Már nem vagyok senki és semmi,
e csöpp életet elviselni
oly nehéz, Uram.
Már meghaltak a régi álmok,
nem lázadok és nem kívánok
hatalmas jövőt.
Apró élet szeretnék lenni,
esténként megpihenni
öreg fák alatt.
Csöndet, nyugalmat kérek még,
belső békét, aztán szeretnék
megtérni, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése