két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga…
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
Vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
… És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak…
… de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ…
Most mintha azt zúgnák a szélben:
– Vigyázz!
– Vigyázok…
– Érted s értem!
– Ha te kidőlsz, nekem is végem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése