A Bihari hegyek szép mesevilága.
Most is csodálattal gondolok reája.
Fenyői illatát most is szinte érzem...
Nincsen ennél szebb hely a világon - nékem !
Hegyek - völgyek, virgonc kis patakok,
Álmaimban mindég veletek maradok...
Olyan zöld az erdő, bársonyos a moha,
Nem tudom én azt felejteni - soha.
Szeretném még egyszer a Bihart meglátni...
Hátizsákkal a hátamon, ősvényeit járni.
Gyenge már a vállam, nem bírja a lábom.
Nagyon súlyos lett már, az én Hátizsákom
Jó lenne, még egyszer - vígan - könnyen vinni...
De - már nagyon nehéz - nyolcvan év van benne
És még valamennyi ...
Nem mehetek én már többé oda - soha !
Fejemen fehérlik a Nagybihar hava....
---*---
...De - megmaradtak az emlékeim és az álmok,
Olyan szépek - frissek, mint harmatos virágok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése