A vesztes fél látványa kedvemet szegte,
ami több itt, az lett ott kevesebb.
A világ egyfikarcnyit sem gazdagodott.
2017. december 6., szerda
Jókai Anna: Veszteség (vereség) után
Ez az egész nem annyira fontos,
a küzdelem szép volt, bár néha szégyenletes.
Csak a döntetlenek számítanak igazán.
Sebestény-Jáger Orsolya: Téli esti csönd
Te adod ezt is: a leplekbe bújtatott,
lustán gomolygó decemberi napot.
Távoli hegyek fehér körvonalát,
hol elfeledett tisztást ölelnek a fák.
Az estét is Te adod a messzi városon,
hol emlékeink között a tél majd átoson,
és mosolyuk őrzik bölcsen, kik kilesték:
ahogy puha csöndeddel befeded az estét.
Benedikt Dyrlich: Csend
Hosszú csend
éjszakánként, amikor senki sem
kopogtat, nem jön be
az ajtón vagy ablakon. Majd
egyedül ülök az asztalnál,
cigarettázom és számolom
a legyeket a falon, olykor kimegyek
az útra, de senkivel sem találkozom.
Mindenki alszik, csendben alszik
a tiszta ágyban. És annyira örülök,
hogy még nem aludtam el,
hogy hallom
a hosszú rövid csendet
magam körül.
Dabi István fordítása
Bella István: Nincs szebb
Úgy írtam én eddig a verset,
ahogy csak népmesék születnek.
A valót mondtam, s nem a világot,
a szelet, s nem a moccanó ágat,
csak úgy, ahogy a semmibe nézett
egy - ki tudja ki - és megébredt,
s ahogy fölnéz, hát sírástól
bugyborékol a rét, tűz táncol,
s zöld ág, leveles hasú kígyó
forrósodik, sziszeg a kíntól.
- E meséket kell elfelednem,
hogy dallá magamat tehessem,
ifjúságom kell megtagadnom,
hogy fiatal s egyetlen maradjon,
mert várjon virág, vagy csak a föld,
nem mindegy, hogy mit örököl:
Csak, ami voltam, az leszek.
Nincs szebb és félelmetesebb.
ahogy csak népmesék születnek.
A valót mondtam, s nem a világot,
a szelet, s nem a moccanó ágat,
csak úgy, ahogy a semmibe nézett
egy - ki tudja ki - és megébredt,
s ahogy fölnéz, hát sírástól
bugyborékol a rét, tűz táncol,
s zöld ág, leveles hasú kígyó
forrósodik, sziszeg a kíntól.
- E meséket kell elfelednem,
hogy dallá magamat tehessem,
ifjúságom kell megtagadnom,
hogy fiatal s egyetlen maradjon,
mert várjon virág, vagy csak a föld,
nem mindegy, hogy mit örököl:
Csak, ami voltam, az leszek.
Nincs szebb és félelmetesebb.
2017. december 5., kedd
Kiss Benedek: Mindenek megköszönése
Nekem meg kell köszönnöm mindent,
mert magamban rég
elvesztem volna.
Pedig magam voltam mindig,
mint a falu bolondja.
Önfejű voltam. Édes szülőm
igéit nem sokáig hallgattam,
dacban égtem, Apámat meg
megtagadtam, bár – maga módján –
fájt a feje miattam.
Most a vizet is köszöntöm,
s köszönöm kenyerem, söröm, borom.
Köszönöm szívemet
s az érzéseket,
mikbe majd bele haltam egykoron.
Fájtam – voltam.
S örültem is.
Sőt sokat örvendeztem.
Megfeszült sok szép női álom és
kibomlott tenyeremben.
Köszönet, millió köszönet
a Mindenhatónak, ki így rendezte sorsom.
A génspirálok honnan futnak és
meddig érnek el
e nagy porondon?
Köszönet a hajnalnak, hogy ébreszt,
köszönet az estének, ha nyugalmat ad.
Köszönet minden élőnek,
hogy – néha –
boldognak hiszem magamat.
Rákos Sándor: Pasztell
Öreg varjú röpül hazafelé.
Szellő zizzen a villanyhuzalon.
Egyenesen száll föl az estebéd
füstje. Áll a malom.
Távoli mozdony füttye vérzik el
az égalja vörös mezőiben.
Az elalvó föld olyan halk ütem,
akár az én szivem.
Karomban jó nyugalmat ringatok.
Készítsd az éjt, csillagok mívese!
Söpörd félre az őszi bánatot –
ne érjen híre se!
Szellő zizzen a villanyhuzalon.
Egyenesen száll föl az estebéd
füstje. Áll a malom.
Távoli mozdony füttye vérzik el
az égalja vörös mezőiben.
Az elalvó föld olyan halk ütem,
akár az én szivem.
Karomban jó nyugalmat ringatok.
Készítsd az éjt, csillagok mívese!
Söpörd félre az őszi bánatot –
ne érjen híre se!
Sebestény-Jáger Orsolya: Csöndes imádság
Taníts szólni, ha úttalan utakon
fáradt csöndjeim morzsolgatom.
Tanítsd látni ki a parton áll,
mintha gyertyát gyújtanál.
Tanítsd meg: e hófehér lapon
leírt szavad: igazság, hatalom,
s mielőtt eljössz majd megint
tanítsd megbánni vétkeink.
Szekeres Mária: Mindennapok
Több síkon élek
szakadékok és hidak között
foghatatlan.
A síkok egymásba törnek,
átfedések, rések, rések…
Uram, ha zuhanok
tartsd felém kezed!
Magam vagyok a titok,
mit Rád nézve hurcolok.
Arcod néha felfeded,
hogy tisztuljanak a síkok.
Ó, oly rendezett akkor az ég!
Belém botlik a felismerés:
semmi voltom fényedben él csak,
a többi sötét, sötét.
szakadékok és hidak között
foghatatlan.
A síkok egymásba törnek,
átfedések, rések, rések…
Uram, ha zuhanok
tartsd felém kezed!
Magam vagyok a titok,
mit Rád nézve hurcolok.
Arcod néha felfeded,
hogy tisztuljanak a síkok.
Ó, oly rendezett akkor az ég!
Belém botlik a felismerés:
semmi voltom fényedben él csak,
a többi sötét, sötét.
Kis-Mezei Katalin: Ha tiszta a szívünk
Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
Kántor Péter: Mindennap fény gyúl
Én úgy vagyok, hogy a hét minden napján
harminchat éve szokom és igyekszem
egy sose látott forgatókönyv alapján
helyt állni egy ismeretlen szerepben.
Magamat alakítom – ez a dolgom.
És elég élethűnek látszom a mezemben,
ahogy jövök-megyek, s csak mondom, mondom,
s kezd őszülni a hajam, észrevettem.
Egy kölyök forog maga körül – még, még! –
kitárt karral, sebesen, behunyt szemmel,
egy másik épp nyakon csapja a nénjét,
egy harmadik vödörből homokot mer.
Katonák, prédák, krédók követői,
mozdonyvezetők, pékek, gyertyaöntők,
hentesek, közgazdák, férfi és női
fodrászok, fizikusok, festők, költők!
Így játszunk, egyre játszunk, s nem tudom rég,
kikerekedik-e valami végül?
Mindez csak készülődés? Vagy csak emlék?
Mindennap fény gyúl, aztán elsötétül.
harminchat éve szokom és igyekszem
egy sose látott forgatókönyv alapján
helyt állni egy ismeretlen szerepben.
Magamat alakítom – ez a dolgom.
És elég élethűnek látszom a mezemben,
ahogy jövök-megyek, s csak mondom, mondom,
s kezd őszülni a hajam, észrevettem.
Egy kölyök forog maga körül – még, még! –
kitárt karral, sebesen, behunyt szemmel,
egy másik épp nyakon csapja a nénjét,
egy harmadik vödörből homokot mer.
Katonák, prédák, krédók követői,
mozdonyvezetők, pékek, gyertyaöntők,
hentesek, közgazdák, férfi és női
fodrászok, fizikusok, festők, költők!
Így játszunk, egyre játszunk, s nem tudom rég,
kikerekedik-e valami végül?
Mindez csak készülődés? Vagy csak emlék?
Mindennap fény gyúl, aztán elsötétül.
Végh Sándor: Barátom
Csak a csend beszél helyettem,
hullajtja feléd őszi titkait.
Leckeként futnak eléd napjaim,
- mosolyok bújnak benne némán-,
ajtók csikordulnak a sírás
arcán, szót váltunk, ha kell,
ha nem…hát nem baj…
Elmúlt élet zörren talpad
alatt, kopog sétáink nyomán
az ősz, tanuljuk a hangokat,
színeket varázsol elénk az ég,
- kósza idegenként lépünk elé-,
jégbedermedt ölelésekre
hintjük a szót, sivár magányok
futnak szét, ahogyan kinyitja
szemét újra a remény!
hullajtja feléd őszi titkait.
Leckeként futnak eléd napjaim,
- mosolyok bújnak benne némán-,
ajtók csikordulnak a sírás
arcán, szót váltunk, ha kell,
ha nem…hát nem baj…
Elmúlt élet zörren talpad
alatt, kopog sétáink nyomán
az ősz, tanuljuk a hangokat,
színeket varázsol elénk az ég,
- kósza idegenként lépünk elé-,
jégbedermedt ölelésekre
hintjük a szót, sivár magányok
futnak szét, ahogyan kinyitja
szemét újra a remény!
Wislawa Szymborska: Temetés
„ilyen hirtelen, ki gondolta volna”
„az idegek meg a cigaretta, figyelmeztettem”
„hát valahogy, köszönöm”
„csomagold ki a virágot”
„a bátyja is a szívével, biztosan családi”
„ezzel a szakállal soha meg nem ismertem volna”
„maga a hibás, mindig mindenbe beleavatkozott”
„annak az újnak kellene beszélnie, sehol sem látom”
„Kazik Varsóban, Tadek külföldön”
„csak te voltál okos, hogy elhoztad az esernyőt”
„és aztán, hogy a legtehetségesebb volt”
„átjáró szoba, Baśka nem egyezik bele”
„természetesen igaza volt, de ez még nem ok”
„az ajtó belakkozása, találd ki, mennyi”
„két tojássárgája, egy kiskanál cukor”
„nem az ő dolga, mi köze volt hozzá”
„csak kék és csak kis méretek”
„ötször, soha semmiféle válasz”
„legyen, hogy megtehettem volna, de te is”
„jó, hogy legalább neki megvolt ez az állása”
„no, nem tudom, talán rokonok”
„a pap kiköpött Belmondo”
„még nem jártam a temető e részében”
„egy hete álmodtam, valami belém hasított”
„nem csúnya a lánya”
„mindannyiunkra ez vár”
„adjatok össze a nevemben az özvegynek, oda kell érnem”
„latinul csak ünnepélyesebben hangzott”
„volt, elmúlt”
„viszontlátásra, hölgyem”
„beugorhatnánk egy sörre”
„hívj fel, elbeszélgetünk”
„a négyessel vagy a tizenkettessel”
„én erre”
„mi arra”
Dabi István fordítása
„az idegek meg a cigaretta, figyelmeztettem”
„hát valahogy, köszönöm”
„csomagold ki a virágot”
„a bátyja is a szívével, biztosan családi”
„ezzel a szakállal soha meg nem ismertem volna”
„maga a hibás, mindig mindenbe beleavatkozott”
„annak az újnak kellene beszélnie, sehol sem látom”
„Kazik Varsóban, Tadek külföldön”
„csak te voltál okos, hogy elhoztad az esernyőt”
„és aztán, hogy a legtehetségesebb volt”
„átjáró szoba, Baśka nem egyezik bele”
„természetesen igaza volt, de ez még nem ok”
„az ajtó belakkozása, találd ki, mennyi”
„két tojássárgája, egy kiskanál cukor”
„nem az ő dolga, mi köze volt hozzá”
„csak kék és csak kis méretek”
„ötször, soha semmiféle válasz”
„legyen, hogy megtehettem volna, de te is”
„jó, hogy legalább neki megvolt ez az állása”
„no, nem tudom, talán rokonok”
„a pap kiköpött Belmondo”
„még nem jártam a temető e részében”
„egy hete álmodtam, valami belém hasított”
„nem csúnya a lánya”
„mindannyiunkra ez vár”
„adjatok össze a nevemben az özvegynek, oda kell érnem”
„latinul csak ünnepélyesebben hangzott”
„volt, elmúlt”
„viszontlátásra, hölgyem”
„beugorhatnánk egy sörre”
„hívj fel, elbeszélgetünk”
„a négyessel vagy a tizenkettessel”
„én erre”
„mi arra”
Dabi István fordítása
Bertók László: Elhinnéd-e?
Ha ők volnának az egészségesek,
a gátlástalanok, hazudozók,
az izompacsirták, henteslegények,
a nem pofázók, nem álmodozók,
ha az önjelölt fegyverhordozók,
a grafománok, a mindig beképzelt
úrifiúk, a profi seggnyalók,
a csak nyelvükben élő gyászvitézek,
ha ők, akik a tudott mindenséget
úgy ölelik, mint alkalmi lotyót,
akit útjukba fektetett a végzet,
hogy feledjenek mindent, ami volt,
ha ők, a jövőt elkupeckodók,
elhinnéd-e, hogy nem lesz végítélet?
a gátlástalanok, hazudozók,
az izompacsirták, henteslegények,
a nem pofázók, nem álmodozók,
ha az önjelölt fegyverhordozók,
a grafománok, a mindig beképzelt
úrifiúk, a profi seggnyalók,
a csak nyelvükben élő gyászvitézek,
ha ők, akik a tudott mindenséget
úgy ölelik, mint alkalmi lotyót,
akit útjukba fektetett a végzet,
hogy feledjenek mindent, ami volt,
ha ők, a jövőt elkupeckodók,
elhinnéd-e, hogy nem lesz végítélet?
2017. december 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)