Földeáki-Horváth Anna: Békakirályfi

Egyetlen ékszerem egy arany béka kitűző. Szimbólumként tekintek rá, ami egész életemre jellemző: ő a királyfi a csók előtt. Ez a várakozás, remény, ugyanakkor a döntés véglegességétől, visszavonhatatlanságától, az elköteleződéstől, a csalódástól való félelem határozza meg életemet. Ő az én illúzióm. 

Lehet, hogy a csók után előttem állna álmaim királyfija, hercege, s sajnálnám a nélküle elvesztegetett perceket, órákat, napokat, éveket, évtizedeket, életet. Így kitűzőm az arany „lehet”. Ha a csók után rút varanggyá változna, ő lenne az arany „volt”. 

Bárcsak el tudnám képzelni az arany „van”-t! 

A béka szemszögéből: 

Itt ülök a kitűzőjén nap mint nap. Örülök, hogy gyengéden érez irántam, de ennél többet nem tehetek, hisz el vagyok átkozva. Melegít a szeretete. Néha úgy érzem, olvadni, formálódni kezdek; reménykedem benne, rászánja magát arra, hogy végleg átváltoztasson. 

Azután minden marad a régi, megkövült, elvarázsolt állapotban. 

Szeretem és gyűlölöm is emiatt. Határozatlan, bizalmatlan, álmodozó. Nem szeret eléggé. Mert legrosszabb esetben mi történhet:? Egy varanggyal kellene élnie, aki életénél is jobban szereti őt. 

De sajnos tudom, hogy ez a csók soha nem fog elcsattanni – sóhajtott reményét vesztve az elvarázsolt királyfi…