A hit, az élő hit, a mindvégig kitartó hit: Isten ajándéka.
Steinbach József
2026. augusztus 30., vasárnap
Trausch Liza: A szeretet üdvözít
"Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!"
Jelenések 7,10
Péter apostol így mondja: "Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét"
1Pét 1,9
Az üdvösség nem kívül van, belül. Mi kívül keressük; ha nagy leszek, ha gyerekeim lesznek, ha nyugdíjas leszek, ha sok pénzem volna. A lélek üdvössége, a belső boldogság, belül van. A boldogság a belső tisztaság. Jó olvasni az Igét: "Ezek azok, akik ... megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Senki nem mehet be úgy az üdvösségbe, hogy ez ne történjen meg vele. Ebben az országban csak boldogok lesznek. Belülről tiszták. Adatott-e már neked fehér ruha? Egyetlen Valaki járt ezen a földön utolsó leheletéig fénylő fehérben. Egy folt nem volt ezen a ruhán, ezen az életen, ezen a Lelken. Látjátok, ezt az ő fénylő, fehér ruháját levetette. A Gecsemánéban vetkőzik Jézus, mert magára veszi a bűnt. A keserű pohárra, amelyben a világ bűne van, azt mondja Isten: Idd meg! - Uram, ha lehetséges, csak ezt ne! És nem volt lehetséges. A te meg az én piszkos ruhámat vette föl. Jézus azért verejtékezett vért, mert õ volt az egyetlen ember, aki tudta, mit jelent a szent Isten előtt piszkos ruhában állni. Nem ember sebezte meg Jézust, hanem az a kín, hogy bűnösen kell Isten elé állnia. Mindez azért történt, hogy a kereszt alatt levethesd saját bűnös életedet, és természeted átcserélhesd az Övére. Ez a föld az összes kincsével felülről nézve csak egy nagy nyomorúság. Isten felkínálja neked ma az üdvösséget. Egyetlen kérdés van a Bibliában, amire senki nem tud válaszolni: "Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?" (Zsid 2,3). Akinek az ingyenkegyelem nem kell, nem menekül meg.
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
Pierre Corneille: Szólj, szólj hozzám, Uram
„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.
Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.
Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Áprily Lajos fordítása
2026. augusztus 28., péntek
Haász János: Véletlenül
Véletlenül megtudtam, hogy
Petra nagyon,
de nagyon-nagyon szereti
a véletleneket.
Saci mondta el, aki pedig
a kakaós csigát szereti
nagyon, de nagyon,
És nálam pont volt egy.
Jó cserét csináltunk.
Sacinak ízlett
a kakaós csiga,
Petra pedig
tényleg nagyon örült,
amikor másnap az edzése után
véletlenül összefutottunk
a sportcsarnok előtt.
Mert éppen arra jártam.
Akkor már úgy félórája,
fel és alá.
Ingrid Sjöstrand: Láttad már?
két fiú arcát
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
ha nem fékez az első...
Tótfalusi István fordítása
Siv Widerberg: Lecke
elviszem neki a leckét.
"Én hoztam el
a leckét"
mondom majd neki.
"Mert Magnus is beteg,
azért jöttem én
a leckével."
És odaadom Stefannak
a könyveket,
és megmutatom,
mit kell tanulni.
"Hát szia, Stefan"
mondom végül.
"Hát szia, Ingrid"
mondja ő.
Stefan nővére
nyitott ajtót,
és ő vitte be a könyveket.
Tótfalusi István fordítása
Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt - mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.
Tótfalusi István fordítása
Fecske Csaba: A mumus
azért olyan félelmetes
mert ha valahol volna
mondjuk az ágy alatt vagy a szekrényben
láthatnád hogy nem is olyan ijesztő
vagy ha mégis elfuthatnál előle
mert ha bátor nem is vagy
gyors az igen
2026. augusztus 23., vasárnap
Sztrilich Ágnes: valahol Galileában
poros
cserepes lábához
zsálya simult
fáradt vállára
pacsirta szállt
árnyat a fügefa
lombsátora
enyhet gyümölcse
kínált
szívéből pedig
feltört a hála:
„Áldalak, Atyám!”
Sztrilich Ágnes: megszületett
nyögtek a fenyvesek
sírtak a fellegek
a sötétség reszketett
míg a Fény
megszületett –
Sztrilich Ágnes: „Nemde az ács Fia?”
izzadt nap
után
vízért ment
a kútra
Anyja helyett –
korsójával
mélyre merített
és Élő Vizet
ígért a
Benne hívőknek –
Wass Albert: Fenyő a hegytetőn
úgy rendelte :
a tetőre kiállj !
se fagyban, se szélben
meg ne retirálj !
Verjen a vihar !
Sorvadj el a napban.
De soha se mással :
de mindig magadban !
Aki odatette,
azért tette oda,
mert nagyon szerette.
