Fecske Csaba: Én+én

vihettem volna 

talán többre is de az 

már nem én volnék 

Haász János: Jó modor

Anya szerint nagyon fontos a jó modor. 

Ami nem egy Honda vagy Kawasaki, 

hanem hogy szépen viselkedünk. 

Ne lökdösődjek a sorban. 

Ne szedjek először a tálból. 

Engedjem előre a lányokat. 

Ne egyem meg az utolsó csokit. 

Ne menjek előre, mikor buszra szállunk. 

Segítsek az időseknek. 

Ne hangoskodjak. 

Anyának mindig igaza van, 

biztosan most is. 

Kár, hogy más gyerekeknek nem 

mondhatja el a jó modort, 

és ők lökdösődnek 

és kiveszik 

és nem engedik 

és megeszik 

és előre mennek 

és nem segítenek 

és hangoskodnak. 

Pont mintha felnőttek lennének.

Haász János: Kilátó

Amikor még otthon laktunk, 

és nem itthon, 

sokszor elmentünk a kilátóba. 

Itthon is kellene keresni egyet. 

Mert anya szerint az egész olyan 

kilátástalan.

Vitkovics Mihály: A megtérő latorra

Jézussal függő lator egy-két szón örök éltet 

Nyert; mért; - nagy hittel mondta ki a keveset.  

Szabolcsi Erzsébet: Hajnalodó

Csontosujjú ágak között 

lebeg a tűnődő idő. 

Tegnapok árnyékában kuporog 

a szárnyaszegett lélek. 

Álmok születnek, kapaszkodnak, halnak, 

hullnak tejfehér semmibe. 

Daltalan éjek nesze rebben, 

holnapok csillámló szemcséi 

harmatoznak dermedt bóbitákra, 

s gyöngyhálót terít a szunnyadó rétre 

a bizakodó hajnal.

Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...

Fa leszek, ha fának vagy virága. 

Ha harmat vagy: én virág leszek. 

Harmat leszek, ha te napsugár vagy... 

Csak, hogy lényink egyesüljenek.  

Ha, leányka, te vagy a mennyország: 

Akkor én csillaggá változom. 

Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy 

Egyesüljünk) én elkárhozom.  

Szalkszentmárton, 1845. augusztus 20. - 

                              szeptember 8. között    

Parancs János: Olyan egyszerű

Olyan egyszerű és mégis hihetetlen, 

hogy elvitorlázol és vonulsz 

a hallgatag sziklák között, 

suhanva az erdőn át bizakodva, 

köszöntenek a párák, a lombok, 

a páfrányok lebegve, 

a füvek földre hajolva, 

amint a puha homályból 

kiválik karcsú alakod, 

és elúszik ringva csöndesen 

a lomhán áramló vizen, 

valami belső ragyogás, 

rendíthetetlen nyugalom 

fénykoszorúja homlokodon, 

nem is értem, honnan ered 

ez az ünnepélyes furulyaszó, 

honnan ez a permetező tűz, 

bódító virágillat, ez a 

váratlan, ujjongó öröm, 

mindehhez nékem mi közöm? 

és mégis, tagadhatatlan, 

erre vágytam én is, öntudatlan 

álmaimban, hánykolódva, 

hogy csapzott testünkből, 

az elkerülhetetlen pusztulásból 

valami, és te elindultál bátran, 

mint aki túlvilági szózat 

csalogató hangját követi, 

álmodozva és tántorogva, 

imbolyogsz tovább figyelve 

apró moccanásra, az éjben 

fölhangzó, tétova zokogásra, 

és a halált újabb megfutamodásra 

kényszerítik a te elnehezülő lépteid.

Leleszi Balázs Károly: Az élet: szeretni és szeretve lenni

Az élet: szeretni s szeretve lenni. 

A lehetőség csak azoknak tárja fel magát, 

akik igazán vágyódnak rá. 

A csókban, az ölelésben hallják. 

Csak ők, kiket kifosztott már a világ, 

értik és megértik halk szavát. 

Mint húsuktól megfosztott gyümölcsmagok, 

belerohadnak a földbe, 

és tiszta szívvel kiejtik a megváltó szót: 

szeretlek.

Leleszi Balázs Károly: Megtalálom-e?

Megtalálom, megtalálom-e az utat az atyai házig? 

Ahogy ő is megtalálta a Szentírásban. 

Egyre sűrűbbek az árnyak. 

Veszedelem tör rám mindenhonnan. 

Megtalálom-e azt, akit az én lelkem szeret? 

Hiú emberi szóktól eljutok-e az Igék tisztaságáig? 

S meghallom-e még azt a szelíd-csendes belső hangot 

a világló szövétneklángig? Elérek-e életutamon 

még az éj leszállta előtt az atyai házig?  

B. Radó Lili: Ne mondd…

Ne mondd, hogy “úgy is jó!” Ne mondd… 

Ne mondd, hogy “mindegy!” Nem igaz! 

Napod ezer parancsot ont, 

s ha nem igyekszel, lemaradsz!  

“Úgy is” semmi sem sikerül! 

Ha minden “mindegy”, célt nem érsz – 

csak úgy, ha küzdesz emberül! 

Győzni az fog, ki tettre kész…  

De azt, hogy “úgy sem”, azt se mondd! 

Csatát veszt, aki csügged, és 

a tett helyett csak könnyet ont… 

Az “úgy sem” az a csüggedés!  

Hát sose légy reménytelen… 

Kövessünk el bár száz hibát, 

a győztes az lesz – higgy nekem! – 

kit jó szándék hajt s értelem, 

és helyrehozni nekilát.

Gülch Csaba: Parányi könnycsepp

            

              "Tedd meg, ami tőled telik! 

                És kérjed azt, amire gyönge vagy!" 

               (Szent Ágoston)  

Parányi könnycsepp, vagy talán eső. 

Álmainkra egy angyal vigyázz, 

a rettegést hessenti messze 

és szárnyával oldozza fel a gyászt.  

Majd befelé igyekszik minden szó, 

belülről tépi, bent kavarog, 

hiába világít a hajnal, 

kioltják, megölik a vad habok.  

Mert sír a tenger, szüntelen zokog, 

Kettétört ima az alkonyat. 

Eltévedt érintés a parton, 

hullámok hordozzák arcodat.  

Aztán megnyílik csendben a mennybolt, 

fejünkre hullnak a bölcs szavak. 

Most "tedd meg, ami tőled telik! 

És kérjed azt, amire gyönge vagy!"

Jatzkó Béla: Mágia

Mikor jöttél, én már senkit se vártam, 

asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz, 

szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz, 

a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;  

az ablakon buktál be, mint a napfény, 

az üveg megpendült, de nem törött el, 

befűtöttél meztelen köldököddel, 

fogad zománcával megterítettél;  

azóta úgy élek, mint egy királyfi, 

varázslatod valósággá fogadtam, 

kincseim köldöködben és fogadban, 

kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni; 

velem maradtál, – történjék akármi, 

gazdag vagyok s immár kifoszthatatlan.

Dsida Jenő Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves, 

pókhálós vén terem 

zugában álmodó 

középkori barát, 

ki lemosdotta rég 

a földi vágy sarát 

s már félig fent lebeg 

a tiszta étheren, - 

ül roppant asztalánál, 

mely könyvekkel teli 

s a nagybetük közébe 

kis képecskéket ékel, 

Madonnát fest örökké 

arannyal s égi kékkel, 

mígnem szelid mosollyal 

lelkét kileheli:  

úgy szeretnélek én is 

lámpásom esteli, 

halavány fénye mellett 

megörökítni, drága 

arany és kék szavakkal 

csak Téged festeni, 

míg ujjam el nem szárad, 

mint romló fának ága 

s le nem lankad fejem 

a béke isteni 

ölébe, én Szerelmem, 

világ legszebb Virága.

A nap gondolata

„ A hit nem a sötétség megszűnése, 

hanem Isten jelenléte a sötétségben.” 

C.S. Lewis    

Takaró Károly: Aggodalmaskodás és veszélyei 1.

 

Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket, annak idején, minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek az Ördög mint ordító oroszlán szertejár keresvén kit nyeljen el, akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudván, hogy ebben a világban lévő atyafiságotokon ugyanezek a szenvedések telnek be”. 

1 Péter 5:6-9   

   

              

               Amikor Isten beleszól egy embernek az életébe, akkor abba a szóba mindig belesűríti a maga bölcsességét, a maga világosságát, és a gyógyító szeretetét. Amikor az Isten az embert megszólítja, - és ezt kegyelemmel teszi -, akkor olyan dolgokat tár fel az ember szíve előtt és az ember értelme előtt, amelyekkel az ember értelem nélkül küszködik. A mai igénk lekciójaként felovashattam volna, hogy „ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől”. Arról a szabályszerű küzdelemről kívánok beszélni, amit meg kell vívnia az embernek az aggodalmaskodással szemben. Éppen ezért tisztázni fogom, hogy mi is az aggodalmaskodás. 

              A teher és a gond az, ami aggodalmat vált ki. Az aggodalom már maga bizalmatlanság, a bizalmatlanságban szorongás van és félelem, a végeredménye pedig kettős bálványimádás. 

              Miért kell neked tudnod arról, hogy mi az aggodalmaskodás? Mért kell neked tudnod arról, hogy hogyan kell ellene szabályszerűen küzdened?

              

              Én feltételezem rólad - aki itt vagy - a legjobbakat. Tehát feltételezem azt, hogy te azért nem vagy aggodalmaskodó ember, mert te tudod, hogy akit a Fiú megszabadít az valósággal szabad. És téged Jézus Krisztus megváltott a bűnből, a kárhozatból. Megváltott a sötétség urának a hatalmából. Ebből az következik, hogy te mint az Ő gyermeke megszabadított, és Őt szerető, benne bízó gyermekké lettél. Ami önmagában kizárja azt, hogy valaki aggodalmaskodó legyen. Hát már csak nem gyalázom meg az én Istenemet és tartom tehetetlennek, értelmetlennek, bölcsesség nélkül valónak, vaknak, hogy nem bízom benne?! Hiszen minden ügyemet, szívem titkát ismeri. Egész életem előtte van. Nyitott könyv vagyok előtte. Így mondja a Szentírás: „Mindenek mezítelenek és leplezetlenek az Ő szemei előtt”. Ő tud rólam, amikor azt mondja: „tudom, hogy ahol laksz, a Sátánnak királyi széke van”. 

              „Tudom a te dolgaidat”. Tudom a te harcaidat, ismerem a küzdelmeidet.Tudom miben álltál meg, miben buktál el, ismerlek téged. Hisz a szíveknek és veséknek vizsgálója az Úr. Ki van zárva, hogy te aggodalmaskodó lennél, hát még szorongó, hát még kétségeskedő? Mégis mondanom kell az igét, mert Isten nem feltételez dolgokat, hanem tud. És ez nagy különbség. Én lehetek egy ember felé a legnagyobb reverenciával, de ez kevés.. Isten sokkal többet jelent az embernek. Ő teljes tudással, teljes szentséggel az életéért van. Ő kíván beszélni veled, ezért az a kérése, hogy onnan felülről fogadd el, amit üzen, amit mond ma itt neked, teérted. 

              Meg kell tanulnunk, hogy addig amíg Jézus Krisztus az ember szabadságának, békességének, életének, üdvösségének, bocsánatának szerzője, a szabadító Úr, addig a Sátán a nagymestere annak, hogyan lehet valakit megkötözni, lelkileg tönkre tenni, lelkileg elfordítani az Istentől. Meggyalázni a hitben, meggyalázni az élet gyakorlatban - ő a nagymestere ennek. És mindent az aggodalmon keresztül intézi az Ördög. Azért mondja az Isten, hogy alázd meg magadat az Ő hatalmas keze alatt, mert ha nem ezzel kezded, hogy Uram te vagy minden mindenekben, te vagy nekem a kezdet és a vég, te vagy nekem az örömöm, te vagy nekem az életterem, akkor bohócot csinál belőled az Ördög. De nem akármilyet, hanem a legkínosabban nevetséges emberré fog tenni. Elképesztő, amit csinál veled. Hogy aki rád néz azt mondja: Hit? Bizalom? Ne tessék viccelni, ennek az embernek ilyen nincs. Élő hit és erő az Istentől? Lehet hogy másnak van, de neki biztos, hogy nincs. Ismerem. Ez az ember egy merő aggodalom, egy merő félelem, egy merő bizalmatlanság, ebben nincs élő hit, erő, tartás! 

              Az aggodalom az Ördög rablánca! És amit csinál vele?! Ehhez a lánchoz hozzá van kötve három félelmetes fegyver: az egyik az élet megrontásának fegyvere, a másik a szabadság megölésének fegyvere, a harmadik a lélek lesújtásának fegyvere. Ahol az aggodalmat az ember szívére tekeri, gúzsbaköti vele, ott az élet megromlik, ott elmegy a kedve az embernek az élettől. Ott csak olyan kijelentéseket tehet, hogy nem éri meg, és nincs értelme. Mert fölé nőtt az aggodalom és tönkre veri az ember életterét és kedvét. A szabadságot öli az aggodalom, ami a tehetetlenség fogságának látására késztet, hogy erőtlen vagyok, tehetetlen vagyok, kétségbeesett vagyok. Ez alátámasztja, hogy nincs értelme élni. A lélek lesújtása pedig, hogy kimondod: nem volt értelme hinni. Mert mi értelme van a hitnek, ha a vége kudarc? Figyelmeztet az Úr, azt mondja: Vigyázz! A Sátán, mint ordító oroszlán szertejár keresve kit nyeljen el. A te ellenséged ügyködik és működik. Ehhez ért! Szertejár és keres. A halálodat akarja! 

              Jézus Krisztus pedig jön és azt mondja: te miért aggodalmaskodsz? Én legyőztem a Sátánt. Te miért vagy félelmesszívű? Én legyőztem a halált. Te miért vagy bizalmatlan? Nézz Istenedre, aki nekem adott téged és te tudod, hogy én odaáldoztam az életemet teérted, hogy te megértsd, hogy „abban mutatta meg Isten az Ő szeretetét tefeléd, hogy amikor még bűneidben voltál Jézus Krisztus meghalt a bűneidért.” Tudjátok, hogy mi a különbség a rabságban lévő ember látásmódja és a hitben lévő ember látásmódja között? A rabságban lévő ember azt mondja: Nagy úr az ördög és nem alszik! Isten szabad gyermeke azt mondja: Nincs más Úr, csak az Isten és Ő nem szunnyad és nem alszik! Az egyik félelmes szívű, örök rettegésben, hogy jaj van-e nyugodt éjszakám, lehet-e nekem nyugodt nappalom? Mert az ellenségem nem alszik és nem nyugszik! A másik teljes bizalommal van: Az én Édesatyám nem szunnyad, nem alszik! És tudod, hogy nemcsak vigyáz, hanem őriztet is téged a te Urad? Tudod, hogy angyalainak parancsolt, ahogy Jézus felől, úgy te felőled is van parancsa Istennek? Az őrizetedet elrendelte. Tudod, hogy a legmagasabb fokú védelem a tiéd? Mert a vér alá rejtett élet ellen nincs hatalom. Az ítéletet végrehajtó angyaloknak is a vér beszél arról, hogy ez Jézus Krisztus tulajdona. Ott nincs ítélet! Védett! Elpecsételt! Istené! Hozzáférhetetlen! És nézd meg, ezeket a szíved mind tudja, a te ellenséged mégis hogy tönkre tudja tenni a hitet, a bizalmat és az életet! A parancs így hangzik: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet!” És maradj meg Isten rendelésében, Isten szavában, mert benne van az élettered. 

              Még a bevezetéshez tartozik az is, hogy elmondjam nektek, minden gyerek, aki megszületik, később a tapasztalással együtt megismeri, hogy mit jelent félelmes szívvel élni. Minden gyerek! A bűneset óta ez egy normális refleksze a bűnös embernek, hogy a félelem és a szorongás ott van a szívben. A hírektől! Ha éjszaka a telefon csörög! Nem az jut eszedbe, hogy téves, hanem, hogy jaj, mi történt? Az ember félelmes szívű. És ahogy a gyerek felnő, felnő benne a gondra való negatív válasz készsége. 

              Egyszer, amikor a gyerekeink még kicsik voltak el kellett mennem a feleségemmel valahova. Én azt mondtam nekik: Bezárom az ajtót, Isten vigyáz rád. Nos amikor hazaérkeztem, akkor a következő volt: a gyerekem nem röpült a nyakamba, ahogy szokott, hanem állt némán és nézett rám. Hát ennek meg vajon mi baja van? Roppant egyszerű! Hagytam félni, hagytam a saját gondolataiban járni! Ő szeretett engem és benne volt a vád: magamra hagytál, és de rossz volt nélküled. Ha tudnád mi minden történt bennem, amíg te távol voltál. 

              Ha a katonaságnál jelentést kellett volna írnom azt írtam volna: különleges esemény nem történt. De az Isten előtt meg kellett állnom és jelentést kellett tennem: Uram, különleges esemény történt. Felfedeztem a gyerekemben, hogy félelmes szívű, hogy képes szorongani és hogy fáj neki az, hogyha egyedül van. Megszületett szívében a bizalmatlanság. Másnap azzal kezdte: Ma is el akarsz menni? Mondtam: fiam el...! Nézd csak meg a saját magad életét, hogy is vagy te a te Édesatyáddal? Hogy is vagy te a bizalom kérdésével? Van-e te szívedben, lelkedben szorongás, aggodalom, félelem? Nézd csak meg! Aztán mi lesz a válaszod Isten felé? 

              Megállítottak az utcán és egy idős hölgy azt mondta: „Maga közel van az Istenhez, mondja meg: Hogy gondolkodjam Róla? Az utolsó gyerekemet is elvette. Arra kényszerített, hogy minden gyerekem koporsóját megnézzem.” 

              Tessék figyelni az ember szívét, az ember lelkét. Tudjátok, hogy a gond önmagában nem lenne bűn, csak a gond sohasem marad egyedül, és hogy mi illeszkedik hozzá az meghatározza, hogy bűnné lesz vagy áldássá! 

              Mert el kell mondanom az aggodalom természetéről, hogy mindenhez illeszthető. Nincs az életnek olyan területe, ahova az aggodalom nem lenne illeszthető. Még az imádságban is illeszkedni képes! A könyörgésben is illeszkedni képes! Isten Szentlelke felidézi, hogy könyörögj valakiért és teljes hittel és bizalommal el kezdesz imádkozni valakiért, egyszercsak megzavar a Sátán, jól torkon ragad, aztán megráz. A fejed elkezd másként gondolkozni, átáll a gondolatod egy másik pályára, az aggodalom pályájára és akkor elkezdesz „okosan” imádkozni. Nem Szentlélek szerint, hanem okosan. És a magad bölcsességére támaszkodsz, amelyik „földi, természeti és ördögi” az Isten szerint, és elkezded mondani, hogy de ha Uram te nem akarnád, hogy meggyógyuljon, de ha mégsem akarnád, hogy szent legyen, ha nem akarnád azt, hogy megtérjen, akkor ne hallgass meg! Még az imádsághoz is képes illeszkedni az aggodalom. Erre mondja Isten: Teljes hittel kérjétek! Mert amit te hittel kérsz megadom neked! De figyeld meg az aggodalom mindenhez képes illeszkedni. Megrontja az örömöt, megrontja a hálát, megrontja a pillanatot, megrontja az életet. Ezért Isten parancsa az, hogy harcolni kell ellene. A csöndességben derül ki, hogy mivé lesz a gond? Mert az a parancsa, hogy „minden gondotokat Őreá vessétek!” Ha a gondom Jézus Krisztussal egészítődik ki és azt mondom Uram hozzád tartozom, mert a gondviselőm te vagy, énnálam, énbennem nincs keresnivalója, téged illet Uram, azt mondtad, hogy mindent adjak oda, ezzel kezdem, ami lehúz, tönkretesz, összetör, ellop minden erőt, ezt adom először, persze a szívemmel együtt, mert abban van, ott növekedett fel, és azt mondja ebből győzelem lesz! Azt mondja „vessed az Úrra minden terhedet Ő gondot visel rólad!” És ebből szent tapasztalás lesz, hogy igen, úgy van ahogy mondja!

(Folyt. köv.)