A ház előtt vártalak.
Mikor kijöttél, új szerelmed lépett mögéd.
Sötétbarna fürtjeid izgatták arcodat.
Mintha színházban néztelek volna.
Komor arccal mutattad, kopjak le.
Rohantam a fák között.
Ágak csapódtak hozzám.
Elbotlottam.
Barbár ritmus született bennem.
húsz év múlva
A partra mentünk.
Fújt a szél a tenger felől.
A rekkenő hőség alábbhagyott.
Mint csiszolt fém, éles volt a láthatár.
Ujjaddal mutattad, merre menjünk.
Szólni már nem voltál képes.
Kendőt kötöttem rád a napszúrás ellen,
takarva régen fodrozódó hajadat.
Ideges lettél, és letépted magadról.
Ősz hullott arcod elé.
Hallgattam kerekesszéked nyikorgását,
semmilyen szimfónia nem jutott eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése