a fürdőszoba fogasán,
lehet, hogy már csak ennyi vagy,
s most lett magány csak a magány?
Mert milyen örvény ez a csend !
ötvennyolc évem elmerül -
ki azt hittem, eztán veled,
még soha ilyen egyedül.
Volt gyászom és volt haragom,
s hogy érezzek még, volt sebem,
megkérdezhetném, tudod-e,
mit is tettél? nem kérdezem.
Csak várlak. Tudom, hazajössz,
s a szomszéd szoba ajtaján
árnyad némán levetkezik
s mellemre térdel a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése