Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
2023. december 11., hétfő
2023. december 10., vasárnap
2023. december 8., péntek
Régi mondás
„ Ügyelj a gondolataidra, mert azok a szavaiddá válnak!
Ügyelj a szavaidra, mert a tetteiddé válnak!
Ügyelj a tetteidre, mert a szokásaiddá válnak!
Ügyelj a szokásaidra, mert a jellemeddé válnak!
Ügyelj a jellemedre, mert az formálja a sorsodat!”
Márai Sándor: Menekülő
El, el, csak el, el.
Leülni a földre
Szegényen, csupaszon,
Mint a halottak:
Csukott szemekkel.
Hallgatni bentről
Süvöltő, bőgő,
Farkasmód hívó,
Holdat ugató
Szavát szívednek.
Hóba feküdni,
Varjakkal hálni.
A köddel kelni,
Vadmacskanyomon
Szökni a széllel.
Jelet nem hagyni,
Betűt papiron,
Rongyot az ágon.
Égetni, tépni
Nyomod e földön.
Gyerek ne ríjja,
Asszony ne bánja.
Szökni, csak szökni,
Rongyokban, bénán,
Húzni Dél felé.
Mint a halottak,
Úszni Mohácsra.
(A vízben is jobb.)
Szegényen, csupaszon,
Dünnyögni, nyögni:
" A tanyád lángban,
Kötél az ágon,
Hegedül Isten
A szegény cigányon."
1928
Kalló István: Úgy gondolok
visszavágyó, élő darabjára.
Úgy hiányzol nekem mint az eső az út
szélfútta porának.
Akarom, hogy rám hullj, megköss,
érzékimet átitasd.
Veled legyünk, mik lehetünk:
a világból egy békés kis darab.
2009
Hervay Gizella: Ének három hangra
I
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.
Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.
Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.
II
A kő a napról álmodik,
A nap a kőről álmodik,
A víz a földről álmodik,
A föld a vízről álmodik,
Az ember a mindenségről álmodik,
A mindenség az emberről álmodik.
A virág a vízbe vándorol,
A hold a halálba vándorol,
A lélek a lélekhez vándorol.
Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
Emberré válna az ember.
III
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.
Magára kell maradnia,
hogy megértse: nincs egyedül.
Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.
Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
2023. december 5., kedd
Hervay Gizella: Ág
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra
és újra a fény a nap felé.
Sose láttam még ilyen tökéletesen
egyenes vonalat!
Így fordulok én is örökké újra és újra
emléked felé:
tűnő szerelmem, éltető napom.
Hervay Gizella: Anonymus
Anonymus vagyok. A közösség lélegzete.
Megtalálsz, ha keresel
fiatal fenyő szavában, havasi virág színében,
búza részeg örömében, kenyér áhítatában.
Délben nap, este hold, éjjel csillag vagyok,
föld mélyében só, tenger méhében gyöngy.
Szájon mosolygás, letéphetetlen.
Szemekben fény, köveken forrás - csobogás.
Űzött szarvas, levert fecskefészek,
egymást keresztező utak;
konok újraindulás, fában fájdalom –
a holnapi feltámadás vagyok.
Radnóti Miklós: Január
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941
Dora Rappard: Szolgálat az éjszakában
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el:
ne keseregjetek,
mert meglehet,
hogy az Úr szent szolgálatra nevel.
Hisz egész napon át
sok imádság,
könyörgés ostromolja az eget.
Kérők, imádkozók,
hálát adók
serege nappal hatalmas sereg.
De ha leszáll az éj,
s az álom mély,
csak itt-ott virraszt árván valaki.
Szolgálatra, lehet,
e sereget
maga az Isten választotta ki.
„ Dicsérje szent nevét
hangzik felénk, –
ki éjszaka Isten házában áll!“
A világ elpihent.
Sötét van, csend.
De az imádság füstje égre száll.
S ha az éj csendjében
e szent helyen
Isten előtt szívetek meghajol,
Ő beszél veletek, figyeljetek:
„ Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól!“
Ha Jézus vére föd,
ha Ő betölt,
s jelenléte áthatja szívetek:
mert mély a csend,
sok titkot kijelent,
mit nap zajában nem értettetek.
S emelve kezetek,
csak vigyetek
sokakat Jézushoz, azt várja Ő.
Nevük mondjátok el!
Ő majd felel.
Nála az áldás, nála az erő!
Járjon be lelketek sok –
sok helyet,
s kit Isten ott reátok bízhatott,
mindnél időzzetek
egy keveset!
Testvéri terheket hordozzatok!
S ahol beteg pihen,
halk-szelíden
lengje körül imádság-illatár!
Erősítse meg azt,
vigyen vigaszt
annak, ki halál árnyékában jár!
Tovább! Mindig tovább!
Világosság,
sötétség küzd egymással szüntelen,
s nem egy bátor vitéz
ereje vész.
Támasza buzgó imátok legyen!
Ti hátvéd legyetek!
És kérjetek
küzdelméhez fegyverzetet, erőt!
Így abban is lehet részetek,
ha Isten győzni segítheti őt.
Részvéttel kérjetek,
ki tévelyeg
hitetlenül, hamis ösvényeken,
annak is égi fényt:
hívja szegényt
a kereszthez! Ott várja kegyelem!
Így könyörögjetek!
És fejetek
Jézus ölén ha megpihenhetett,
az álom is leszáll.
Alhattok már,
mint gondtalan, boldog kis gyermekek.
S ha mégse… bízzatok!
Hisz Uratok
együtt virraszt az éjben veletek.
Éji szolgálat ez.
Jutalma lesz.
Gyümölcsöt terem és győzelmeket!
2023. december 4., hétfő
Nemes Nagy Ágnes: Védd meg
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,
a titkos élű, lassu kés,
orv pusztulásra oktató,
mondd, mondd, hogy megérte az elme
sötét szobába hasitó
csíkosan villogó szerelme,
megérte ez a fulladó
lélegzetvétel, ez a képzelt
értelem, ez a néma szó,
absztrakció, distinkció,
a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, mig vág a hó,
egy város égne véghetetlen,
megérte, mondd a pillanatnak,
mig a két vállon szüntelen,
a két csuklón, két lábfejen
a védhetetlen iszonyatnak
fekete vérrel csorduló
tépett sebei fölfakadnak –
A nap gondolata
Manapság általában azt mondják, hogy amit a magánéletedben teszel, az nem tartozik másra. Nos, valójában mégis. Amit a magánéletedben teszel – amit zárt ajtók mögött teszel, amit mások nem látnak – az határozza meg és tárja fel a valódi jellemed. Isten pedig éppolyan világosan látja ezt, mint amit nyilvánosan teszel.
Jékely Zoltán: Angyalfia
Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán,
valami mégis itt lüktet közöttünk
s fájó örömmel ostromol meg újra:
a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.
Ez a fény is Belőle árad, végső fokon,
s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen:
engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem.
Hogy mégsem hallhatom s érezhetem örökké:
tisztátalan kevélységem a vétkes.
Sárból kunkorodó hüllőfejére
nem győzök elégszer rátaposni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)