S már örökké menni fogunk.
Távolodva és közeledve.
Ódákban és szatírában bántjuk meg
egymást, vagy azt,
ami az időben a legkiismerhetetlenebb.
Bonyolult rekviem, röppenő galambraj,
napsütésnek induló fellegek;
vagy bevehetetlen ragyogása egy tengernek
az idegrendszerben.
Nem tudod. Nem tudom. Csak beleveszünk
a páros élet pártalan szenvedéseibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése