2021. április 5., hétfő

Szabó Lőrinc: Éjszaka

Ázott fák közt borzong az este, 
rablók settengenek körötted, 
hallgat a fűjáró tücsök, 
ropogva nyújtózik az erdő.  

Kövek másznak ki az utakra,
sötét remegés a világ, 
sietnél, de tétova lábad 
bátortalan tapogatózik. 

Megállsz, csönd, semmi, hátrafordulsz, 
a csönd szívedbe merevül 
és istenhez siklott a lelked, 
ha egy-egy ág a hajadba markol.

Szabó Lőrinc: Csirkék











Borotválkozva ültem épp a  
kádban, mikor ordítva és  
lelkendezve jött Lóci hozzám:  
– Borzasztó! – s mutatta, a kés     

hogy szaladt… – Így szaladt, – mutatta,  
torkom ujjával szelve át, –  
így ni!… mikor ott kint Mariska  
elvágta a csirke nyakát! –     

– Borzasztó! – sírt a gyerek újra. –  
Szegény kis csirke! – zokogott  
s titkos tetszését szánalommal  
keverve részletezte, hogy     

hogy rugkapált a szegény csirke  
s hogy most jön majd a második  
és hogy ő soha húst ezentúl,  
soha csirkehúst nem eszik.     

– Érdekes is volt, – mondta aztán,  
s nekem elszorult a szivem  
s kezemben megállt a borotva,  
mert elképzeltem hirtelen,     

hogy mi lenne, ha volna… Vagy tán  
van is?… Van!… Vannak szörnyeteg  
óriások!… S már Lóci torkán  
s magamén láttam késüket     

és már csak roppant messzeségből  
hallottam a gyerek szavát:  
– Tudod, apu, mikor megölték,  
nem a szívem volt, ami fájt,     

hanem – mondta – valami itt bent  
a torkom szorította meg! –  
A hang elnémult, én meg arra  
gondoltam, hogy öreg leszek     

s jön az Idő, egy óriás Kéz…  
És ekkor behangzott a vad  
rikácsolás, amit a másik  
csirke csapott a kés alatt,     

és Lóci szörnyűködve újra  
rohant már, könny ült a szemén:  
– Borzasztó! Várjon meg, Mariska,  
hadd lássam, hogy hal meg szegény!   

2021. április 4., vasárnap

Húsvét 2021

 


Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!


Cseri Kálmán: A feltámadás gyümölcsei

 


A feltámadás gyűmölcsei

(igehírdetés)


Kertész Eszter: a test feltámadását

a jég víz 
de mégse víz 
nem itatja kertedet  

a víz jég 
de mégse jég 
nem bírja léptedet  

a gőz víz 
de mégse víz
nem oltja szomjadat  

a víz gőz 
de mégse gőz 
nem száll az ég alatt  

– mint a halmazállapot-változás 
olyan lesz a feltámadás

2021. április 3., szombat

Gérecz Attila: Szeretlek




Szeretlek, 
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom; 
mert sápadt hangom mosolygássá 
aranylik éjjel a szádon.  

Szeretlek, 
mert káromlásos, sajgó Istenhitem 
hajnallá szépül, szivárványa 
törik meg könnyeiden.  

Szeretlek, 
mert pogány gúnyom tiport minden csodán, 
s te szád égő kelyhével nyújtod 
legfájóbb úrvacsorám.  

Szeretlek, 
mert szemed kékjét szívemig ölelted, 
mert feloldoztál, s elképzeltem a lelkem és 
a lelked…  

Szeretlek, 
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva, 
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz 
egy szelíd elmúlásra.

Gérecz Attila: Így bocskorosan

Így bocskorosan úgy-e megnevettek, 
hogy márványt törni hegynek indulok? 
A számon pimasz mosolygás a jelszó, 
füttyöm csibészes: én is feljutok!  

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom, 
segítő kezet tán egy társ sem ad, 
de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre 
borzol lágy barackokat!  

S a hegytetőn majd minden mezt lehántva, 
én is kacagva szélnek öltözök, 
karjukra fűznek mind a fénynyalábok 
s eltáncolunk a fejetek fölött!  

Így bocskorosan úgy-e megnevettek, 
hogy márványt törni hegynek indulok? 
A számon pimasz mosolygás a jelszó, 
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Weöres Sándor: Találkozás egy teljes-emberrel




Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.  
Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.  
Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három… nyolc, kilenc”, aztán sajátmagára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is.  
Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

2021. április 2., péntek

Nagy Péter: Kész…




„Elvégeztetett!” (Jn 19,30)

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Szinte kiáltja a gyermek a szülőnek, mikor egy játékkal éppen elkészül és önfeledten örül neki: Kész vagyok. A szülő meg sokszor azt sem tudja, miért olyan nagy dolog befejezni egy játékot, amivel tegnap is játszott, meg minden bizonnyal holnap is fog.  

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Megkönnyebbülve sóhajt fel a diák, amikor végére ér a dolgozatnak és a legjobb tudása szerint nem hiányzik semmi belőle. Amit tud, az ott van benne. Aztán majd kiderül…  

Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés, amikor a munkás ember befejezi aznapi vagy éppen élete munkáját. Megkönnyebbülve, vagy már megfáradtan mondja: kész vagyok. Elértem, megcsináltam. Vagy talán teljesen kiégve, lemerülve mondja: kész vagyok, nem bírom tovább. S nincs tovább.  

Jézus a kereszten inkább ez utóbbi esethez hasonlít, annak is a végéhez. Megfáradt, kimerült, meghalt… egy élet műve véget ért ott a kereszten.  

De hallgasd csak, ahogy Ő mondja: elvégeztetett. Ez nem a „nem bírom tovább” sóhaja, de még csak nem is a megfáradt, végigdolgozott élet utolsó lehelete. Ez nem Jézus nyugdíjának első szava. Ez az Élet szava! Egy nagy bejelentés: kész vagyok! Beteljesítettem. Ott van benne minden, amit az Atyám kért! Az utolsó csepp véremig! Az én legjobb tudásom szerint és ez elég a bocsánathoz a Te bűneidért! Ennél többet nem kér az Atya! Jézus, a gyermek, az Egyszülött Fiú üzeni az apának, az Atyának: kész vagyok! 

S az Atya jön, szíve tele embertelen szomorúsággal, mert az Egyetlen Embert keresztre szegezte az istentelen ember.  Az Atya jön, s 3 nap döbbent csönd után azt mondja: „elfogadom Fiam! Elfogadlak gyermekem.” Ez utóbbit már Neked, nekem mondja. Mert ott a kereszten minden érettem elvégeztetett. 

Imádság:  Uram, köszönöm, hogy miattam, helyettem és érettem tetted!  Ámen. 

Forrás: Napi Ige és gondolatok

Benke László: A vérző Bárányhoz

Önként állok eléd, 
nézd fejem virágát 
szíveddel szemközt, 
emberi méltóságom 
előtted omlik semmivé. 
Vágyott emberarcom 
rég jó erőt sugárzott, 
de gyönge létemben már 
nem érem el jóságod. 
E teremtett világon 
mindig csak dolgoztam 
és mindig imádkoztam. 
Forrásom vagy, bennem élsz. 
Életszolgálatomban 
szeretni tőled tanultam, 
sorsom elfogadva 
bírom keresztem még. 
Közelebb az éghez 
ott kell majd fölállnom, 
te vérző Bárány, 
hol örök példád ég.

Trausch Liza: Erős alap




"Halld meg Jósua, te főpap: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat: Csemetét!" Zakariás 3,8

 Aki az Úr előtt áll, azzal csodálatos dolgok történnek. Levetkőztetik, és tiszta ruhába öltöztetik. Enélkül senki nem lehet boldog. Amíg a bűn emészt, boldogtalan vagy. Isten előhozza Csemetét - a gyermek Jézust. Nem felnőttet, a testté lett gyermeket. Előhozta a betlehemi istállóba, jászolba. "Egy követ tettem le... erős alappal" (Ézs 28,16). A kő ez a gyermek - Jézus. őreá épül Isten országa. Rá építetted-e már az életedet? "Egy kövön hét szem." Ez az Isten-ember úgy lát, ahogy senki. Minden irányban mindent teljesen lát ezen a földön. Mindent ért. Benne van a teljesség! A teljes tudás, a teljes hatalom, a teljes szeretet ebben a Csemetében, ezen az egy kövön. "Én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura." Jézus életét Isten keze vésővel faragta, véste. Isten nagyon mélyre tette ezt a követ - a jászolba. Az alapkövet mélyre kell tenni. Soha ne lázadjunk azon, ami velünk történik. Isten a 12 éves Jézust engedelmesnek faragta. Az, Aki maga az értelem volt, alárendelte magát szüleinek. Isten vésője mélyre vés a szülők szívében is. Meg kell érteniük, hogy ez a gyermek nem a miénk. Ezt a követ Isten faragja. Másnak faragja, mint amilyen a többi ember. Jézusnak egyetlen mozdulata nem volt önmagáért. Jézus arca beteget, bűnöst, nyomorultat szerető arc. Mûködik a véső! Az áruló tanítványnak Jézus azt mondja: Barátom. Szívéig ér a véső! Péter - akire az anyaszentegyházat akarta építeni - megtagadja. Isten addig faragja, amíg el nem hangzik: "Elvégeztetett!" "Eltörlöm a föld álnokságait egy napon." Nagypénteken!

Forrás: Trausch Liza Áhitatok minden napra c. könyvéből

Lev Tolsztoj

 


" Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod - legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a mennyben is - ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után."


2021. április 1., csütörtök

Kárász Izabella: Ima az utolsó éjszakán










Atyám, Te látod gyötrődésemet. 
Megpróbált szívvel tekintek fel Rád. 
Hozsánnát zengő nagy néptől idáig 
Könnyem öntözte e földnek porát. 

Köröttem csend van, alvó tanítványok. 
Olajfák fölött a hold megtörött. 
Hosszú az út még, amelyet kimértél – 
Meg kell halnom a két lator között.  

Szebenyi Judit: Nagycsütörtök

Elindul Jézus alázattal, tudván, mi vár majd rája, 
a keserves kereszt, a magány, a halál tusája. 
Alázattal megmossa tanítványai lábait ez este, 
szeretetét adva, példának jövő nemzetekért adta.  

Gyásznap Nagycsütörtök, készül adni magát 
arra, amit Atyja kért tőle, keserű kínokkal éli át. 
Ember, ne nevess e napon, mindegy, van-e hited 
vagy sem, tanulj és érezz kevés kis emberséget.  

Ez a nap az ő szenvedéseinek és feltámadásnak 
három napig tartó kezdete, Uram irgalmazz. 
Mindenkiért haltál, hogy mi élhessünk itt ma, 
kegyelmed óvjon, és annak szentsége az eltévedteket! 

Forrás: www.poet.hu

Jószay Magdolna: Nagycsütörtök reggele

Tinédzserek a buszon - 
biztostű a fülben, taréj a hajban, 
kora reggel, színesben, kihívón, 
áprilisi tíz fokban térdnadrágban. 
Poénkodnak, hangosak, 
mobilt nyomorgatnak, ám 
egy hallgatag. 
- Mi van, öcsém? - verik hátba. 
- Nagycsütörtök - válaszol amaz. 
- És akkor mi van? - kérdik, 
vállát megbunyózva. 
- Nem tudjátok? Ma kajált utoljára... 
Némaság áll be, elgondolkodnak. 
Ritka pillanata ez hétköznap hajnalnak. 
Megállónyi csend ül a sokaságban. 
- Hát igen, szegény... - sután egy válasz 
vet véget a zavart hallgatásnak. 
Még egy megálló tétova némaság. 
- Miértünk szenvedett, öcsém - 
szól egy másik, s csendben leszállnak.  

Forrás: www.poet.hu