Wendell Berry: Az érés folyamata

Körülöttünk, nézd, 

évről-évre több jegyest talál 

magának a halál. Ifjan léptünk 

a nagy színműbe mind, 

és amikor a szerepünk lejár, 

a rendező a deszkákról leint. 

Könnyű mókának indult a játék, 

ajándék. Azután, mialatt 

lelkünkbe tolakodik a gondolat, 

hogy nincs örökkévaló szerep; 

a jelent értőbben vigyázzuk, jobban szeret, 

aki szeret, a férfi hétköznap is tudja, 

asszonya mit jelent; egyikünk sincs fent, 

másikunk sincs lent. A hajunk őszül, 

bölcsebbek vagyunk, és kellő alázattal 

várjuk, hogy elménk érett magját 

illő talajba hordja majd át 

a szeszélyes szellő. Elménket megkísérti 

a halál szelleme. Rémítő rettegés ez 

annak, aki  arcát tenyérbe rejti 

és vívja hiábavaló harcát ellene. 

Nem kellene. Egész életünk lelkünket érleli. 

Ennek tudata vigasz - és hogy te vagy – 

segít felednem, mi lesz, ha mécsesem kihagy.   

Bagi István fordítása  

Bob Gass: Kőszív helyett hússzív

„ Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” 

(Ezékiel 36:26) 

            Ha sérülés ér, könnyen falakat emelünk magunk köré. De vigyázz, a védőfal kőszívűvé tehet! A kőszív ellenálló, közönyös, semmi sem hatja meg és áthatolhatatlan még Isten számára is. Kristin Armstrong keresztyén szerző írja: „Egyetlen dolog fájdalmasabb és jár súlyosabb következményekkel, mint az összetört szív, a jéggé dermedt szív. Pál figyelmeztet, ne hagyjuk, hogy megkeményedjen a szívünk. " Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük" (Efezus 4:18). A lágy szív nem gyenge vagy naiv. Éppen ellenkezőleg, a bölcsesség, a tapasztalat és a hit erős szívet teremt, amelyet az együttérzés tesz viharedzetté és az irgalom fűszerez. A kemény szív nem védett attól, hogy befalazta magát a sérülésébe, ez a védtelenség fájdalmasan nyilvánvaló mindenki számára, kivéve a szív gazdáját […]. Egy olyan hétvége után, amelyen egyik fájdalmas próba ért a másik után, könnyek között hívtam fel a legjobb barátomat. " Miért nincs ennek vége? Mekkora erőt vár el tőlem Isten? Nem bírom tovább!" Istenfélő barátnőm azt válaszolta: " Talán épp fordítva van. Elég erős vagy. Isten azt akarja, hogy a szíved lágy legyen és nyitott." Erre nem is gondoltam. A szívfájdalomra, árulásra vagy szégyenre válaszként könnyen kőszívet fejleszthetünk ki magunkban. Úgy gondoljuk, hogy ez megvéd minket a további fájdalmaktól. A kővel viszont az a baj, hogy nem érez semmit – sem fájdalmat, sem szeretetet. Ez egy csapda, amely önvédelemnek tűnik, de valójában önpusztítás. [Isten] hússzívet akar adni neked. Az ő szeretetével ki tudsz emelkedni a veszteség fájdalmas időszakából egy olyan szívvel, amely engedelmes, puha, mint egy szivacs, és készen áll arra, hogy elfogadja az ajándékokat, amelyeket Isten tartogat számodra.

Forrás: www.maiige.hu

Lőrincz P. Gabriella: Hiszekegy

Ha éhes vagyok eszek 

Ha szomjas iszok 

Nem kecsegtet ámítás 

Láttam a halált 

Hiszek az Istenben 

És senki másban 

Tudom hogy már akkor gonosz voltam 

Mikor könnyek között vajúdott anyám 

Rongyomat drága kelmének hívom 

Bizsumat gyémántként viselem 

Az aranyat sárba dobom 

És minden szabálytalant megteszek 

Szeretem a színemet az ízemet a koromat 

Nem vágyok hasonlítani 

Nem leckéztetek és nem kérek 

Nem festem át ami 

Feketefehér 

Bocsáss meg Uram

Lőrincz P. Gabriella: Illeszkedés

Illene már mindent tudni 

Mindenkit ismerni 

Figyelni a jó modorra 

Elvárások szerint élni 

A koldusnak mindig adni 

Megérteni az útszéli kurvákat 

A részegeseket meghívni egy felesre

És megszeretni a politikust 

Mosolyogva vasalt ingben járni 

Sohasem másnapos hunyorral 

Csak jót írni meg szépet és igazat 

Illene már illeni ide

Magyar Eszter Csenge: Palackposta

Behúzódtál ma éjszakára a Margit híd alá. 

Hajléktalan végtagjaiddal az ég kilincseit megolajozod. 

Zsebeidet kiüríted, kulcscsomódat a Dunába hajítod, hogy 

messzire kiálthasd magadtól lelkiismeretedet. 

Egyre inkább az a vágy fenyeget, hogy 

bárcsak valaki legalább a gondolataiba zárna, 

ám a parti homokból más nem épülhet 

kezeid között, csak a bizonytalanság biztonsága. 

Végigsuhansz a szétázott csikkek és papírgalacsinok között, 

az autólámpák bokáig érő villanásaiba belegázolsz. 

Cseppfolyóssá szakadt nadrágszáradon őrizgeted 

a bűnhődés értelmezési lehetőségeit. 

Keresel valakit, aki emlékeiben hordozza az elkövetőt.

A nap gondolata

Keresd, teremtsd meg a csendet, melyben megszólalhat, 

megszólíthat a hatalmas, mégis halk szavú Isten! 

Böszörményi Zoltán: Maradj mindig velem

A tökéletesen megvalósult 

valóság vagy, 

benned rejlik 

a mindenség lehetősége: 

a vágy, 

a naponta szenvedéllyel feltöltött 

képesség arra: 

legyek, 

olyan, amilyennek szeretnéd. 

Akaratom soha ki nem merülő 

energiája vagy, 

szavaimban visszhangzó 

megmutatkozás, 

a lélek, 

melyből felépítetted mindazt,

ami fontos: a hitet, a rendet, a szorgalmat, 

az igazságot, a szeretetet, a kitartást. 

Maradj mindig velem, 

gyenge pillanataimban 

megfoghassam kezed, 

és bátorító pillantásodért 

újra és újra felnézzek rád.

Wass Albert: A magány templomában

Itt nem lehet 

csak áhítattal járni. 

Szent tölgyfa-bolt: 

itt mindent megtalálni 

ami volt. 

Itt a Csend lakik 

és a szent Magány 

csak itt lehet 

imádkozni talán. 

Csak itt lehet 

szívet megnyugtató 

nagy Estre várni 

és megtalálni 

a mosolygó Halált. 

Itt látni kell 

milyen megnyugtató 

ez a furcsa szó.  

Ez az Este szó. 

Itt látni kell: 

hogy szép is a Halál, 

villámfényben 

ha néha arra jár 

mikor áldozati tűz 

lobban és orkán orgonál.  

Mert templom ez: 

a Magány temploma, 

A Szépség temploma, 

Az Idő temploma, 

Az Élet temploma 

A Halál temploma 

az örökkévaló 

nagy Csend temploma.  

Lehet-e itt 

Istent-tagadva járni, 

és a Halált 

remegve, félve várni 

és megtagadni 

hogy szent a Magány 

s tagadni, itt, 

hogy szent a temploma?  

Nem. Soha.   

Húsvét 2023

 

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!

Lőrincz P. Gabriella: Mária könnye

Uram, csak hozzád visz ez az éjjel, 

Jézus, te megtört, fent a keresztfán. 

Elárult, tagadott Immánuel, 

Bocsáss meg, bűntelen Istenfiú. 

Földre jöttél értünk, igaz Isten, 

Soha el nem múló szeretettel. 

Harminc ezüstért áruló lettem, 

Kakasszóra én tagadtalak. 

És vittek már a sírhoz, Megváltó Úr, 

Hasad a kárpit, az ég beborul, 

Mária könnye mint zápor zúdul. 

Harmadnap reggelre éled a fény, 

És ott áll az angyal, van új remény, 

Sziklakő nincsen ott, Jézus él.

Biblia

" Bizony, bizony, mondom neked: 

amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod."

(János 21, 18)

Böszörményi Zoltán: A Teremtő

Gondolom az ismétlődő dolgokat, 

melyek a szabadság szükségszerűségéből 

születtek, 

gondolataimmal keveredik az anyag, 

amelyből lettem, 

s mely lehetővé tette, 

hogy azt gondoljam róla, 

milyen megnyugtató létének 

szükségszerűsége, 

melyről a változó téridőben 

mindig másként gondolkodom, 

ekkor érzem újra, 

hogy létezem 

tebenned, 

teveled, 

teérted, 

teáltalad.

Csanádi Béla: Csönd

Túl a közhelyek illetlenségein 

teremtsd meg csöndedet.  

Vihar közeledik.

Puszta Sándor: Egyetlen

egyetlen állomás 

a Golgota  

egyetlen hazatérés 

a tékozló fiúé

Falu Tamás: Valaki

Itt valaki vigyáz rám, 

Elsimítja a párnám.  

Fölemel, ha elestem, 

Megtámasztja a lelkem.  

Világosban, sötétben 

Irányítja a léptem.  

Érzem szívem táján át 

Daktiloszkópiáját.  

A szélben száll, mint porszem, 

Mindenütt van, s sehol sem.  

Ha majd lehull az est rám, 

Ő fújja el a gyertyám.