felkönyökölt bennünk a dac
lopva figyeltem magunkat: ijesztő volt
ahogy elkezdtünk mindent megmagyarázni
s hogy már kiszáradtak az álmok belőled is…
2. elszöktél
bőröndbe raktad a tegnapokat
mindenünket ami volt
s megkerested a legrövidebb kerülőutat
3. ha nem leszel
némán szürcsöltelek
de tudtam: eljön majd a pillanat
mikor nem nyílik ki többé a reggel
s csak keresgéljük kétségbeesetten
a tegnapi ízeket
4. túl korán
túl korán jött ez a tél
megteltünk haraggal zsúfolásig
köszörülted a torkodat mint egy bíró
mikor az ítéletet olvassa fel
– rosszízű voltál és félreértett
kifogytam belőled végleg
s már nincs mit számon kérni tőled
5. elfogytak a szavak
az elválás helyén seb maradt
kikoptak belőlünk a szavak
– kimenekített lélegzeted vagyok:
szeretnék nagyobb csöndben élni
és letagadni az álmokat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése