Balogh András: Alvó balerina
Combját összeszorítva alszik.
Két keze combjai közt.
Féloldalára dőlve,
magzati pózban,
mint profán látomás.
Ártatlan és kiszolgáltatott,
mint az álmában meglepett,
lemészárolt zarándok
az útmenti fa árnyékában.
Vagy ki tudja? Parázna vágyat
ébreszthet bárkiben, aki látja.
Fátyolfelhő mögött a Nap:
bikavérvörös pára borítja.
Erőszakra ingerel
Mozdulatlan boldogsága,
halk pihegése, mocorgása.
Kirajzolódó, lágy hajlatain
kutakodva siklik a szem.
De nem fenyegeti semmi veszély,
most még óvja az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése