2017. szeptember 19., kedd

Gál Sándor: A köszönet

a világ eledele
amit elém tettél
a világ itala
amit ide hoztál
a világ jó íze
amit nekem adtál
szerelem szépség
és hogy megmaradtál
vagy és itt vagy
érinthető közelben
fű fa virág s falomb
ha a szélben lebben
hűsen árad a csend
és fénylik
szavak mondatok sorsok
torlódnak benne
a létezés megsűrűsödik
s mintha lenne
a mindenségnek
már külön sodra
amely visszahozza
a már-megtörténtet
élet és halál közötti tér
kettős végzet
az emlékek emlékei
visszatérnek
tüzek világok
ma is bennünk lobognak
s úgy voltak
hogy most is vannak
a láthatatlan és felfoghatatlan
tudás éke
napra az est
borul rá erre az egészre
amit elém tettél
amit nekem adtál
ételt és italt
világok jó ízét
s hogy a szerelemben
nekem megmaradtál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése