Makay Ida: Színed előtt

Színed előtt állok naponta.
Csontomon túlra vetkezek.
Nem látsz soha. Mégis a világ
naponta felmutat neked.

Lassú esőkben konok könnyeim.
Napban izzom: kínja a tűznek.
A fák fölnyújtják gyötrött ágaik.
Tehozzád értem könyörögnek.