Ha Isten ilyen részletességgel alkotja meg a hópelyheket, mi késztet arra, hogy úgy gondold, a te életed kevésbé fontos számára?
2023. december 11., hétfő
Sohonyai Attila: Aki már nincs neked
*
Neked adtam mindent, mit lehet... eltört, száraz pohár vagyok,
miből kiittak mindent:
így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott.
Próbáltam az otthon is lenni neked:
a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó:
megperzselni kedvedért magam ördögökkel,
és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod.
Voltam stabil talaj,
voltam végtelen-eged,
alkalmi vágyaidban
az általad kért szerep:
A te-éj,
az érted-vágy, a miattad-remény,
a veled-fény, az általad-nap.
Csak egyetlen nem lehettem soha:
magam...
Edgar Allan Poe: Külön
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott – gyermekkoromban – a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs – a jó s hamis
Mélyekből -, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
Tellér Gyula fordítása
Kalló István: Harmat
.jpg)
millió párafoszlányból lettél egy.
Könnyű szavad, kedves mosolyod
összeállt s lettél számomra csepp.
Magadba szívtad a rétek hajnali illatát,
kristályos szépséged tiszta örömöt ád.
Erőtlen levelemen billegsz, mely
földig hajlik könnyű terhed alatt.
Tán legördülsz gyökeremig,
tán felszív a nap, velem csak emléked marad.
Holnap már sudár fenyő büszke ágán
Rajtad csillog a szivárvány.
Juhász Gyula: Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
2023. december 10., vasárnap
2023. december 8., péntek
Régi mondás
„ Ügyelj a gondolataidra, mert azok a szavaiddá válnak!
Ügyelj a szavaidra, mert a tetteiddé válnak!
Ügyelj a tetteidre, mert a szokásaiddá válnak!
Ügyelj a szokásaidra, mert a jellemeddé válnak!
Ügyelj a jellemedre, mert az formálja a sorsodat!”
Márai Sándor: Menekülő
El, el, csak el, el.
Leülni a földre
Szegényen, csupaszon,
Mint a halottak:
Csukott szemekkel.
Hallgatni bentről
Süvöltő, bőgő,
Farkasmód hívó,
Holdat ugató
Szavát szívednek.
Hóba feküdni,
Varjakkal hálni.
A köddel kelni,
Vadmacskanyomon
Szökni a széllel.
Jelet nem hagyni,
Betűt papiron,
Rongyot az ágon.
Égetni, tépni
Nyomod e földön.
Gyerek ne ríjja,
Asszony ne bánja.
Szökni, csak szökni,
Rongyokban, bénán,
Húzni Dél felé.
Mint a halottak,
Úszni Mohácsra.
(A vízben is jobb.)
Szegényen, csupaszon,
Dünnyögni, nyögni:
" A tanyád lángban,
Kötél az ágon,
Hegedül Isten
A szegény cigányon."
1928
Faludy György: A távolabbi jövő
Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz.
A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak,
és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek
mind elporladnak néhány százezer év alatt.
Pár millió esztendő múlva, új csillagképek
alatt szelíd fejével kibujik a moszat,
ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet
variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak
születnek s egy merőben különböző embernem.
Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet,
gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez,
ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka,
s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja
önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem.
(Budapest, 1994)
Kalló István: Úgy gondolok
visszavágyó, élő darabjára.
Úgy hiányzol nekem mint az eső az út
szélfútta porának.
Akarom, hogy rám hullj, megköss,
érzékimet átitasd.
Veled legyünk, mik lehetünk:
a világból egy békés kis darab.
2009
Hervay Gizella: Ének három hangra
I
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.
Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.
Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.
II
A kő a napról álmodik,
A nap a kőről álmodik,
A víz a földről álmodik,
A föld a vízről álmodik,
Az ember a mindenségről álmodik,
A mindenség az emberről álmodik.
A virág a vízbe vándorol,
A hold a halálba vándorol,
A lélek a lélekhez vándorol.
Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
Emberré válna az ember.
III
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.
Magára kell maradnia,
hogy megértse: nincs egyedül.
Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.
Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
2023. december 5., kedd
Hervay Gizella: Ág
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra
és újra a fény a nap felé.
Sose láttam még ilyen tökéletesen
egyenes vonalat!
Így fordulok én is örökké újra és újra
emléked felé:
tűnő szerelmem, éltető napom.
Hervay Gizella: Anonymus
Anonymus vagyok. A közösség lélegzete.
Megtalálsz, ha keresel
fiatal fenyő szavában, havasi virág színében,
búza részeg örömében, kenyér áhítatában.
Délben nap, este hold, éjjel csillag vagyok,
föld mélyében só, tenger méhében gyöngy.
Szájon mosolygás, letéphetetlen.
Szemekben fény, köveken forrás - csobogás.
Űzött szarvas, levert fecskefészek,
egymást keresztező utak;
konok újraindulás, fában fájdalom –
a holnapi feltámadás vagyok.
Radnóti Miklós: Január
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)