Kiégett körték csavarodnak a
kattogó évek folyosóira.
Kezem újra és újra levelet írna,
érthetetlen szavak mögött sírva
bújtatni szívem, ágaim,
csordulásom, álmaim.
Nagyon hosszú a görcsbe rándult alagút.
Istenem valahol mindig ketten maradunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése