Várnai Zseni: Tudom

Tudom, hogy soha el nem mondhatom
És elvész bennem minden hangtalan
És elvirágzik csöndben, magtalan,
Ami nagyot, és szépet hordozok.

Pedig szívem ma él még, és dobog,
De minden érzés fáj, és oly nehéz
És ajkamon a szó olyan kevés
S a toll hegyéig oly messze az út.

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

Ana Blandiana: Dal

Hagyd nékem, ősz, a zöld fákat.
Nézd, adom a szemeimet.
Tegnap alkony-sárga szélben
Lombjuk térdemig sírt könnyet.

Hagyd meg, ősz, az égbolt kékjét.
Homlokomról szórj villámot.
Ma éjszaka fűbe roskadt
Próbálván a haláltáncot.

Hagyj még, ősz, madárt a légben,
Űzd el léptem kopogását.
Reggel az ég mind elnyelte
A pacsirták vijjogását.

Hagyd nekem, ősz, a pázsitot.
Hagyd a gyümölcsöt, s a medvét
Se szenderítsd, ne űzz gólyát,
Hagyd meg még az órák fényét.

Hagyd még, ősz a fényes nappalt.
Ne szürküljön ködpermetben.
Vonj engemet est-sötétbe,
Hisz én úgyis esteledem.

Mészely József fordítása

Johann Wolfgang Goethe: Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar? -kérdd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

Rab Zsuzsa fordítása

Bella István: Mintha te

– Majd a kések, a jó anyák,
öled helyett is megneveznek,
– megölelnek balták, kaszák,
– mintha te – mellém heverednek.

– Nem vér, virág hullik a számról.
Havazik mint… És szeretlek.
Csönög a szél. Árnyamhoz láncol.

S már soha többé nem eresztlek.

Ladányi Mihály: Az este harangszavában

Nagyanyó, szelíd, drága öregasszony,
ki hosszú szoknyád összefogva ballagsz
a csatakos mennybolt szürke sarában,
unokád küldi utánad e sóhajt.

Otthonunk harcos őre, hogy elmentél,
már széthullott a jó családi fészek.
Ki sem süt már nekem apró cipócskát,
ki sem ijeszt már engem a manókkal.

A kávéházban néhány öregasszony,
tollakkal és csipkékkel cicomázva...
Hottentotta jelmezük nem idézi
bazsalikom-szagú fekete szoknyád.

De lásd, szemem máig sem feledett el.
Hajlott háttal indulsz ma is az este
harangszavában, hogy a csillagok közt
megvesd az isten ágyát.

Kamarás Klára: Vigasztalás

Ne szólj! Ne sírj!

Az álmok,

a gondolatok úgyis megmaradnak.

Nem tartozol senkinek... senkihez.

Adósa nem vagy másnak,

csak magadnak. 

Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Pósa Zoltán: Magad vagy a csoda szent Transszilvánia

Misztikus legendák lelke bűvös Erdély
Őseimnek földje, Magyarország gyöngye hűs havasos szentély
Itália nyáron, svájci Alpok télen
Medvetónak tükrén megkettőzött éden
Menny és víz határán szabadtéri templom
Kör alakú völgyek, peremhegyen várrom
Tornyosul a szellem pihenője fölött
Parajd és Görgényi zord havasok között
A szabad és magas égre száll a lélek
E csodavilágban én már sohsem félek
Halhatatlanná tett a teremtő Isten
Mert idevezérelt, ahol halál nincsen
Az élet győzelme itt örökkévaló
Az elmúlás fölött a kék égtakaró
Ránkterül örökre és soha nem sötét
Ég és Föld kötése az isteni pecsét
Magad vagy e csoda Szent Transszilvánia
Vasárnap teremtett téged Isten Fia
Mert itt született meg ama Új Szövetég
Isten és ember közt az örökös egység

Hanán Aád: Vágy

A földnek nyugalom szaga van
A dalnak szabadság illata
Remélem örök nyugalmam előtt
megszerzem a szabadságomat
Remélem még nyugalomra térésem előtt
elénekelhetem a dalomat

Dabi István fordítása

József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,
az isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
golyóját ő lyukba gurítja.

Ő sohase gondol magára,
de nagyon ügyel a világra.
A lányokat ő csinosítja,
friss széllel arcuk pirosítja.

Ő vigyáz a tiszta cipőre,
az utcán is kitér előre.
Nem tolakszik és nem verekszik,
ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.

1928/1934

Frei Tamás

" Amikor 40 évesen belenézel a tükörbe, örülj ennek az arcnak! Ne azon keseregj, hogy már ráncod van, hanem   örülj annak, hogy ilyen szép vagy, mert ez az az arc, amit 10 év múlva irigyelni fogsz!"

Frei Tamás

" Szerintem, csak azt hisszük, hogy ismerjük a párunkat. Örökké ezzel hitegetjük magunkat, hogy de, ismerjük, mert a mi másik felünk, pedig valójában nem. Van egy olyan mélység, a lét magánya, ahol már mindenki egyedül van..."

Zágorec Csuka Judit: Szárnyak nélkül

            Fehér Zsuzsanna művészettörténésznek

Majd egyszer végleg visszatérek
hozzád Gazdagrétre, vagy a
Diószegi utcába, arcpirosító,
s szempillafesték nélkül; akkor
majd olyan leszek, mint az a
jellegzetes libanoni cédrus
Csontváry festményén, hogy újra
fészket rakjunk árvaságunkba.

Majd egyszer fekete Föld leszek
barna szemedben, Nap lesz a
kalapom, hogy belülről világítsak,
hogy legyen erőm, belső izzásom,
hogy lássad általmenésem, lemenésem,
utolsó távozásom, hogy tenger legyél
bennem, hogy tenger legyek benned,
hogy fájjon halálom, ha majd más
anyagban, időben és térben
folytatódik összeomlott, nomád
életünk.

Lukáts Márta: A tavirózsa imája

A tündérrózsák rokona vagyok,
kik ott élnek,
hol napod melegebben ragyog.
Gyökereim mélyre nyúlnak,
s leveleim: kitárt szívek
olykor átkarolnak,
mig csendes vizek
titokzatos mélysége fölött lebegek,
a lét titkait keresem,
s a természet bennemjátszó
ritmusára és halk harmóniájára
figyelek.
A vizek lágy ringását,
a napsugár sokszínű játékát
kiterített halvány
szirmaimra fölfogom
s a nagy csöndben is
hangoztatom,
hogy minden szépség,
meleg, harmat, szellő, illat
a Te szeretetedből fakad.
Ámen​.

Lukáts Márta: A nefelejcs imája

Olyan vagyok, mikor egészen
kinyílok,
mint sok-sok parányi
földre hullott égbolt.
Amióta a kékség színébe
először öltöztettél,
s parányi szívembe
aranyadból is csöpögtettél,
nyílt tekintettel
és szerető hűséggel állok
örök igazságaid mellé.
Boldogan mosolygok
minden bogárra, minden
igénytelen kis fűszálra.
Szeretet-ajándékaid
bennem üde,
mély érzésekké válnak,
melyek feléd áhítoznak
s Tehozzád szállnak.
Ámen​.