2024. január 2., kedd

Dr. Kállai Imre: Mi történik/minek kell történnie a megtérés után?




„ Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra. Kiárasztom lelkemet utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.”  
Ézsaiás 44, 3

 Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet!  

Néhány vasárnapja már egy kisprófétával foglalkozunk, Jóel könyvének üzeneteivel. Nem tudni pontosan, hogy ki volt Jóel, egyértelműen a könyvből még az sem látszik, hogy pontosan mikor íródott. Ugyanakkor nagyon fontos prófétai üzeneteket fogalmaz meg a könyv, amelyek örökérvényűek. Nem számít mikor és hol hangzik el, mégis van aktualitása!  

A könyv nagy sáskajárást, pusztítást mutat be a zsidó nép életét illetően, amelyhez a nép és vezetőinek bűne, bálványimádása vezetett. Ebből a kilátástalan helyzetből egyetlen szabadulási lehetőség van: a megtérés. Megtérés teljes szívből, a szívnek teljes megszaggatása által. A töredelmes szív az Istenhez vezető út, amely által újra helyreállhat valami.  

A szív megszaggatásával, a megtéréssel az ember eljut odáig, hogy elkezdi szomjazni az Isten jelenlétét. Addig, akit soha nem érdekelt Isten, a Biblia, mégis elkezdi foglalkoztatni, elkezd vele időt tölteni. Mert a megtérés, az ember szívének összetörettetése az Úr iránti szomjúság kifejeződése: szomjazom, Uram, utánad. Szomjazom a jelenlétedre, a veled való találkozásra, a vezetésedre, a bíztatásodra!  

Isten a megtérő, a bűneit belátó embert így látja, szomjas földként, amiről több helyen is beszél a Szentírás. A megtéréssel nem ér véget a hívő élet, hanem éppen akkor kezdődik. Ezért kezdődik azzal a szóval Jóel próféta könyvének 3. fejezete, hogy azután.  

Mert azután, hogy valaki megtér Isten meghallja annak a szomjas léleknek a kiáltását, vágyakozását és nem hagyja szárazon a kiszikkadt földet, a kiszikkadt szívet, betölti azt csodálatos jelenlétével.  

Van-e ilyen szomjas lelked, kedves testvérem? Szomjazol-e Isten jelenlétére?  

Mégis mi a jele ennek a Lélek-jelenlétnek? Hogyan lehet megtapasztalni, érzékelni, látni a Lélek betöltetését?  

Mert látjuk Jóel próféta könyvében, hogyha valaki átadja az életét Istennek, akkor Isten kitölti rá az Ő lelkét.  

Az Apostolok cselekedeteiben is olvassuk, hogy Péter a hallgatóságnak arra kérdésére, hogy mit cselekedjünk atyámfiai, azt feleli, hogy „ térjetek meg (…) és megkapjátok a Szentlélek ajándékát ” ApCsel 2, 38  

Sokan szeretnék leegyszerűsíteni egy-egy viselkedési mintázatra azt, hogy valakit betöltött-e a Lélek. Természetesen az igében is látunk ilyen jeleket, de nem ezek adják a megoldást.  

Az Isten Lelkének jelenléte az ember életében leginkább abban nyilvánul meg, hogy kialakul egy különleges, belső kapcsolat, amelyben a megtért hívő azt éli meg, hogy Isten beszél vele. Ez egy belső megtapasztalás, amely az igaz megtérést minden esetben követi. Nehéz ezt szavakban leírni, ezt át kell élni.  

Viszont azt látjuk, hogy a Lélek jelenléte milyen dolgokat idéz elő az ember életében. A Szentlélek egy teljesen más dimenziót hoz be az ember életébe, a lelki dimenziót, amely teljesen más, mint amit a szemeinkkel látunk.  

1. A Lélek egy másfajta látásmódot ad a világot illetően.  A Lélek az elszomorító körülmények helyett ad egy víziót, hitet valami többen, valami másban. Minden esetben, amikor Isten Lelke szólt a választottait illetően, akkor adott egy víziót a más jövőre nézve. Így kapott egy másfajta látásmódot például Nóé, Ábrahám, Mózes és Illés.  

Nóé esetében mit láttattak a körülmények? Szárazság volt. Az emberek valószínűleg nem láttak olyan nagyon sokszor esőt vagy árvizet. Ebben a helyzetben kezd el Isten Lelke Nóéhoz beszélni, hogy özönvíz lesz a földön, ezért építsen bárkát és ő engedelmeskedik a szónak. Nem egy csónakot barkácsol biztos, ami biztos alapon, de amit el lehet rejteni a kíváncsi szemek elől, hanem egy hatalmas bárkát, amit mindenki láthat.  

És mit mondtak az emberek? Gúnyolódtak rajta, nevetség tárgya lett, hiszen őrültségnek tűnt emberileg nézve, hogy esni fog, hát még, hogy annyi eső lesz, hogy a bárka majd úszni tud rajta.  

Nóé Istentől kapott egy kijelentést, egy másfajta látást, ami emberileg teljesen értelmetlennek látszott. Nóé másfajta látásmódja elkezdett megtestesülni a cselekedeteiben és elkezdte építeni a bárkát. És mi történt? Minden körülmény ellenére – ez a belső lelki látásmód, amit a Szentlélek adott Nóénak – beigazolódott, mert jött az özönvíz és mivel kész volt a bárka megmenekült a családjával együtt.  

Vagy gondoljunk Ábrahám esetére! Ábrahám 70 éves kora körül hallja meg Isten szavát, aki azt mondja neki, hogy nagy néppé teszi és általa nyer majd áldást a Föld minden nemzetsége. Micsoda? Hogyan? Minden körülmény az ígéret ellen beszél: nincs utóda, a felesége is idős már, beletörődött, hogy az egyik szolgája lesz az örököse.  

Ábrahám látja a körülményeit, az emberek is látják őt, a Szentlélek a körülmények ellen beszél és azt mondja, hogy gyere ki Ábrahám Úr-Kászdimból, légy az én szolgám és áldás leszel, annyi utódod lesz, mint a tenger partján a homokszem!  

Emberileg nézve lehetetlen, amit az Úr mond és mégis beteljesedik: megszületik Izsák, több százezer, több millió utód és Jézus Krisztus is a zsidó népből származott, aki által valódi áldást nyerhet minden nemzet és minden ember személyesen.  

De belegondolhatunk Mózes történetébe. Teljesen reménytelen, hogy a zsidó nép Egyiptomból megszabaduljon, hiszen egyrészt ott van a makacs, erős kezű fáraó, a nyakas nép – aki meg is szerette Egyiptomot, mert később sokszor vágyakozva gondolnak vissza a húsosfazekakra – és ott van Mózes is, akit 80 évesen szólít meg Isten, hogy indulj el és hozd ki a népemet ebből az országból és én veled leszek!  

Minden körülmény arra utal, hogy semmi értelme nincs ezt elkezdeni, semmi értelme nincs ebbe belevágni. De az Isten Lelke egy másfajta látásmódot ad a választottainak, azoknak, akiknek az életében Ő jelen van.  

És mindig vannak olyanok, akik próbáljak az Isten embereit lebeszélni arról, hogy a Lélek másfajta látásmódjának adjanak igazat.  

Illés történetéből hadd emeljek ki egy mozzanatot, hogy még inkább aláhúzzam azt, hogy mennyire másként látják a dolgokat a külső szemlélők és mennyire másként lát a lelki ember.  

Próféta volt Illés Izrael északi országrészében, Aháb királlyal és a feleségével, Jézábellel, kellett viaskodnia folyamatosan. A Karmel-hegyi ítélet után, több év szárazság után Illés esőt jósol. Senki sem hisz neki, még a saját szolgája sem.  

Minden jel arra utal, hogy a szárazság tovább fog tartani, de Illés nem bizonytalanodik el és még hétszer visszaküldi a szolgáját, hogy kémlelje az eget. Mert Isten Lelke belül azt mondta Illésnek, hogy eső lesz és ő bizonyos volt abban, hogy amit Isten mond azt meg is fogja tenni, mert lelki ember volt. A körülmények, a látszat, a tények nem változtatták meg Illés gondolkodását, hanem Illés ő igyekezett megváltoztatni a szolgája gondolkodását.  

És ezek után Isten csodálatos módon cselekszik, mert hetedikre már azzal tér vissza a szolga Illéshez, hogy egy kis felhő jelent meg az égen és nem sokkal később már zuhogni kezdett az eső. (1 Királyok 18, 41-46)  

Kedves Testvérek!  

Nagyon sokszor a mi életünkben is kijelent valamit Isten Lelke és mást mondanak a körülmények. Sokszor elbizonytalanodunk, mert úgy látjuk, hogy nem lesz itt változás, nem lesz áldás, nem lesz megújulás, nem fog megtörténni az életünkben az, amit Isten mondott.  

Ne a körülményeink határozzanak meg bennünket, hanem kapaszkodjunk abba a látásmódba hittel, amit az Úr jelentett ki nekünk személyesen!  

Ezért a lelki emberek kezdenek el valami nagyot, valami mást, amit soha senki más nem kezd el. Így indult el a reformáció, így indultak el missziók és így lettek misszionárius Isten áldott eszközei. A Szentlélek adott nekik egy másfajta látást és nem engedtek a lelombozó körülményekre, nem hallgattak azokra, akik azt mondták, hogy ez úgysem fog megtörténni.  

2. A Lélek másfajta látásmódot ad önmagunkat illetően.  

Azt is kell látnunk, hogy a Lélek által másként látjuk magunkat is. Gedeon történetét olvastuk nemrég. Érdemes figyelmesen végigolvasni a történetet és felfedezhetjük benne, hogy a Lélek teljesen másként látja Gedeont, mint ahogyan látja önmagát. A Lélek azt látja, ami Gedeonból lesz, nem pedig azt, ami Gedeon jelenleg. Gedeon egy bizonytalan ember volt, de Isten Lelke szól neki, hogy az Úr van veled erős vitéz.  

A Szentlélek nem azt mondja nekünk, hogy kik vagyunk, vagy hogy milyennek látjuk magunkat, hanem azt, hogy kik lehetünk az Isten kezében, kivé válhatunk az Ő eszközeiként.  

Kedves Testvérek!  

Mi nagyon sokszor elhisszük magunknak, hogy meddő, gyümölcstelen, hasznavehetetlen, élettelen életünk van és Isten nem tud és nem akar bennünket használni.  

Kérdés az, hogy kire hallgatunk? A Szentlélekre, esetleg a külső körülményekre vagy a tényekre figyelünk?  

Isten Lelkének a jelenlétében élni azt jelenti, hogy nem látásban járunk, hanem hitben, elhisszük azt, amit az Isten a Szentlelkén keresztül nekünk mond.  

3. A Lélek vezet.  

Amellett, hogy a Szentlélek által másként látjuk a körülményeinket és saját magunkat, nagyon fontos még az is, hogy a Lélek vezeti azokat, akik Istennel élő kapcsolatban vannak.  

A Római levélben azt olvassuk, hogy „ akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai ” Róma 8, 14.  

Az az ember, aki megtér, aki rálép a hit útjára, aki odaadja az életét, aki megbánja a bűneit és az Úr Jézus Krisztust teszi az élete urává, azt elkezdi az Úr Lelke vezetni.  

Vezet az ige, az igehirdetés, az imádság által vagy lelki testvérek által és még sok mindenen keresztül a mindennapi döntésekben életünk során. Vezetése pedig a végső megmenekülésbe, az örökkévalóságba tart. Isten Lelke vezetésének az a célja, hogy elvezessen bennünket a Mennyországba.  

Dávid király is ezzel kapcsolatban fogalmaz meg kérést Isten felé: 

„ Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsoltárok 139, 24  

Mert az Isten Lelke annak a záloga, hogy mi az örökkévalóságba megyünk. Amikor valaki elfogadja az Úr Jézus Krisztust személyes megváltójának, akkor az Ő Lelke kezd el benne munkálkodni és mivel benne van a Lélek, ezért van benne a feltámadás pecsétje, garanciája.  

Mivel Jézus Krisztusban ott volt Isten Szentlelke, nem maradhatott a pokolban, hanem mindenképpen fel kellett támadnia. És ezért egyértelmű, hogy azok, akik Krisztusban hunytak el, azok mind boldogok, mert részük lesz a feltámadásban.  

Az Isten Lelke tehát vezet bennünket az életünk döntéseiben és vezet bennünket az életünk döntésein keresztül az örökkévalóságba, a Mennyországba.  

Kedves Testvérek!  

Nem tudom, hogy ki, hogyan van itt ma, hogy mi az, ami bánt bennünket, mi az, ami úgy tűnik, hogy teljesen reménytelen az életünkben.  

Ne higgyünk a külső hangoknak, de higgyünk az Isten Lelkének, ami bennünk szól és biztat. Isten megfogja tenni azt, amit eltervezett az életünk felől, de hinnünk kell benne, hogy a Lélek szava igaz és akkor nagy dolgok tudnak megtörténni.  

