szépek
a fák
s én
kő
vagyok
valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben
üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait
most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt
a mindenség
középpontja
vagyok
itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése