Hallod-e, amit mondok, Istenem?
én beszélek,
Sok évig nem tartó vándorlás után ismét útra készülök,
búcsúznak tőlem
egy lombjukat vesztett fák,
a záporok ezüst szúrásaitól kisebesedett rétek,
a színek,
Már tudnak készülődésemről
Az évszakkal harcoló, vadul ordító virágok,
Az emberi fogalmakkal megérinthető
valóság elhagyása
Nem kiszabadulás a létezésből,
suttogják a lehullott levelek,
a végesség minek a kapuja?
hová?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése