2025. november 21., péntek

Gámentzy Eduárd: Így simogatlak










A karácsony nem hozott havat, 
De nekem még tavalyról maradt                         
A hűtőben, a levesek mögött,                      
Majd összeszedem szépen délelőtt. 
- És gyúrok olyan hógolyót Neked! - 
- És megdobom a csillagos eget, 
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon, 
Olvadjon el, ahogy a fájdalom. 
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed. 
- Így simogatlak utoljára meg...

Charles Baudelaire: Himnusz

Aki legdrágább, aki legszebb, 
aki fény bennem, ragyogó, 
az örök bálványnak, a szentnek:  
üdvözlet, örökkévaló!    

Ugy árad szét az életemben, 
mint sóval átjárt levegő, 
ő az öröklét vágya bennem, 
kiolthatatlan szomjam ő.  

Örökfriss illatpárna, melytől 
édesül egy drága szoba, 
felejtett tömjénkupa, melyből 
fűszer száll egész éjszaka:  

hogy fejezzelek ki szavakban, 
romolhatatlan szerelem, 
öröklétemben láthatatlan 
pihenő gazdag ámbra-szem?! 

Aki legdrágább, aki legszebb, 
aki fény bennem, ragyogó, 
az örök bálványnak, a szentnek: 
üdvözlet, örökkévaló!  

Szabó Lőrinc fordítása

Nászta Katalin: A Kérdés











nem tagadom meg Istent, de mondd, mi a megtérés? 
mit tehetnék Őérte, hangzik egyre a kérdés 
és mi végre, a végre egyik azt mondja, 
higgy csak, a többi Isten dolga 
a másik sürget, tedd is, amit az Isten mond' la! 
a harmadik pedig csak közli, te vagy az Isten 
rád nézek és Őt látom benned én szép testvérem 
ám belül minden forrong, álságos hitek, érvek, 
hazug szavak és olcsó apróhirdetések, 
hiába nézed benne Jézust, akit nem láttál 
csak elképzelted egykor és azóta is várván - 
a más emberben minden benned élő gonosszal 
találkozol és jajgatsz, lehetetlen a dolgod 
kerengve keresel hát vezetőket magadnak 
mindeközben magad vagy vezetője vakoknak 
kinek higgyen az ember? mondd, ki válaszolhat 
hihető, méltó módon, végre világosodna 
nincs lehetőség, vége, két-háromszor is szólt már 
nem töri rád az ajtót, minden kezedben van már 
te választottál sorsot, te döntesz, kérsz vagy van már 
örök életed, igaz, boldog, szent bizonyosság 
ne pfújjolgass, ne hőkölj, tedd le végre a fegyvert 
önmagad, ezt a nehéz, halálra ítélt lelket 
és fogadd be, vagy tárd ki szíved annak, ki nem bánt 
s vár még, bár annyiszor kézzel-lábbal 
tőle elrugaszkodtál 
emlékezz, Saul Pál lett, miután földre esve 
elismerte Urának kit addig kergetett 
nem vagyok Isten, de Lelke bennem is lakik 
Tőle tudom, hogy vár rád, s az Ajtó még kinyílt...

Dr. Kállai Imre: Hogyan kell megtérni?




„ De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?”   
Jóel 2, 12-17


     Néhány kérdéssel hadd indítsam a mai istentiszteletet. Mit teszel akkor, ha elmegy az áram otthonról és nem találod az okát? Hívsz egy villanyszerelőt, hogy megoldja a helyzetet. Mit teszel, ha elromlik a kocsid? Elviszed egy autószerelőhöz. Mit teszel, ha romlanak a jegyeid, annak ellenére, hogy sokat tanulsz? Elmész egy tanárhoz, hogy korrepetáljon. Mit teszel, ha szétszakad a kedvenc felsőd? Elviszed egy varrónőhöz.  

     Olyan egyértelműek ezek a dolgok és ezeket mindannyian gyakoroljuk. De vajon mit teszel, ha szétmegy, széthullik, összetörik az életed? Kihez fordulsz? Kitől vagy mitől kérsz és vársz segítséget, ha széthullik az életed? Életünk egyéb területein olyan egyszerű a válasz, de vajon mi lehet a megoldás ebben a helyzetben?  

     Jóel próféta idejében a zsidók élete széthullott, szétesett. Nem tudták kihez forduljanak, mit tegyenek. Arra szólította fel őket az Úr, hogy forduljanak Hozzá! Széthullott élethelyzetükben az Úr lehet a megoldás a megtérés által. Istenhez fordulhatnak a megtérés, a bűnbánat által.  

     Testvérem, ha nem tudod, kihez fordulj a széthullott életeddel, akkor megmondom: fordulj az élő Istenhez. De felteheted a kérdést: hogyan kell megtérni? Hogyan kell Istenhez fordulni?  

     Erről beszél a Biblia, hadd mondjam el ennek az egyértelmű lépéseit, hogyan lehet bűnbánatot tartani biblikusan, hogyan lehet megtérni a Biblia szerint?  

     A megtérés egy belső elhatározás, eltökéltség, hogy elfordulok a bűntől és odafordulok Istenhez. Az Istennel való kapcsolat helyreállásának ez az egyetlen lehetősége. Másként nem tud az ember az Istennel kapcsolatba lépni, ami természetesen a Szentlélek munkája, de emberi síkon nézve ez az egyetlen út Istenhez.  

     A megtéréshez három fontos lépés vezet, amit most részletesebben megvizsgálunk.  

1. Felismerni, ráeszmélni a bűnre  

     A megtéréshez vezető út első lépése, hogy az ember felismeri az életében azt, hogy hibázott, bűnt követett el – nemcsak úgy általánosságban, hanem – az Úrral szemben.  

„ Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1 János 1, 9  

     Ez az ige egy csodálatos ígéret a bűnbánó embernek, viszont van benne valami elengedhetetlenül fontos, mert a bűn felismeréséről tanít valami nagyon lényeges dolgot. Az eredeti szövegben a homologeo ige szerepel, amelyet úgy is lehetne fordítani: ugyanazt mondani. Mert a megtérés kezdete mindenképp az, hogy a bűnről ugyanazt mondom, mint Isten. Ugyanazt nevezem és látom bűnnek az életemben, amelyet Isten is bűnnek mond!  

     Nagyon sokan nem jutnak el idáig. Sokan nem akarják meglátni a bűnüket, nem ugyanazt mondják az életükben lévő bűnökre, mint amit Isten mond. Ugyanazt mondani, mint Isten: nem a szomszéd volt, hanem én. Nem a család a hibás, hanem én. Nem az emberek rosszak általában, hanem én.  

     Ha Isten azt mondja valamire, hogy bűn, akkor te azt ne hívd rossz szokásnak, hibának, botlásnak. Mert a megtérés azzal kezdődik, hogy a bűnökkel kapcsolatban ugyanazt mondod, mint Isten!  

2. Bánkódás a bűn felett  

     A második nagyon fontos lépés szükséges, hogy kövesse az elsőt. Szükséges a felismert bűn felett bánkódni, megszomorodni. Nélkülözhetetlen mélyen, a szívünkben átélni azt a valóságot, hogy a bűnömmel, a bűnös életemmel én elsősorban az Urat bántottam meg. Dávid is felismeri ezt, amikor Betsabéval vétkezett, ezért írja az 51. zsoltárban: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.”  

     Pál apostol is beszél a megszomorodásról, a bűn feletti bánkódásról. Azt mondja Pál, hogy „ az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” 2 Korinthus 7, 10  

     Isten szerinti szomorúság, amikor bánkódom a bűneim felett, mert rádöbbentem, hogy mennyire megbántottam vele az Urat. És ez megbánhatatlan megtérést, igaz megtérést hoz az ember életébe.  

     A világ szerinti szomorúság, amikor lebukik az ember, amikor lelepleződtem és a következmények miatt bánkódom és manipulatív, ördögi módszerekkel próbálom mentegetni magam a következményektől. Ez a fajta szomorúság halálhoz vezet.  

