„Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél?” (1Móz 3,13a)
Mikor szembesül Éva és Ádám azzal, hogy mit követtek el Istennel szemben? Amikor észreveszik, hogy mezítelenek (1Móz 3,7)? Vagy amikor meghallják az Úr közeledtét (1Móz 3,8)? Vagy csak az ítéletben (1Móz 3,14-24)? A válasz az, hogy fokozatosan értik meg, hogy mi is történt valójában. Először annyit látnak, hogy védtelenek, kiszolgáltatottak; majd a Szent közeledtére ráeszmélnek hűtlenségük, engedetlenségük, bűnük, gonoszságuk mibenlétére. S az ítéletben érthetik meg tettük súlyát, következményét, terhét… Nincs ez másként ma sem. Mi is apránként értjük meg, hogy mit is tettünk. Vannak elítélt bűnözők, akiknek évtizedek kellenek ahhoz, hogy egyáltalán felfogják, mit is tettek, s az miért rossz… De még szomorúbb, amikor a családban, baráti körben látjuk, hogy nem érti az egyik, hogy amit tett, az miért fáj a másiknak…
Mi történt valójában az Éden kertjében? Mi ez az ősbűn? Biztos, hogy engedetlenség: nem teljesítették Isten parancsát. Nem azért, mert elfelejtették, hiszen a kígyónak szó szerint elmondja Éva a parancsot (1Móz 3,3), mielőtt megszegi azt. Az sem kétséges, hogy elfordulás Istentől, s ebben benne van a Gonoszhoz való odafordulás is. Ha pedig Istentől való elfordulás, akkor hűtlenség is. A hitszegés pedig, mint minden vétek lázadás Isten uralma és szentsége ellen. Ott a szándék: kikerülni Isten gyámkodása alól, s szabadon dönteni jó és rossz között – ha ez egyáltalán lehetséges. S ott a tény: az ember továbbra is Isten ítélő hatalma alatt marad, de magában és a rábízott világban Isten szentségének jelenlétét megtörte: így lett semmivé istenképűsége, így hozta be a halált és pusztulást az eredetileg az élettől túláradó teremtett mindenségbe. Ezt kell nekünk is megértenünk saját bűneseteink kapcsán. Minden vétekkel Isten szentségét, jelenlétét romboljuk – ezért kell ettől megszabadulnunk: bűnbánattal a Krisztus keresztjébe kapaszkodva!
Az első emberpár vétke az áldás elveszítése, és az átok elszabadítása. Minden, ami Isten jelenlétében természetes volt, az most bizonytalanná vált, megkérdőjeleződött. Akár egészségről, akár boldogságról, akár kegyességről, akár az élet teljességéről legyen szó – ez mind csak Isten jelenlétében természetes. Nélküle ezeknek a hiánya jelentkezik. Minden, ami jó volt rosszra fordul. Isten elvesztése, minden jó elvesztése! A rossz választása – rossz választás volt, és az ma is. De az ember nem képes önmagától mást cselekedni. Szükségünk van Isten segítségére, az Ő szabadítására! Ne szokjunk hozzá a mindent átható rosszhoz, maradjon meg bennünk a vágy a jó után!
Forrás: Napi Ige és Gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése