2013. december 17., kedd

Horváth Levente: Álom

megyek -
kikopik alólam az út
lábnyomod őrzi a szél
kövekben látom az arcod megyek -
riadtan sikolt a szürkület
parányi szemcsékként folyik az idő
álmából felriad a pók megyek -
számolgatom a harmatos fűszálakat
könnyeim elnyeli a föld
érintésem elhajlik a szélben megyek -
s benned kővirágok törnek a
         halhatatlanság felé