Vad vihar - kezével
verte, ostorozta,
hogy azt a pogány lelkét,
azt a dacos lelkét
hófehérre mossa.
(Szentgothárd, 1928)
Wass Albert: Mikor a bujdosó az Istennel beszél
miképpen osztogatod ezután,
hogy mindenkinek bár maréknyi jusson.
Annyit tudok csak: esztendeje immár,
hogy végigdúlt a vihar otthonunkon.
Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:
nem akartunk mi semmi mást, csak élni.
Szántani, vetni és remélni
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.
Nem imádkoztunk sokat, az igaz.
De szerettük a világodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal telítve,
búval és örömmel fűszerezve,
a tövisek között egy-egy virág...
szép volt Uram, jó volt a világ.
Szerettük a patakodat, mely zengve
selyempartok közt vígan szökdösött.
A szellőt, ahogy hegyeidről este
virágillattal megrakódva jött.
Hajnalodat, amikor bokrétásan
felkacagott az ablakunk alatt.
Szerettünk minden bokrot, fát, virágot,
pillangót, felhőt, madarat...!
Apánk kezét. Anyánk mosolyát.
Kisgyermekünk első kacaját.
A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt.
A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt,
Feléd, Uram, akár a jegenye!
Jövendőt kért! Békét és életet!
Mégis a balkezed mozdult elénk
s reánk bocsátottad a végzetet.
Most már igazán nem tudom: a sorsot
hogyan s miképpen rendezed.
De bujdosók könnyében s bánatában
nem lelheted Uram a kedvedet.
Uram, nekünk ez a föld idegen.
Az ég sem derít itt sugarat miránk.
Bajor erdőkön bujdosó magyarnak
bogáncsos úton nem terem virág.
Más itt a szél. Másként suhog az erdő.
Más nyelven szólnak a patakok.
Bozót tépi a bujdosó magyart,
kivert, hazátlan árva és zavart...
Uram, Te ezt így nem akarhatod!
Amerre járunk: köd lepi az erdőt.
Nyögnek a fák és tövisek sebeznek.
Bármerre indul céltalan nyomunk:
még az ösvény is átfordul keletnek.
Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!
Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!
Vert farkas mellé farkasnak beállunk,
vagy koldusnak a templom küszöbére,
rabnak, ha kell, testvér-rabok közé:
csak haza jussunk végre!
Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz
s megértsük, amit zúgnak a szelek...!
Ha Sodoma láttán kővé változom:
Uram, én akkor is haza megyek!
Nincsen napodnak máshol melege.
Sehol sem olyanok a csillagok.
Ha százszor átkozott is az, aki magyar:
nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...!
Add újra látnom apámat, anyámat,
vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet...
Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe
eldobva végre a vándorbotot
s úgy súgjam megadással: Miatyánk...
sokat vétettem Ellened s nagyot...
de nézd:
megtörtént a Te akaratod.
Bajorerdő, 1945.
Trausch Liza: Elestél
"Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek?"
Jeremiás 8,4a
Elesni annak lehet, aki úton jár. Születéstől halálig mindnyájan rajta vagyunk az életúton. Nem tudjuk, mikor érünk a végállomásra. Nem korkérdés ez. Isten tudja, mennyi idő van még előttünk. Fejfákon két évszám között van egy kis kötőjel. Ennyi az élet! Mennyi szenvedés, fájdalom, könny, öröm és remény van ebben a kis vonásban. Isten húzza ezt a vonást. Nem tudjuk - meddig. Az Úr számol azzal, hogy elesünk. Nem testi esésről van szó. A Biblia lelki könyv! Az elesés annyit jelent, hogy vétkeztem. Isten parancsát megszegtem. Mindennap elesik az ember, kicsi és nagyobb dolgokban. Az Ige azt kérdezi: "Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek?" Az esés mindig fájdalommal jár. Következménye van. A lelki esés a lelkiismeretedben fáj. Csak egy mondatot mondok, és már megtörtént belül a lelki sérülés. Lehet, hogy egyszer már boldogan jártál az Úr útján, de elestél, és nem tudsz fölkelni. Lehet évekig, évtizedekig fekve maradni. Nem az a bajod, hogy valami történt az életedben, és azóta nem megy tovább a hívő életed? Nem tudsz visszatalálni az Úr útjára, és nem tudsz rajta újra járni. Az embernek nagyon sokszor segítségre van szüksége. Kérj olyan valakit, akinek biztos talaj van a lába alatt, olyat, aki a kősziklán áll, hogy segítsen talpra állni. Nagyon sokszor azért maradunk fekve, mert nem akarunk segítséget kérni. Egyik legnagyobb bajunk a büszkeség. Inkább tehetetlenül fekve maradok, mint hogy elmondjam és világosságra hozzam, hogy milyen bűnben buktam el. Kérj segítséget, most még lehet!
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)