Miklya Zsolt: Mezőség asztala

Felöltöztetni egy asztalt mit jelent,
hogyan is lehet? Ha van elég abroszod,
köztük színes és fehér, áttört és hímzett,
szedett és beleszövött, az még nem elég,
ahogy az sem, hogy méreteikben
egymáshoz passzoljanak, és a rétegek
épp annyit mutassanak a következőből,
mint mondjuk egy felvillantott boka.
Hiszen az abroszrétegek, ha illeszkednek is,
és királynői méltósággal mutatják immár
ég felé tárt lapjukat, a kegyelem helyét,
még mindig üresek, színeik és mintáik,
réseik és rojtjaik, kereszteződő szálaik
csupán átengedik a színhelyet
a kenyeret a szálakra helyezőnek.

Németh Erzsébet: Roráté

Köszönöm Élet, hogy itt vagyok,
hogy fölöttem csillag és Nap ragyog.
Köszönöm, hogy születtem,
és hogy tudok járni,
veszélyes titkokat,
áldott csodákat látni.
Ölelhetem a fák csókos lombjait,
láthatom arcomat: a mait, a holnapit.
Hogy simogattak
imás, dúdoló kezek
(áldom is őket:
míg érző ember leszek).
Aztán beledobtak
e Világ-Semmibe,
ahol fészkelődünk,
keresgélünk,
ölünk és csalunk,
nem is gondolva rá,
hogy egyszer meghalunk.
Gyűjtjük a kincset,
vesztjük a reményt,
hullnak a könnyek,
halnak az álmok,
eszmék koppannak,
nyílnak gyöngyvirágok…
Köszönöm élet, hogy még itt vagyok,
hogy szívemben csillag és Nap ragyog!

Alföldi Géza: A tél

 Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
hálás volt érte.

Hálás, mert egy bánatos karácsony este,
mikor a vér agyát eszméletlenre verte,
s elesett,
úgy találtam rá
a hó felett, hogy a láb magas hó
karjába vette,
s hogy meg ne üsse
élet-marta testét,
puha párnának aláterítette
millió legszebb ezüst hópehelyke
ragyogó szemét.

Németh Erzsébet: Szerelemcsillag

Meg kell tanulnunk egymást,
ha remélünk valami szépet,
el kell tűrni fagyot, tüzet,
múltat, jövőt,
ami dermeszt vagy éget.
Minden nap új utazásra visz
hitünk hosszú kilométerein át,
ébredő szemed fényében
meg kell, hogy lássam
az igézet pillanaton-túli sugarát.
Oly törhetelennek érzem
kezed ívén a csillanó időt,
hogy öröknek gondolom az érzést,
mely a teremtés összhangzatának
létakkordjából kinőtt.
Máskor meg kétségek özönét sejtem
homlokod tükrén. Csodálkozom is ezen.
Duzzogó istennek látlak,
s a szívedben kuporgó angyalt
észre sem veszem.

Németh Erzsébet: Titok-kód

Máig sem tudjuk pontosan uram,
hogy mi volt a terved:
midőn megteremtetted valahol
azt a csodakertet,
melyet Édennek hívtak,
aztán elűzted belőle
az embert,
úgy érezve tán,
hogy műved ellened lázad,
s csak arcunk a tiéd,
nincs bennünk tisztelet,
szeretet, alázat....
De ki találta ki a bűnt,
s miért sújt minket vele?
Megtudhatjuk-e valaha,
hogy lényünk
kinek dicsősége,
vagy kinek a szégyene?

Mai Ige: Kérj Istentől álmot!

 „ Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott.” (1Mózes 42:9) 

Józsefet Istentől kapott álma megtartotta olyan életeseményeken át is, melyek sokunkat összetörtek volna. Családja elutasította, főnöke felesége többször is kísértette, majd tizenhárom évre börtönbe került olyasmiért, amit el sem követett. Ám Isten vele volt élete legmélyebb pontján is, vezetve minden lépését, és felkészítve arra, hogy betölthesse elhívatását és megmentse népét. A zsoltáros elmondja, milyen különös úton vezette Isten Józsefet: „Elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt” (Zsoltárok 105:17–19).

Istennek nem szab korlátot a nemed, és az életkorod sem probléma számára. A társadalom talán dicsőíti a fiatal kort és peremre szorítja az időseket, de Istent nem korlátozza az, hogy milyen életszakaszban vagy. Ám ahhoz, hogy bízni tudj abban, hogy Isten beteljesíti álmodat, tudnod kell, hogy az álmod a Szentlélektől való. „Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róma 8:8).

Az álmod nem születhet az ego betöltetlen szükségeiből vagy a siker utáni önző vágyadból, vagy abból, hogy bizonyítani akarsz valamit például az exednek, a családodnak, a főnöködnek vagy a társaidnak stb. Ellenőrizd álmod forrását! Ha Istentől született, akkor ő gondoskodni fog mindenről, ami a beteljesedéséhez szükséges.

Van egy álmod? Nincs? Akkor kérj Istentől!

Tersánszky Józsi Jenő: Esti ének a kedvesemhez

Ez őszi este semmire se vágyom.
Nem hirre, pénzre, bosszúimra se,
Nem létem értni, túl a tengeren se
- Ó be nagy vágyam volt pedig! -
Ez őszi este nem fájó magányom.
Lelkem, - mint aggastyánoké, - szelid.
Tiszta szobához lett hasonlatos.
Ki szép vendégi voltak elfeledtem,
Barátokat kisepertem belőle,
Kiszellőztettem hitek dohától,

Én édesem, csupán te lakod mától.

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

       „Isten erejével a mázsás teher könnyű, 
       mint a szalmaszál – nélküle mázsás 
       súly a szalmaszál is.”  Luther  


Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

2020

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

*

" Békesség néked, békesség házad népének és mindenednek!  "

Sámuel 1. könyve 25:6

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!                             

 (1956)

Pilinszky János: Magamhoz

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Gősi Vali: Csillagtánc

Meglásd, végül legyőzzük mégis
mindazt, ami régóta rombol.
Mindent, ami szívünket tépi,
jó messzire űzünk magunktól.

Virágzó fák – állunk a fényben,
összehajolva, csendben várunk,
amíg a sok-sok szenvedésben
kegyelmet hajt minden águnk.

Együtt nem félünk már az éjben,
minden csillag nekünk világol,
egyik majd egyre fényesebben
ragyog, és táncot jár egy ágon.

Csáky Károly: Istenközelben

Kötelékedben
lettem
szabad
Uram.
Az ég szemébe
néztem,
s már
nem vakított
a fény.
Láttam
a Napbaöltöztetett
Asszonyt
és tüzes szekerét
a Prófétának.

Most
itt lent
is szebben
ragyog
világnak
világossága,
alászáll
egy angyal,
hozza magával
igazságnak tükörét.

Fazekas József: Lehetséges

Lehetséges
ahogyan vágyakozunk
tavaszi napfényre
ahogyan böjtös napok
elmorzsolták a homályt
s kifújjuk magunkból
a sötétséget
oda-vissza léteznünk
lehetséges

hallgatni
téged meg
a fönn fényeskedőt
a megmaradt magvetőt
folyót földet erdőt köveket
alkonyatban ahogyan meséled
bármilyen is ez az élet
mégis megéri
szövi magát pók gyanánt
sebezze millió szógránát
hallgatni kell
ahogyan levegőt vesz
bennünk a világ
s szemünkben a szépség
széthullja magát

lehetséges megtanulható
hallani beszélni hallgatni
a szerethetőt
a kötözködőt
s a virtuális magányban is
rád találni
ahogyan eddig soha sem

lehetséges.

Csáky Károly: Öröklét – veled

Ó, tested
elengedtem
azon a hajnalon,
tudod,
hisz mást nem tehettem.

Hiába szólt egykor
virradatra a kakas,
Atyánk fia is meghalt értünk,
s csak Mária fájdalma által
vigasztalódhatott
már a világ.

De magához vette gyermekét
az Úr,
s a halál felett
győzedelmeskedett
az öröklét.

Látod,
azóta a te
hiányod is
kivirágzott:
szívembe költöztél
ismét,
s én újra
szerelmetes lettem
beléd.

Lám, az idő
termékennyé tette
a fent és
a lent
közti távolságokat,
s mi is egymás mellé
kerültünk megint,
ahogyan a menny és a föld
is egybeér majd.

Lelked
testközelben ragyog tovább,
mint azon a nyári éjszakán
az égboltra kiült csillagok.