Ha nincsenek ilyen látásmódunk, víziónk, akkor nem lesz megújulás, nem lesz megtérés, nem lesz változás. Merjünk hinni abban, hogy amit Isten mondott, az meg fog történni.  

Egy dél-afrikai misszionárius mondta el, hogy sok áldást tapasztaltak meg a misszióban, de mindegyik úgy kezdődött, hogy a Lélek elkezdett hozzájuk szólni. Elkezdtek szolgálni a súlyos drogfüggők között és közben a külső hangok azt mondták, hogy ebből nincsen szabadulás és felesleges is ezekkel az emberekkel foglalkozni, mert csak a probléma lesz velük.  

De Isten Lelke azt mondta nekik, hogy szolgáljanak feléjük, amit ők máig tesznek és sokan megtértek, megszabadultak már közülük.  

Megértették ott közösen, hogy az a föld, amit Isten adott a missziónak valami kincset rejt. Ők valamilyen természeti kincsre, aranyra vagy olajra gondoltak. Ezért elkezdtek imádkozni és elkezdtek munkálkodni, fúrni. Egyre csak fúrtak lejjebb és lejjebb, de nem találtak semmit. Sok száz méter mélyre jutottak és a misszionáriust körbevették a munkatársai, majd azt mondták, hogy nincs értelme tovább fúrni, pénzkidobás, erő és időpazarlás.  

- Menjünk ebédeljünk meg és köszönjük meg Istennek azt, amit eddig adott – hangzott a         munkatársaktól.  
- Még egy métert fúrjunk mielőtt elmegyünk ebédelni – kérte a misszióvezetője a többieket. 

Fúrtak még egy métert és tényleg csoda történet. Nem olaj tört fel, hanem víz. Arrafelé a víz nagy kincs és ott a misszió területén olyan vízlelőhelyre találtak, ami azóta is olyan gyümölcsöző, hogy öntözni tudnak, ásványvizet és üdítőt gyártanak. Afrika egyik legnagyobb ásványvíz szolgáltatóvá váltak.  

Testvérek, Isten mindig ad egy-egy látást, hogy mi az, amit meg kell tennünk, amire hitben kell lépni.  

Fontos kérdés, hogy kinek jár a Lélek?  

Az ószövetségben nem töltetett ki mindenkire a Lélek, Isten választottai kaphatták meg azt: egy-egy próféta vagy bíra kapta meg Isten Szentlelkét Viszont az újszövetségben Jóel próféciája valósággá lett: a kizárólagosság megszűnt és Isten kitölti az Ő Lélekét minden megtérőre, mindenkire, aki segítségül hívja az Ő nevét.  
Akár férfi, akár nő, akár fiatal, akár idő, akár szolga, akár szabad, nem számít, ha megszaggatta a szívét és szomjazik Isten jelenlétére.  

Az első pünkösdöt követően mindenki megtapasztalhatja az Isten Lelkének csodálatos vezetését. Viszont a Lelket csak azok kaphatják, akik szívüket megszaggatva hoztak egy határozott döntést Jézus Krisztus mellett.  

Nagyon sokan meg akarják tapasztalni a Lélek áldásait, de ki akarják kerülni a szív megszaggatását. Ezt nem lehet!  

Kedves Testvérem!  

Te döntöttél már Jézus Krisztus mellett? Látod-e azt, hogy Isten nélkül elveszett bűnös vagy? Bánkódsz-e a bűneid felett?  

Ez egyszerűen egy őszinte imádságban megtörténhet. Nagyon fontos ezt a döntést meghozni és Isten előtt bevallani azt, hogy szomjas a lelkem, egy kiszáradt föld az életem, kérlek, hogy öntözd meg a Te Lelked jelenlétével.  

Aki szívét megszaggatva odaborul az Istenhez, meg fogja kapni a megtérést és a Lélek ajándékát! Hívd be Istent a szívedbe még ma! Ámen.  

Forrás: Debrecen Homokkerti Református Gyülekezet

2024. január 1., hétfő

2024

 


Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!



Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén




Nem kívánok senkinek se 
különösebben nagy dolgot. 
Mindenki, amennyire tud, 
legyen boldog. 

Érje el, ki mit szeretne, 
s ha elérte, többre vágyjon, 
s megint többre. Tiszta szívből 
ezt kívánom. 

Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje. 

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, 
vissza nem fognak a kátyúk… 
A többit majd apródonként 
megcsináljuk. 

Végül pedig azt kívánom, 
legyen béke. – 
Gyönyörködjünk még sokáig 
                               a lehulló hópihékbe’!                                

(1956)

2023. december 31., vasárnap

András Sándor: Rejtett kulcs

Meg kell találnom azt a szemedbe rejtett kulcsot 
amelyről tegnap beszélt egy feketerigó az abházi erdőben 
ahol mezítlen bolyongtam tüzes avaron 
mert a kétségbeesés álmából nem tudtam kiszabadulni 
bőrömre égett mint a rossz áhítat 
hát fejest ugrottam zöldkék szemedbe 
siklottam egy halálintarziás ajtó felé 
ha célba akarok érni mondta a rigó 
át kell esnem a meghalás gondján 
a halál nem lehet se állomás se cél 
hát siklottam szemed zöldkék csendjében 
alattam a mélyben kihalt városok maradtak el 
távoli csillagok tájairól érkeztek egykor építői 
hogy sohase lakjanak bennük csak jelként 
hagyják mielőtt visszautaztak egy magányos zongora 
magányos hangjain tim tim tititi tim ti tim 
közeledett a visszhang távoli csillagok tájairól 
titi tim tim tititi tim ti ti tim hát igen a megváltás kellett 
kulcs tőled hozzád hogy megnyithassalak és megnyitódjam tőled 
hogy összekulcsolhassuk a testünk és a lelkünk 
egymáshoz illesztve azt ami megnyit és ami elzár 
másoktól elzár egymásnak megnyit bennünket 
akik ott várakoztunk már a halálintarziás ajtó két oldalán 
egy megtörténni indult ölelkezés előrevetülő fényében.   

András Sándor: Megérzés

Mintha megéreztem volna, hogy szeretni fogsz. 
Mintha ezért nem haltam meg, amikor 
elütött az autó, és ájultan repültem az utcaszegélynek; 
és ezért nem talált el golyó a Nyugati előtt, 
amikor az állam védte magát polgárai ellen, 
és mintha ezért vonzott vissza az elme 
tudattalan mezőnyeiben is sistergő igény 
országba, Vitára, a vitai házba. 
Mintha megéreztem volna tűrhetetlen halálomat, 
és kivédtem egy időre, hogy veled lehessek.

2023. december 30., szombat

Sohonyai Attila: Tenni mit kell













*
Erősnek kell lenned! 
– hallottam elégszer, 
s voltam is, bár a hegy is 
porlik, ahogyan telnek az évek.  

Én nem vettem mérleget, 
hogy máséval méricskéljem; kinek nagyobb. 
E játékra csak annak van ideje, 
kire a jótól kiburjánzott az unalom.  

Sokszor mondták: csendben bírd! 
S esküszöm nem kiabáltam… 
ha sebekkel is, de lábam, hova kellett, elvitt, 
s az élet rétjén gazt nem hagytam.  

Voltak, kik gőgösen kételkedtek bennem, 
s ki őszintén mellettem kitartó maradt:
Az elsőkről mára egyre kevesebb hírem, 
a második általában én voltam.  

Hogy jó ember vagyok-e? 
Nem tudom, nem ér gondolatot. 
Tettem, s teszem mit kell, 
a többi másodlagos…

Havas Éva: Hajnali séta









Halványkék csendet görget a hajnal, 
lábam elé térdel a tavaszi táj, 
fűzfák bólintgatnak kibontott hajjal, 
bokrok integetnek lépteim nyomán.  

Korán indultam, nem ér utol álmom, 
fények sarjadnak csupasz ág hegyén, 
andalogva lépek, talán megtalálom, 
merre csavarog a smaragdzöld remény.  

Csokorba fonja sugarát a nap már 
– hajamban ékként tűzött lobbanás – 
szemembe csillanó szikrákat ont rám, 
lángol a régi, holtnak hitt parázs.

Szabó Lőrinc: Hajnal a nagyvárosban









Piros hajnal, – a város is 
piros álom, ha sáros is. 

Aszfalt-tükrök az eső után, 
piros ég millió piros pocsolyán. 

Csöndes a nagy tér, üres és 
még nem mocskolja ébredés, 

tömeg, zaj, gép, robogó kerekek – 
Csak én vagyok itt, meg a verebek.
 
Borzas verebek csipegetik 
a kelő nap arany magvait, 

fény-magvak iható aranyát, 
mellyel a sok piros pocsolyát 

festi a piros hajnal és 
melyet majd csak az ébredés 

olt ki egy óra mulva, a 
reggel induló áradata, 

a forgalom, üzlet, a szürke szín, 
a magát őrlő emberi kín,
 
a pénz… De a reggel, s társa, a dél 
s a délután még messze henyél, 

messze, valahol a szent Keleten, 
s én egyedül nézegetem 

az arany teret, a hajnalit, 
a nagy fény-, kő- s víz-mozaik 

millió szikráját, és az eget 
s a kis proletár verebeket, 

kik az éji eső pocsolyáiban 
a kelő napnak boldogan 

isszák, eszik, csipegetik 
pirosló buzaszemeit. 

Szabó Lőrinc: Versek a havasról I. Bevonulás

Borzasztó, hogy megrémítettük azt a 
kis egeret! Tavaly ősz óta ő volt 
az úr a vén erdei házban, a 
biztonságos sötétben… S ime vad 
szörnyetegek törtek rá, óriások, 
nehéz kulcsokkal csikorogtak, ajtó 
szakadt be, négy papírfüggönyös ablak 
nyíló négyszöge öntötte a napfényt 
és barbár csizmák döngtek, hátizsákok 
repültek az ijedt zugokba, nagy 
botok csattogtak… Iszonyút nyögött 
az ágy, valaki rádobta magát, 
és: Végre! – dördült egy hang, s: – Hát ez az? 
és: – Nagyszerű lesz!… – kurjongattak a 
betolakodók és táncolni kezdtek, 
és ő menekült és rémült szeme 
előtt még jobban táncolt a világ: 
szokott útjai elgörbültek, a 
baráti fal bezárta ismerős 
repedéseit, égőszemü fények 
lapultak-leskeltek ugrásrakészen 
az ágy alatt és forgott minden, és ő 
a görcsös térben ide-oda rángott 
s egyszerre egy mennydörgő kalapács 
cikázott mellé… – Ni, egér! – riadt a 
csatakiáltás… – Ott szalad! – A gyilkos 
istenek nyelvét tolmács nélkül is 
értette a vacogó félelem: 
– Ott szalad! Ott ni! – S ő, nem tudva már, hogy 
mit tesz, vakon s őrülten, berohant 
a szoba közepére, egyenest 
a tipró lábak záporába és 
– Hol van? Üsd! Itt! – csoda történt: szegényke 
átsurrant az égszakadáson és 
ki az ajtón és eltünt… S mikor eltünt, 
mikor eltünt és engem hirtelen 
elfutott az öröm, hogy megszökött: 
mikor eltünt, csak akkor vettem észre, 
hogy az én botom is fent hadonászik 
a levegőben! üvöltöttem és 
ölni akartam én is, meg akartam 
ölni, amit sajnálok… Szótlanúl 
indultam, ki a tornácra, zavartan 
néztem a rétet, a virágokat, 
a lepkék táncát a kék-arany égben, 
féltem magamtól, a naptól, a nyártól, 
és azt láttam, hogy baj van mindenütt.

Szabó Lőrinc: Lóci és a szakadék












„ Apu!…” Igazán csoda volt, de 
még elkaptam a gyereket. 
„ Látod?!…” mutattam le a mélybe. 
Hallgattunk. Lóci reszketett. 

Reszketett és csak nagysokára 
mondta: „ Rémes, hogy az ilyen 
életveszélyektől az ember 
nem szabadul, csak…” s hirtelen 

elakadt. „ Csak, ha…” szava ismét 
fátyolos lett és remegő. 
„ Csak ha szót fogad!” mondtam én. És: 
„ Csak ha már meghalt!” mondta ő.   

2023. december 28., csütörtök

Fodor Ákos: Axióma




aki pontosan 
tudja, hogy mitől lenne 
boldog: sosem lesz

Erdős Renée: Nem tanultam félni

Nem tanultam félni halvány kísértettől. 
Suhanó árnyéktól, se szótól, se tettől. 

Nem tanultam félni zivatartól, vésztől. 
Sem csalódástól, sem a szenvedéstől. 

Nem tanultam félni. Ha tán rosszat tettem: 
Érte megbűnhődtem, érte megszenvedtem. 

