2021. november 19., péntek

Károlyi Amy: Szívverések












Mint bokor mögött szégyenlős leány, 
ágak mögött vetkezik a hold, 
elfedik lombjukkal a fák. 
De átragyog, mint szempillán a szem, 
lombok mögül egy szikra holdvilág.  

Aztán, mint hattyú kék tavon, 
tovább úszik, – és ó igézet! 
vizek borzongnak, 
füvek sírnak 
e tündér láttán, 
s a vetések megszőkülnek a fényitől, 
s megdobbannak, mint szívverések.

Pilinszky János: Terek

A pokol térélmény. A mennyország is. 
Kétféle tér. A mennyország szabad, 
a másikra lefele látunk, 
mint egy alagsori szobába, 
föntről lefele látunk, mintha 
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele 
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?) 
alagsori szobának ajtaján át. 
Ott az történik, ami épp nekem 
kibírhatatlan. Talán nem egyéb, 
kibontanak egy rongyosládát, 
lemérik, hány kiló egy hattyú, 
vagy ezerszeres ismétlésben 
olyasmiről beszélnek azzal 
az egyetlen lénnyel, kit szeretek, 
miről se írni, se beszélni 
nem lehet, nem szabad.

1974

Lucian Blaga: Mi öregszik meg bennünk?

Mi öregszik meg bennünk, 
hogy váratlanul arra ébredünk 
egy reggel: el szeretnénk 
rejteni arcunk és nevünk?   

Mi öregszik meg bennünk,                              
ha napnyugta és élet-alkonyat 
rádöbbent: régi, ködös árny vagyunk, 
ki a maiak közé szakadt?   

Nem öregszik bennünk a szív, amíg dobog, 
sem a szenvedély, sem a vér árama, 
sem a fülben a visszhang, sem a lélek, 
csak a könny maga.   

Öreg könnyekkel sírnak, 
ha sírnak, a vének.   

Lengyel Ferenc fordítása   

Fodor Ákos: Axióma




A szeretésen 
kívül minden emberi 
tett: romépítés.

Tóth Viktória: Minden, amit alkotott: JÓ




" És látta Isten, hogy ez jó.” (1Mózes 1,10c)     


         Nyáron a családi kirándulásunk alkalmával a Szögliget felett elhelyezkedő Szád-várba túráztunk. Csodálatos erdő, hatalmas fák, magas sziklafalak. Már többször is voltam ebben a várban a felújítási munkálatok előtt, de eddig erre még sohasem figyeltem fel: a lábaink előtt fekvő gyönyörű hegyekre. Persze már máskor is gyönyörködtem a kilátásban, de mivel estébe hajlott a napunk, abban volt részünk, hogy senki sem volt fenn a várban, csak mi. Ezért leültünk a vár egyik kilátópontjában és csak ültünk és gyönyörködtünk. Ameddig a szem ellátott, mindenhol hegyek, rétek, dombok voltak. A hegyek olyanok voltak fentről nézve, mintha bársony szőnyeggel lettek volna beborítva. Olyat láttunk, amilyet nem tud az ember elkészíteni, ezt csak teremteni lehet. Erre pedig csak Isten képes.  

         Ebben a csodálatos látványban gyönyörködve belülről szállt fel a hálaimám, hogy: Uram, már megint csak rácsodálkozok arra, hogy milyen hatalmas vagy! A szívem telve volt hálával, örömmel és békességgel. Azt éreztem, hogy Isten ott volt, amikor a hegyeket alkotta, ott van most is, amikor mi ott csodálkozunk, és ott lesz még sokáig.  

         A Bibliában a teremtés történeténél minden nap azt olvashatjuk, hogy Isten látta, hogy ez jó. Ő mindent olyan szépnek és tökéletesnek teremtett, de mi emberek egy másodperc alatt romba tudunk dönteni bármit, amire Ő azt mondja, hogy jó. Sajnos, ilyenek vagyunk. De van kegyelem az Úr Jézus Krisztusban, akivel mindent helyre lehet hozni. Akár egy ilyen csodálatos helyen, mint ahol mi is voltunk. De akár a saját szobádban is. Mert a békességnek, a csendnek, nem kívülről kell belénk áradnia, hanem belülről kell kifelé. Lelked legmélyéről a külvilág felé. 

Benned békesség van?  
Ha nincs, miért nincs?  
Ismered a Békesség Forrását?  
Én igen, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus!  
Szólitsd hát meg, és kérd, hogy békesség költözzön a lelkedbe! 

*

 Imádság:  

Uram, köszönöm, hogy Te vagy a Békesség Forrása. Hozzád jövök a békétlenségemmel. Kérlek, hogy csendesítsd el háborgó szívemet és teremts bennem tiszta szívet és adj nekem a Te békességedből. Erre van most a legnagyobb szükségem! Ámen  

Forrás: Napi Ige és gondolatok

2021. november 16., kedd

Petőcz András: Éjfél előtt

          „ Lecsüng a kéz ” (J. A.)   

Reggel a laptop elé ülök, 
és rögtön este van. 
Így múlatom az időt, 
s magam.  

Nézem a gépben a világot, 
hegyeim sörényét, 
eljátszom azt is, mintha 
élnék.  

Lehajtom végképpen a fejem, 
előttem monitor, 
valami árad, és el- 
tipor.  

Lehetnék éppen sziklatetőn! 
Csüngene csak a kezem, 
látnám, amit látok: hir- 
telen.  

Éjfélt üt, lassan itt az óra, 
némán közeledik. 
Talán kihúzom még reg-
gelig.  

Üldögélek a laptop előtt, 
és tudom: este van. 
Így múlatom az időt, 
s magam.

2021. november 14., vasárnap

Csoóri Sándor: Hűvös nyár jön rám










Itt ülök újra Esztergom fölött. 
Vörös és sárga csíkok az alkonyati égen 
és rézvörös sebek végig a Dunán. 
Hűvös nyár jön rám, érzem, fázni fogok,
mintha egy óriás harang 
huzatos búrája alatt élnék. Dehát 
hova költözhetnék el innen, 
mikor te nem vagy már sehol?! 
Derekamra pokrócot csavarok jó szorosan, 
mint hajó fedélzetén senkitlen és semmitlen kivándorlók 
és éjszakánkint kegyelmezö szavakra várok, 
melyekben majd átmelegszik újra a kezed.

Károlyi Amy: Szegények

Átalakul a nevük szegénnyé 
szegény Tibor, szegény anyám 
szegény Halnóczy, szegény Samu 
ki családnevét cseréli szegényre 
ki keresztnevét bujtatja szegénybe 

Egyszer mindnyájan szegények leszünk 
és névtelenek, mint a szerzetesek 
szegény, mondják majd a nevünk helyett

Képes Géza: Levél helyett

        Dávid Lillának  

Az
ember 
addig él 
mig 
élnie kell 

az ember 
akkor hal 
ha 
halnia kell 

Te 
itt az életé vagy: 
rád 
néz 
mind
négy 
évszak 
és 
csak 
rajtad 
áll 
hogy 
halál 
itt 
ne kapjon 
szerepet 

Ha 
az 
életet 
csakugyan 
szereted 
akkor 
így 
is 
lesz. 

Ebben 
én 
nem tévedek - 
Felmértem 
negyven 
évedet 
és 
nem találtam 
könnyünek 
és 
szét nem szóratol - 

a lomha kor 
fölött 
életed 
most 
van 
fellendülőben: 
emberben 
fában 
kőben 
a lendület 
a legtisztább  
erö: 
mindig 
új dolgokat 
szülö - 
a magasba 
lendülö   
vágy 
érinti
már 
mindenséget 
s ez 
mindenség 
átvilágít 
téged - 

minden 
gonosz
és vak 
hatalom
tehetetlen 
a láztól 
lobogó 
lendülettel 
szemben. 

Hát 
élj. 
Ez 
nem 
kívánság 
ez: 
parancs. 
Ez: 
égi 
hang. 
Követni 
kell 
még 
mielött 
elhangzanék. 

Pierre Emmanuel: Az igazi arc

Az aki föláll s így szól vakmerőn 
Én Isten, hóhéra vagyok 
Káin fajzata vagyok mindenestül 
Enyém az emberiség minden bűne 

Az aki megvallja szívében 
Hogy a világ csordultíg telt epével 
Az ismeri a rögök ízét 
Az a tulajdon szörnyű súlyán 
Méri a Kereszt kínjait 

Az tudja, hogy 
Bármit tegyen 
Nem tud csak rosszat tenni 
Ő az az ember 
Aki rombol 
Az aki összedúlja a világot 
Hogy önnön képmására rakja újra 
De szívének egyetlen unciája 
Nem létezhet magától 
És nem válthatja meg magát magától 
És most a semmibe kiáltja 
Mutasd meg istenarcomat 

Az aki így szól 
Fölmértem a nyomorúságom 
Gyöngébb vagyok hogysem magamra bírnám venni 
Istent megölve meghaltam magamnak 
Csak Isten támaszthat föl önmagamból 
Az az Úr halálában osztozík 
S a kereszt képtelen őrületében 

Az embernek fenékig kell ürítenie kínja kelyhét 
S el kell merülníe gyűlöletének túlságában ahhoz 
Hogy fölfedezze Ellened acsarkodó indulatában 
Az önmagát is tépdeső dühöt 
S akkor megérti majd hogy igazi 
Arca az Isten halálkínos arca 

Rónay György fordítása

2021. november 10., szerda

A nap gondolata




Valaki bölcsen megfigyelte az emberi életnek hét korszaka van. Az elsőben a gyermek látja a földet. A másodikban meg akarja szerezni. A harmadikban szorgosan dolgozik, hogy megszerezze. A negyedikben úgy dönt, hogy a felével is megelégszik. Az ötödikben belátja, hogy a felénél kevesebbel is beérné. A hatodikban megelégszik azzal, hogy le van foglalva a sírhelye. A hetedikben megkapja!

Pilinszky János: A szerelem sivataga

Egy híd, egy forró betonút, 
üríti zsebeit a nappal, 
rendre kirakja mindenét. 
Magad vagy a kataton alkonyatban. 

Mint gyűrött gödör feneke a táj; 
izzó hegek a káprázó homályban. 
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, 
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. 

Nyár van és villámló meleg. 
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben, 
a szárnyasok, mint égő kerubok 
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben. 

Emlékszel még? Először volt a szél; 
aztán a föld; aztán a ketrec. 
Tűz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex. 

És szomjuság. Én akkor inni kértem. 
Hallom ma is a lázas kortyokat, 
és tehetetlen tűröm, mint a kő, 
és kioltom a káprázatokat. 

Esztendők múlnak, évek, s a remény 
mint szalma közt kidöntött pléhedény.

Bob Gass : Fejezd ki a törődésedet!




„ Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” (Zsidók 4:15)  

     Bár Észak-Amerika őslakosainak nem volt írott ábécéjük, mielőtt megismerkedtek az európaiakkal, nyelvük egyáltalán nem volt primitív. Számos őslakos nyelv szókincse akkora volt, mint a francia és angol hódítóké, és szavaik gyakran sokkal kifejezőbbek voltak.   

     Az egyik nyelv például gyönyörűen adja vissza a „barát” fogalmát: „aki a hátán viseli a bánatomat”. Milyen nagyszerű meghatározás! Amikor valaki vigasztalásért fordul hozzád, vagy azt mondja, csak tanácsot kér, gyakran nem akar mást, csupán a jelenlétedet, figyelmes füledet és együttérzésedet. Ha erre a válaszod valamilyen közhelyesnek tűnő „gyors megoldás”, az illető azt a következtetést vonja le, hogy nincs időd rá.  

     Az egyik legszebb dolog, amit Jézusról mond a Biblia, hogy képes átérezni gyengeségeinket. Előfordul, hogy valaki csupán annyit vár tőled, hogy tudtára add, megérted, amit átél, és számít neked. Így segíthetsz:  

1.  Hallgasd meg nyitott szívvel ahelyett, hogy megmagyarázni vagy elbagatellizálni próbálnád a problémáját!  

2.  Ha sír, sírj vele te is! Ha hallgat, maradj csendben te is!  

3.  Add tudtára, hogy elérhető vagy, kész vagy a segítségnyújtásra, és mindig lesz időd rá.  

4.  Emlékeztesd arra, hogy az emberi segítségnek van határa, de Isten számára nincs lehetetlen.  

5  Ha engedi, imádkozz érte és vele!     

     Ezzel segítesz levenni a terhet a válláról és Isten vállára tenni.

Forrás: www.maiige.hu

Pierre Emmanuel: Az imádság

(La priére)  

Uram taníts minket 
Szólni hozzád 
Tüzesen lobbanó nyelvvel 
Éjszakák ellen  

Uram taníts minket 
Hogy hordozni tudjuk csönded 
Mikor az árny nő 
S alábbszáll a láng  

Uram taníts minket 
Hogy porunkból 
Hogyan éleszt fuvalmad 
Új keletet  

Uram taníts minket 
Fölperzselnünk várakozást 
Midőn belőle 
Új hajnal köszönt ránk   

Uram taníts minket 
Figyelnünk rád 
Ki ajkunkra érkezel mikor 
Imádkozunk  

Uram taníts minket 
Úgy szólítani Atyánk 
Hogy az ima 
Kenyérízű legyen  

Hogy az ima 
Lehessen hajlékunkká  

Reisinger János fordítása

2021. november 8., hétfő

Mary Oliver: A jégmadár










A jégmadár feltör a sötét habok közül, 
mint valami kék virág, a csőrében egy 
ezüst levéllel. Szerintem ez 
a legszebb világ — feltéve, hogy belefér 
egy kis halál, mégis van-e olyan nap az életed során, 
amelyben ne lenne egy csobbanásnyi boldogság? 
Több hal van, mint ahány levél 
ezer fán, és a jégmadár különben sem azért 
született, hogy ezen gondolkozzon, vagy bármi máson. 
Amikor a hullám bezárul kéklő feje fölött, a víz 
víz marad — az éhségről szóló történet 
az egyetlen, amelyet valaha hallott és elhitt. 
Nem mondom, hogy igaza van. Mint ahogy 
azt sem, hogy nincs. Áhítatosan lenyeli az ezüst levelet 
azzal a vöröslő, törött folyóval, majd egy éles, könnyed sikollyal,
amelyet akkor sem lennék képes kiverni figyelmes testemből, 
ha az életem múlna rajta, újra a fénylő tenger 
felé veti magát, hogy megismételje, és újra megcsinálja 
(ahogy én vágyok csinálni valamit, bármit) tökéletesen. 

Tóth Bálint fordítása