     Bánkódtál-e már a bűneid felett úgy igazán? Sírtál-e már az Úr előtt azokért a dolgokért, amelyeket ellene követtél el? Ha még nem, akkor még nincs az életedben igaz megtérés, csak emberi próbálkozások és megtanult viselkedési formák.  

3. Döntést kell hozni  

     A bűn felismerése és az Isten előtt való igazi megszomorodás után a harmadik lépés a döntéshozatal, hogy én elfordulok ettől.  

     Amikor keresztelő János prédikált, akkor a megtérést prédikálta és kérte a hallgatókat, hogy teremjenek a megtéréshez illő gyümölcsöket. Ez azért is fontos, mert ez a harmadik lépés jelzi, hogy megtörtént-e az első kettő.  

„ Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…” Máté 3, 8  

     Nagyon sokak életében nem történik meg ez a belső elhatározás, a gyümölcstermés. Felismerik a bűnt, bánkódnak is felette, de nem történik döntés, nem történik elhatározás.  

     Hadd szemléltessem ezt a magatartást két példával.  

     Tegyük fel, valaki munkanélküli. Imádkozik könnyek között kitartóan Istenhez, hogy kapjon egy munkát. Kap is egy lehetőséget, hogy dolgozhasson. Megvan az időpont, mikor kell bemennie a munkahelyére, de nem megy el, hanem otthon marad és tovább imádkozik.  

     Vagy valaki megbánja, hogy valamilyen függőség uralja az életét. Megbánja, akar is szabadulni, sír miatta, mert látja azt, hogy rámegy az élete, a családja, a hite, de nem hajlandó változtatni. Akar változni, de nem hajlandó elvonóra menni, nem hajlandó életfelépítésén változtatni.  

     Lelkigondozói beszélgetésben is nagyon sokszor tapasztalom, hogy sokak elmondják a problémáikat, de amikor találunk közösen valamilyen megoldást, akkor cselekvés helyett inkább tovább akarnak róla beszélgetni úgy, hogy nem történik semmilyen változás.  

     Ezt komolyan kell venni, testvérek. Mert Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy mi újra és újra azt mondjuk: Sajnálom. Az Úr Jézus Krisztus nem azért vérezett a kereszten, nem azért szenvedett, nem azért viselte el, hogy megalázzák, hogy töviskoszorút tegyenek a fejére, hogy mi csak annyit mondjunk sajnálom és ugyanazt csináljunk, mint azelőtt, ne változtassunk semmit.  

     Egy belső elhatározás, egy döntést kell hozni: Uram, én elfordulok az eddigi életemtől és kérlek, segíts, hogy Hozzád tudjak fordulni. Ezt komolyan kell venni testvérek!  

     A tékozló fiú hazatérését követően, miután elmondta az apjának, hogy „Vétkeztem az ég ellen és te ellened, kérlek, fogadj vissza” nem ment el újra tékozló útra, hanem otthon maradt az apjával.  

     Ezek a lépések a legfontosabbak: felismerni a bűnömet, bánkódni felette és hajlandó vagyok változtatni.  

     Sokan megkérdőjelezik a megtérés fontosságát és azt mondják, hogy az nem szükséges, hiszen Isten szuverén döntése, hogy kinek könyörül meg. Jézus Krisztus áldozata által van valakinek üdvössége, és ahhoz nem szükséges a megtérés, bűnbánat, bűnvallás, nevén nevezni a vétkeket, ez az egész nem olyan fontos.  

     Hadd szemléltessem egy példával, hogy hogyan függ össze ez a két dolog. Az ítélkezés egy ember lelke felett hasonlít egy bírósági tárgyaláshoz. Tegyük fel, hogy ott állsz a bíró előtt, mert elloptál egy kocsit. A bírónak az a dolga, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján eldöntse: bűnös, vagy ártatlan vagy. Ha kiderül, hogy bűnös vagy, akkor meg kell téríteni az okozott kárt, illetve elszenvedni a kiszabott büntetést. Hasonlóan van ez az Isten ítélőszéke előtt is: Isten a bíró, te pedig bűnösnek találtatsz, mert nincs egyetlen egy olyan ember sem, aki csak jó dolgot tenne. És Isten elítéli a bűnöst, elmondja az ítéletet, hogy a büntetése halál. De Jézus Krisztus kifizette a bűnös kártérítését, sőt még a büntetést is elhordozta, így odaáll mellé és azt mondja, hogy őérte meghaltam, ő az enyém. És akkor nincs teendő, megy az ember az üdvösségre.  

     Viszont ez nem teljesen így van, mert a konkrét kocsilopáshoz visszatérve mi mindannyian úgy állunk a mindenható Isten előtt, mintha az Ő kocsiját loptuk volna el. Jézus Krisztus kifizette az áldozatot, rendezte a kapcsolatot, ugyanakkor nekünk is van részünk, hiszen amellett, hogy kifizetjük a pénzbírságot, vagy leüljük büntetést szükséges bocsánatot kérni a bírótól, muszáj rendezni az ellene elkövetett sérelmeket is!  

Kedves Testvérek!  

     Annyira elhibázott gondolkodás az, hogy Isten majd úgyis ránk teszi Jézus vérét és majd megyünk a mennybe. Ez nem így működik, hiszen a Bibliában számtalan helyen beszél Isten arról, hogy Ő úgy alkotta meg ennek a világnak a lelki törvényeit, hogy a kapcsolat helyreállásának elengedhetetlen része az emberek oldaláról a megtérés.  

     Isten oldaláról rendezve van minden. Jézus Krisztus meghalt a kereszten, bemutatta az övéiért, a választottakért a tökéletes áldozatot. Viszont a választottaknak nem lehet megkerülni a megtérést. Senki se gondolja azt, hogy kikerülheti azt, hogy szembenézzen azzal, aki és elmondja az Istennek, hogy Uram, egyedül ellened vétkeztem és nem akarom úgy folytatni az életemet, ahogy eddig éltem.  

     Ezért téves az a hozzáállás, amikor a bűnbánatot, a megtérést ki akarjuk kerülni, hogy majd lesz valahogyan... Mit mond a Dávid királyt idéző énekünk? A töredelmes szívet, a megszaggatott, megtérő, bűnbánó szívet, Te, Uram szereted (Református Énekeskönyv 461. dicséret). Mert kedves testvérek a megtérés egy nagyon fontos lehetőség és kötelesség is.  

     A megtérés olyan, mint amikor egy nagyvállalat visszahív valamilyen terméket. Például, kiderül egy gépkocsitípusról, hogy hiba van a fékrendszerben és csinálnak egy nagy visszahívást. Persze ez a visszahívás nem úgy történik, hogy bekopognak az ember ajtaján és máris viszik a kocsit. Kihirdetik, közzé teszik minél több csatornán keresztül, hogy akinek ilyen és ilyen típusú gépjárműve van, az vigye be a gyártóhoz és ingyen kijavítják a hibát. Ha valaki nem foglalkozik vele, akkor nem történik semmi, vállalja a kockázatot, hogy egyszer meghibásodik a fék és balesete lesz. Ugyanakkor, ha valaki meghallja a visszahívást, akkor beviszi és megkapja a szükséges javítást.  

Kedves Testvérem!  

     Nem kötelező megtérni. De ha azt akarjuk, hogy az életünk megváltozzon, akkor halljuk meg az Isten hívását, aki azt mondja, hogy térj meg, tarts bűnbánatot és akkor helyre áll a kapcsolatunk és egész másként fogod látni az életedet!  

     Ma Isten teszi közzé a nagy visszahívást, hogy a széthullott, összetört életedet helyrehozza a megtérés által. Kegyelemből bocsát meg és mossa el az összes vétkedet, ha odaviszed hozzá a szennyes szívedet. Gyere haza, hogy megnyerd az örök életet! Ámen.  

Forrás: Debrecen Homokkerti Református Gyülekezet 

2025. november 19., szerda

Nászta Katalin: Újra












elég egy ember 
aki rád figyel 
elég egy ember 
aki meghallgat 
elég egy ember 
aki megszeret 
elég egy ember 
akit megszeretsz 
és világod megterem

Nászta Katalin: Milyen vagyok

miért, kérdi a gyermek 
s még nem tudja 
az örök kérdést kérdi 
s egyetlen válasz van 
amit az ember nem 
vagy csak nehezen akar
meghallani  

senkit sem ítélek 
az igazság ítélt meg engem 
nem menthetett fel 
mert nem talált bennem
igazságot 
semmit  

éltem süketen, vakon 
süketek, vakok közt 
mintha látnék, hallanék
hallók, látók között 
és senki sem volt
igazán boldog  

valaki benyúlt fülembe 
megérintette szemem 
azóta jobban fáj az élet 
mert a süketek 
nem tudják, hogy vakok 
és a vakok sem, hogy süketek  

valaki megmutatta 
levette a szemüvegem 
igazán milyen vagyok 
szép, ártatlan, tiszta 
csak valaki befeketített  

azt hittem gyáva pondró 
vagyok, amilyennek mutat 
hát így is éltem 
pedig 
élhettem volna 
tisztán és szelíden  

most már tudom 
te sem vagy olyan 
amilyennek mások mondanak 
hanem tiszta és ártatlan 
az Ő vérében tisztult 
ember 
aki érted jött az égből 
majd felment a keresztre 
és onnan 
miután tett egy kanyart 
a pokolban lent 
visszament újra oda föl 
ahonnan minket 
eltervezett  

hidd el 
leomlik rólad is 
a bűn palástja 
mit rád hazudott 
az a régi 
lehullott 
immár csak második égi 
csillag  

a harmadik égből 
ami fölötte van 
eljön értünk újra 
a Hajnalcsillag 
puszta kegyelemből 
és magához emel  

mit veszíthetsz azzal 
ha ezt hiszed?

2025. november 18., kedd

Zelk Zoltán: Október

 



Arcába csapódott gyűrt falevelekkel 
s véreres szemekkel 
befordul utcánkba az első őszi reggel.

Zelk Zoltán: Közeleg

 



Még csak leskel az ősz, de már 
harangoznak a lombok.

Gősi Vali: Őszi fák



még 
nekitámaszkodunk a vén időnek 
imát áldozunk a naplementének 
már 
nem vádolunk csak csendben áldunk 
magunkra húzzuk őszi álmunk 
míg 
végleg kidőlünk 
akár 
a fák

Petőcz András: Zsoltárparafrázis – Átfutó árnyék

                    „Olyan az ember, mint a lehelet; 
                     napjai, mint az átfutó árnyék.;.”  
                    (Zsoltárok könyve, 144:4.)  

Átfutó árnyék a napom, legfeljebb árnyéksuhanás, 
ébredek, vagyok, és elalszom megint, így múlik el
így telik az, ami idő, észre sem veheted mindezt,
ez már a pusztulás benned, sejtjeid lassú leépülése, 
emígyen hunyod be este a szemed, s a jótékony álom 
elfeledteti azt, hogy egy nappal ismét öregebb lettél.  

Olyan vagy csupán, miként a lehelet a tükörképeden, 
könnyű pára az egész, ennyi a lélegzeted, miközben 
szemléled önmagad, fáradt az arc, fáradt a tekintet, 
omladoznak rajtad külsőségeid, és nem akarsz többé 
semmit, és tudni sem akarsz már semmiről, elpusztít, 
aki elpusztít, ily módon mulandó benned is minden.  

Lélek lélegzete, legfeljebb ez az, ami a vég és a kezdet, 
megsárgult fényképek őriznek, esetleg filmtöredék, 
vigyázzák a tested, a mozdulatod, talán a szemed is,
igen, a tekinteted ott lészen valami internet-oldalon, 
ott lehet majd egyszer a tekinteted, társaknak mutatva, 
ki is voltál, átfutó árnyék, vagy lehettél volna egykor.   

2025. november 17., hétfő

A nap gondolata




"A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! 
Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, 
amit másoktól kaptak."   

