Reményik Sándor: Végrendelet

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Ágai Ágnes: Két kezed

Két kezed
támasztja arcom,
két karod
fogja a vállam,
ha gyöngülsz,
tartalak én is,
de a halál
erősebb nálam.

Gyökössy Endre

" Egyedül jöttünk a világra és egyedül távozunk. És a két nagy egyedüllét között hányszor és hányszor kell egyedül maradnunk - egyszerűen azért, mert vannak megfelezhetetlen percek és órák! Amikor egyedül kell maradnunk!"

" Olykor talán jobb volna, ha semmit sem mondanánk, mert ahol száz szó is kevés, ott egy szó is 

sok."

" Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük."

 " A hálában összeér az ég a földdel."

 " A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki."

" Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe - ennyi az egész."

" A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont."

Gál Sándor: azon a napon

1

azon a napon majd csönd lészen
csönd és fehérség akárha havas mező
nem mozdul bizonnyal a szél sem
hiszen semmi dolga nem lesz e tájon
olyan messzeség nyílik önmagából
amely együtt magasság és mélység
nem titok mert akkorra megszűnik
minden ami korábban titoknak tűnt
s minden néven nevezhető történés
olvashatóvá válik magától
az a pillanat fölemeli önmagát
a végső horizont ívének magasára
s arany sugaraiból fon hidat eléd
hihetővé érik a béke nyugalma
s lezárul minden ami lezárható
azon a napon majd csönd lészen
csönd és fehérség akárha havas mező

2

lesz még egy utolsó mozdulat is
egészen kicsi alig is látható
valamit jelez az érintés jogát talán
vagy annak egyetlen rezdülését
valamit ami egykor mindennél
fontosabb volt forróbb és fénylőbb
visszatér külön idejébe e jel
eggyé töri a jövőt a múlttal
s a pillanat örök jelenné árad

3

milyen színe lesz akkor az égnek
ha megtörténik az a történet
az egészből előre mi tudható
valóság lesz-é a másik való
izzó kín vagy csend áradó öröm
valakihez akkor lesz-e még közöm
a szem íriszében utolsóképpen
ki jelenik meg havas-fehérben
s milyen madár száll éjfélt sikongva
a kitakart mellű szajha holdra

4

már bévül az időn
küszöbén az örök magánynak
midőn
eggyé dermednek a tűnő árnyak
felcseng még bizonnyal
a hajdani ének
s a végtelen hajnal
párái ezüstté érnek
könnyeden halkan szépen
miként a vizek árnya
éggé nyílik a mélyben
az idő örök magánya

5

elvész a táj is
se síkság se dombság
és minden szépség ami
együtt volt benne
semmivé enyészik
vizek virágok
varjak és gólyák
mind mind kisuhognak
a felgomolygó sötétségbe
és megnémul a szél is
hangját veszti azon a napon

6

a küldetést beteljesíti a törvény
megvalósul a távolságok tisztasága
minden érintés az élet pecsétje

a mondhatatlan is értelmet nyer
világosságot a magasság trónján
és egésszé tömörül mi volt töredék

mindazt aminek neve volt egykor
körbezárja a várakozás foglalata
mielőtt kinyílnak a föld mélységei

Takács Zsuzsa: A test imádása

Mikor már búcsúzóul szeretkeztek

és nyitott szemmel figyelte a látványt,
kéjesen meg-megvonaglott, eltorzult
az arca, szinte sikoltozott az aktus
gyönyörétől, a pusztítás és a pusztulás,
a rongálás, a hidak fölégetésének
örömétől, az idő kerekének megakasztásától,
a küllők elferdítésétől, a bőrükbe fúródó
fémszilánkok sebző táncától, a kötelékeken
ejtett ezer vágástól, végső szétnyisszantásától,
a testére zuhanó test rokoni idegenségének
fölismerésétől, a mozdulataikból áradó
eltökéltségtől. Sírt örömében testükből
a szeretet sóhajtásszerű távozása miatt,
sírt, mert úgy vélte, az felel, akit most
büntetnek, a hónapok óta érzett,
alattomosan terjedő fájdalomért, a lélek.

Takács Zsuzsa: A tiltás ellenére tudtam

A tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy,
mert az, hogy máris a vásznak közt
forgolódunk, álmomban, a gyöngédség

olyan rohamában, mely a könyörülethez
hasonlított leginkább, és hogy a sarokablakok
ki voltak ütve a szobádban, és az ürességet

az utcai holdfény üvegezte be,
az nem lett volna baj, de hogy a karcsú,
ősz hajú, meggyötört arcú férfi te vagy,

tilos lett volna tudnom, vagy ha már
fölismerlek, a megtorlást kockáztatva szinte,
az ölelésedet viszonoznom ennyire hevesen.

Jaan Kaplinski: (Könnyű nehéznek lenni...)

Könnyű nehéznek lenni
nehéz könnyűvé válni
könnyű azokká lenni
akik nem vagyunk
nehéz megtanulni azzá lenni
akik mi valójában vagyunk

Dabi István fordítása

L. Gál Mária: Kettesben

Ő a Király,
én az alattvaló.
Ő igazgatja életemet,
én legyőzöm félelmemet.

Róla beszél...
Az ég valamennyi madara,
a föld valamennyi halandója,
a tenger tajtékzó hulláma.
Róla, ki mindezek
megalkotója.

Látom Őt...
Mindennek gyökerében,
az események hátterében,
az igazságok tisztaságában,
a megőrzött szeretetben.
Látom Őt, betegségben, ínségben.

Keze érint...
Az a kéz, mely
megalkotott engem.
Az a kéz, ha segítségre van szükségem.
Az a kéz, mely óvón terül fölöttem.
Keze érint egész életemben.

Néz rám...
a fényből, mely körülölel.
a sötétségből, melyből kivezet.
a csillagokból, melyek
fenn ragyognak.
a gyermekszemekből, melyek
rám mosolyognak.
Néz rám, s a kételyek elhagynak...

Ölel...
Azzal a szellővel, mely
hajamat érinti.
Azzal a napsugárral, mely
arcomat simogatja.
Azzal a felhővel, mely az
éltető vizet hullatja.
Ölel, ki értem
életét adta.

Ő a Király,
én az alattvaló
Ő igazgatja életemet,
én legyőzöm félelmemet...
...csendben Kettesben.

Robert Schumann

" Ha játszol, ne törődj vele, ki hallgat. Mindig úgy játssz, mintha mestered hallgatna."

Weöres Sándor: Zsoltár

Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sujt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,
Senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem,
Örök vihart ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad súlyod alatt
meghajolnom Istenem?

Száraz zokogás tipor,
Száraz zokogás tipor
és szemem könnytelen.
Utam hajlatán
Ördög les reám,
Vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell, jó legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár,  Istenem.

Kodály Zoltán

" Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza."

Képes Géza: Egyedül - veled

Forró
júliusi
délután –
Egész
délelőtt
esett.

A levegő
még
nyirkos
és
ólmos
a ködtől
mint a
szem héja
sírás után.

Itt szorongok
toporogva sután:
szemem
kinyitom
és
hallgatok:
hallom a
hangod
pedig
levegő se
rezdül
s egyszerre
látlak
csillanni a
könnyű ködön
keresztül
mint levelen
a harmatot.

Kiss Dénes: Részem lettél

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben
vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz,
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok,
élők a múló időkből.

Meliorisz Béla: Vannak

vannak a birtokunkban egyszerű szavak
melyekről nem beszélünk szívesen
talán még tagadnánk is meglétüket

különlegesnek gondolt alkalmakra
váratlan helyzetekre tartalékoljuk őket
amilyen az utolsó óránk lehet

Rakovszky Zsuzsa: Pillanatkép

Augusztus Erkély Este hat
sötétedik Boldog vagyok
és nem vagyok A vízszintes irányok
befagynak röptükben A távlat
lefele szív Boldog vagyok
és nem vagyok A szemközti házsor árnya
az úttesten már átcsúszott
most az innenső falon haladva
jön fölfelé Sorban kioltogatja
a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok
kőcsészéiben Boldog vagyok
és nem vagyok És most már hadd ne hadd ne
történjék semmi Összetörne
bennem a féltve egyensúlyozott
vízfelület amely már tükrözni nem kíván csak
szeplőtlen űrt Boldog vagyok
és nem vagyok vagyok és nem vagyok
boldog vagyok és