fellobbanó
Tűz
bennem
a Szó
csipkebokor
száraz ága
szívem
hitem mécse
fáklya
daloló szívem
Isten harsonája
hajnal előtt –
szívem
kőkemény
értelmem
üres lett
Nélküled –
kiforrtak
belőlem
a szavak
elnémult
szívem
kép-telen
száraz
a Szent
nem érint
Szeretet
elkerül
megfagy
kőszívem
ilyen
egyedül
tagjaim fájnak
a lelkem fáradt
szívem
szárnyaszegett
meg ne mondd
senkinek
irgalmatlanul
igazad volt
imátlan vagyok
közömbös és
kemény
zárt ajkam
száraz szívem
mégis
irgalmadért
eseng
Igazság –
közel léptél hozzám
közelebbre
önmagamnál
Szívedre vontál
szívemre hajoltál
miért maradtam
mégis-idegen
Tőled s magamtól
árva
idegenségembe
bezárva
haragudtam Rád
napokig
vádaskodtam
tegnapig
kemény kődarab
a szívem
ma –
most már tudom
kutam mélyén
zúgó vizeink
örvénylő szélén
sárkány lapul
örvénylő titok
az ember szíve
most már tudom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése