A hosszú napnak végre itt a vége,
a meggyfalombok
elültek a fán.
Ködön át még a nap pirosa lángol,
de már sötéttől
pelyhes a szobánk.
A csend, mely apró, sűrű zizzenésből
tevődik össze,
most részekre hull,
ilyenkor élni kezd, ami nem élő,
és ami látszik,
elvalótlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése