Emlékszel a Sashegyi úton az őszibarackfára?
Engem nem zavart sétánk monotóniája. Egy
izgalmas nő - kérdezted - , hogyan nem unja?
júliusban mindig lehullt egy-egy barack.
A kerítés lécein kiszedtem. Csorgott kezünkön
végig a ragacs. Szomjaztuk mégis elveszetten.
Az utolsó gyümölcs volt a legédesebb. Búcsúnk
már készülődött. Augusztus már vége felé járt.
Méregpohárként ittam ki az érett kelyhet.
Most újra régi kertünk közelébe jártam.
A kerítés alját bedeszkázták. A fa alatt
agyaggolyóvá válva hevert néhány barack.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése