2021. november 8., hétfő
Rabindranath Tagore: Az én dalom
Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz
a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom – a te élő szívedben – tovább dalol.
Kopácsy Margit fordítása
Idézetek
" Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni."
Niccolo Machiavelli
" Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: csak megcsúsztam - nem estem el..."
Abraham Lincoln
Gyurkovics Tibor: Szoba
Ott áll a nő és ott a férfi,
árnyékuk nagy kabátja ring,
szemükből havak csöndje néz ki
és testükön tapad az ing.
Elváltozik a csók, a sóhaj
egy éven át, két éjen át,
nézi kegyetlen irgalommal
a csontok régi halmazát
a férfi, nézi szép szerelmét,
a fogakat, a gyöngyöket,
a térdeket, melyekből nemrég
olyan kemény kéj vétetett.
A testek súlya végtelen nagy
egy éjen át, két éven át,
az is szerethet, aki elhagy
és az is, aki elbocsát.
Bob Gass: Szavaink súlya
(Példabeszédek 18:4)
Amikor Salamon mély vízről beszél, akkor a kút legalján lévő vízre utal, mely a legtisztább és leghidegebb. Ha tudni akarod, milyen a vize egy kútnak, meríts az aljáról! Ha azt szeretnéd tudni, mi van egy ember szívében, hallgasd meg a szavait!
Egy idős, vidéki gazdálkodó így fogalmazott: „ Ami a kútban van, mindig az jelenik meg a vödörben!” A bölcsesség és az érettség egyik legbiztosabb jele az a képesség, hogy a megfelelő szavakat a megfelelő módon, a megfelelő időben és a megfelelő embernek mondjuk – vagy egyáltalán meg sem szólalunk. Valóban, a bölcs ember egyre kevesebbet beszél, mégis egyre többet mond.
Az Egyesült Királyságban, amikor valakit letartóztatnak, a kihallgatás előtt fel kell olvasni neki a kötelező tájékoztatást a hallgatás jogáról: „ Joga van hallgatni. Semmit nem kell mondania. Bármit mond, bizonyítékként szolgálhat.” Ha tehát szavaidat nem valaki épülésére, hanem rombolására akarod használni, a hallgatás jogát naponta gyakorolnod kell!
Néha azok a legbölcsebb szavak, amelyeket soha nem mondtunk ki. James Merritt szerint: „ Bölcs ember az, aki kétszer gondolkodik, mielőtt nem mond semmit.” Salamon is nyomatékosítja: „ A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.” (Példabeszédek 17:27–28). Tehát jobb, ha csendben maradsz, és hagyod, hogy az emberek bolondnak tartsanak, mint ha megszólalsz, és bizonyítékot szolgáltatsz feltevésükhöz.
Forrás: www.maiige.hu
2021. november 5., péntek
Füle Lajos: Napraforgók
A napraforgók gyönyörű figyelme
mindig lenyűgöz. Vágyakozva érte
Kitartom én is lelkemet a fényre.
Kratész: Az öregség ( i.e. 365 - 285 )
Mint óriás csapást, a vénséget szidod,
pedig ki azt nem éri meg, korán hal el;
vágyunk a hosszú lét, s ha aggságunk elér,
bosszankodunk, ilyen hálátlanok vagyunk.
Weöres Sándor forditása
B. Radó Lili: Esti dal
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.
Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.
Jó így még egyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.
Juhász Ferenc: Gyűrődés-éjszaka
Most már elmondom ami fáj,
mert elmondani azt muszáj,
mert el kell azt már mondanom,
mert most már el is mondhatom,
nem lehet nem mondani,
mert most már ki kell mondani:
üvölteni, sikoltani,
jajgatni és ordítani!
Képes Géza: Félálomban
mosolygok.
Álmomban iskolásgyerek
voltam, együgyű, boldog,
ki rongylabdát köt, pandur-rablót játszik
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.
A mosoly
még lelkemen remeg:
fűszálakon fénylő harmat –
Drága fűszál, nem merek
hozzád érni, hiszen
abban a pillanatban
leverem
fejed díszét, a gyönge harmatot.
Csak nézlek.
Gyönyörködöm
és hallgatok.
Oláh István: Miért akarsz
Az angyal nem engedett be.
Az angyal odatette a lábát és
nem engedett be.
Az angyal odatette a kezét. Az ajtót
nem lehetett kinyitni.
Az angyal egész testével nyomta az
ajtót, ha buldózer vagy feketeöves
kungfu-krampusz vagy, akkor se.
De miért akarsz mindenáron
buldózer vagy krampuszbajnok lenni?
Miért akarsz mindenáron
bemenni az ajtón?
nem engedett be.
Az angyal odatette a kezét. Az ajtót
nem lehetett kinyitni.
Az angyal egész testével nyomta az
ajtót, ha buldózer vagy feketeöves
kungfu-krampusz vagy, akkor se.
De miért akarsz mindenáron
buldózer vagy krampuszbajnok lenni?
Miért akarsz mindenáron
bemenni az ajtón?
2021. november 4., csütörtök
Nagy István Attila: Tenyeremben maradt
Tenyeremben maradt az arcod,
magammal viszem az éjszakákba,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó
szívverések.
Tenyeremben maradt az arcod,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,
amikor sötét éjszakát virágzik
a tekinteted.
2021. november 3., szerda
Gyurkovics Tibor: A vers
Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny.
Minden egyes vers az élet értelméről szól, még akkor is, ha csak egy játékos húrpendülés.
Benne van a versben a költő, mint virágban az illat, tört fűben a kasza egyetlen gyomban a saját életére tört keserűség.
A versben minden megvalósul – még Isten is. A „fiat!” gesztusa van benne, a „legyen!”
Ó, ó, verset írni a legszebb, legboldogabb állapot, az ember maga is verssé válik és elfoszlik az égbe.
A vers – ima, melyben megismerjük legrejtettebb vágyainkat, legöntudatlanabb bolondságainkat is.
A vers – levél, melynek címzettje a halhatatlan szerető.
Talán olyan a vers, mint a kesztyű, melyet lehúzunk és kifordítva látjuk: saját bőrünk az.
A vers a szeretet nyelve. Egyetlen verset sem írtam gyűlöletből vagy közönyből.
A vers – a gyermeki kegyelem. „Kegyelem, kegyelem! Ne öljetek meg!”
A vers, hogy „látva… se… lássanak”. „Színről-színre,” mégis „tükör által, homályosan.”
Mindig marad egy fátyol köztem és a lényeg között.
Ez a fátyol a vers. Mégis jobban érzékeltet, mint önmagam és jobban, mint a lényeg – ő a vers.
A vers megemel – valahová, a sebezhető végtelenbe.
A vers elejteni a vadat, a nagyvadat, az egyszarvút, hogy vére folyik, noha nincs is vére.
A vers – égi akupunktúra, mely minden ponton érint. Csak minket szúrnak és nem mi szúrunk.
A vers – szent Sebestyénnek lenni, combszúrva, mellszúrva, nyakszúrva – égi fénnyel szemünkben.
A vers – én vagyok, meg egy kicsit már nem is én. Átlényegülés, amilyen lehet Krisztussá lenni kenyérből és borból. Vagy fordítva? Testből és vérből eledellé lenni.
A vers könnyű szél simítása homlokunkon – mintha egy álombéli kéz illetné verejtékcseppjeinket.
A vers egy kézfejre támasztott, tenyérbe ejtett homlok, és oldalt nézés, mert nem bírunk szemből annyi fényt. Mégis azon tűnődünk – milyen lehet a fény?
A vers – véraláfutás a… felhőkön, és felhőjáték a… vérünkben. Vértükör, melyben tótágast állnak a fák, a Loire-menti nyárfák, a Balaton-parti fűzfák, a Tisza-menti nyírfák, miközben mi egy hajó után integetünk, amin utazunk s ami régen eltűnt a kanyarban.
Gyurkovics Tibor: Ellen
Ha senkim se lesz s ki leszek fosztva
anyátlanul s földarabolva
s egy targoncáról lefele
lóg a fejem a semmibe
Akkor se te
Ha minden ágyam elveszett és
megbomlik bennem a teremtés
s kiáradnak csúfosan e
test tagjai a semmibe
Akkor se te
Ha megrogyok mint sárga gyertya
saját árnyékom eltakarva
magam égve befele
a legutolsó semmibe
Akkor se te
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)