Rab Zsuzsa: Üveghegy

Fények, rigók élnek velem. 

Üveghegy túlfelén lakom. 

Az ösvény régen jeltelen. 

Ajtómat sarkig tárhatom.  

De valahol már ellenem 

cihelődik a fájdalom: 

szerelem – kő a nyelvemen, 

tüzes kereszt a hátamon.