Spurgeon

Dévényi Erika: A hit mindenkié

A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek 
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg 
Isten a jóság, a remény, a szeretet 
Miért nem kell, ha a tiéd lehet  

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz 
Éltedben meglelheted így a nyugalmat 
Üres óráidban sem leszel egyedül 
Isten szeretete melletted ül  

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz 
Az Ő keze hozzád szelíden mutat 
Mellette újra otthonra találhatsz  

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet 
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed 
Isten kegyelméből újjászülethetsz  

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen 
Akard, hogy hited neked is legyen 
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe 
Szorítsd erősen, élj vele!

Dévényi Erika: A csend hangjai









A csend titokban elmond mindent 
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted 
A csend mélyén hangok rejlenek 
Csak hinned kell, hogy te is elérheted  

A csend beszél, ha értő szív hallgatja 
A mélységek legmélyét is meghallja 
A csend hangjai az érintést nem tűrik 
Ha látni akarod, azonnal eltűnik

Lackfi János: Téged

Téged, szolgámat, pecsétgyűrűmmé teszlek. 
Beléd véstem jelemet, és ezentúl bármely 
engedelmes anyaggal találkozol, 
az én nevem betűit nyomtatod belé. 
Meglátják rajtad az én címeremet, 
kiválasztottalak, nem mintha nem lenne 
értékesebb gyűrű nálad, 
hanem mert nekem te vagy a legértékesebb. 
Te hitelesítsd a szövetséget kettőnk között, 
közöttem és népem között! 
Te bizonyítsd, hogy tőlem jön a szándék, 
hogy tőlem származik az üzenet! 
Ezért küldelek, és parancsolom neked, 
hogy változz át szeretetté! 
Ne csak hordozz engem, mint begyógyult 
sebhelyet a testeden, hanem lényegülj át 
egészen, itatódj át velem, légy eggyé 
cselekvő kezemmel, vedd át annak melegét,
forrósodj át, és add tovább ezt a hőt.
Aki sosem veti le a pecsétgyűrűjét, 
azzal az ékszer eggyé válik. 
Nem vetlek le soha, sem éjjel, se nappal,
hordani foglak bárhol, bármikor, 
látni fogják a népek, 
hogy ott villogsz kezemen, 
mint a Hold vagy a Nap,
erről ismernek meg téged, 
erről ismernek meg engem.
Nincs a gyűrűnek hatalma, 
ha viselője nem él, nincs a hatalomnak 
tökéletesebb lenyomata, mint a gyűrű. 
Közvetíts engemet, 
és formáld képemre mindazt, 
aki készségesen hagyja magát alakítani. 
Aki megkeményíti magát, 
azt ne nyaggasd hiába, ne erőltesd, 
egyszer talán jön olyan tűz, 
melytől megolvad ridegsége, 
és formálhatóvá válik. 
Légy hát hatalmam jele, 
és minden, amit lepecsételsz, 
szálljon át tulajdonomba, 
tanúskodjék rólam, 
legyen félretéve nekem 
hatalmam és békém oltalmában. 
Hogy gyengéden szerethessem, 
hogy gyengéden szerethessen engem.   

2025. november 14., péntek

Tamás Tímea: A könnycsepp












régen egy könnycseppben laktunk
de ezen a nyári forróságon
elpárolgott s csak mi maradtunk
ketten, nem meztelenül
csak kifosztva, bezárva
egy maréknyi ósdi közhelybe
s egy rég halottnak hitt vágyba

emlékszel a könnycseppben ott volt
a sós tengerek minden titka
Odüsszeusz édes bánata
a nimfák leple s az inga
nem járt nem beszélt nem volt óra
hogy szememről a ködöt
s a szivárványt örökre leoldja

mi maradt? Ládd ez az édesbús bánat
némi rútság és sok önsajnálat
fonnyadó hús és sok vacak óra
hol bárd az inga s a szele súrolja
szinte percenként a tarkód
s a kényszer, hogy valamit akarj ott
hol már régesrég nem lehetsz

mert valami kiszikkasztotta
a te külön tengeredet