Dölyfös voltam? Fejem a porig alázták. 
Bizakodó? Hitem százszor meggyalázták. 

Reményem zöld bokrát megtépték, szaggatták. 
Rajta a sok tüsét mind énnekem hagyták. 

Nem tanultam félni, megremegni gyáván 
Vad ár robogásán, borús ég villámán. 

Ha örömre vágytam: nem sokáig vártam. 
Mindjárt az enyém volt, mihelyt megkívántam. 

Sokszor cserben hagyott ábránd is, remény is. 
Erősen akarni tudtam azért mégis. 

Nem tanultam félni. Akit a lelkemben 
Bálvánnyá avattam, istenné emeltem, 

Annak koronáját szentségtörő kézzel 
Gúnyolódva törtem száz darabba széjjel. 

S mert nem tudok élni káprázatok nélkül, 
Mert a hazugságba lelkem beleszédül: 

Kopott bálvány helyét odaadtam másnak, 
Épp olyan fakónak, épp olyan hitványnak. 

S mint valami bábot, mosolyogva néztem 
Milyen büszkén ül meg a királyi székben. 


Nem tanultam félni. Mégis van oly percem, 
Ismeretlen tüzek, rejtelmesen égők, 
Pirosan villámlók, titkosan kísértők 
Támadnak fel bennem. 

Lélegzetem elhal. Minden tagom dermed, 
Érthetetlen vágyak vad tábora kerget, 
Pihenni nem enged. 

Ilyenkor úgy érzem: sem földön, sem égen – 
Önmagamban hordom legfőbb ellenségem. 

Rejtett indulatok emésztő lázában, 
Fojtott szenvedélyek vad viharzásában. 

Nem tanultam félni, de ilyenkor érzem, 
Rab vagyok egy titkos nagy erő kezében. 

Futó perc hozhat rám kárhozatot, vétket, 
Istenem, vigyázz rám! Önmagamtól védj meg! 
Csak magamtól félek…  

2023. december 26., kedd

Sohonyai Attila: Most, és azonnal













*
Nem tudok már várni, nincs időm. 
Gyere ide tegnapra, hozzám, 
s maradj örök holnap utánig.  

Nincs már pazarolható órám, 
se percem; légy, légy te a jelen, 
s a megszépítő, végtelen múlás.  

Elfogytak kezeim közül a titkok, 
s létemből a töprengés; azt szeretném, 
hogy az óramutató fáradása légy.  

Minden szép, s idézhető múltam, 
most lom, vénülő kacat: e görnyedt 
éjszakákba hívlak; legyél te a nap.  

Nevetni való már minden barkóbám, 
s ezerszer megfejtett minden kérdés, 
fiatalodása minden tört-ráncnak te lennél.  

…nem tudok már várni, nincs időm. 
Gyere ide tegnapra, hozzám, 
s szeressünk, amíg nem késő…

Bayer Béla: Hűtlenné lesznek

Lázrózsát feslik az alkony. 
Magam vagyok. 
Kétségek karolnak, vallató csönd. 
Az események magva izgat, a léleké, 
amint e szorításban renddé idomul. 
Súlyok és irányok, rejtett jelentésük. 
Izgat a sodródás maga is. 
A nivelláló, nevenincs pontok, 
a pelikánhű szerelem. 
De... 
hűtlenné lesznek torkomhoz a szók, 
mint medrükhöz a sáros vizek. 

Sohonyai Attila: Szeretni beláthatatlanul





*
Nem tudom elhordani a hegyeket… 
Kicselezni, mit az élet közénk taszít. 
Előre látni mi láthatatlan lesz, 
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. 
De azért kicsit mégis adhatom a jövőt: 
Mert elveszem, mit kezedben cipelnél, 
Felkaplak, ha esni kezdene az eső, 
Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél, 
hogy ne aludj örökkön. 
Hogy zrikállak, mielőtt felidegesítenél, 
és elviszem a balhét, mielőtt rád kellene haragudni, 
és ha haragszol rám, újra-mosolyodért 
mindig, mindig bocsánatod kérni. 
Nem tudom elhordani a hegyeket… 
Kicselezni, mit az élet közénk taszít. 
Előre látni mi láthatatlan lesz, 
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. 
Szeretni tudlak. Beláthatatlanul. 
Az egyetlen jövő, mit én ígérhetek. 
De ezt szívesen teszem fogadalmul, 
mert e tudhatatlan jövő, veled biztos-jelen.