Szellő zizzen a villanyhuzalon.
Egyenesen száll föl az estebéd
füstje. Áll a malom.
Távoli mozdony füttye vérzik el
az égalja vörös mezőiben.
Az elalvó föld olyan halk ütem,
akár az én szivem.
Karomban jó nyugalmat ringatok.
Készítsd az éjt, csillagok mívese!
Söpörd félre az őszi bánatot –
ne érjen híre se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése