*
Várod hevülten, hogy minden év más lesz,
de csak nap napot követ,
és megöregedsz.
Él még benned milyen voltál,
mint gyerek,
szüleid hajtogatták:
mindened meglesz.
Hiún vágtál neki.
Fölényes voltál, és heves!
Volt akinek számítottál,
de hol van már mindez?
A Róna zuhogása, Duna tükörképe,
nagy szavai Széchenyinek…
Mikor nagyszülőd a háborút mesélte,
s neked most diploma rá a felelet.
…már por minden,
dirib-darab, elveszett:
az ajtóban dohányzol,
s jönnek behajtani béred.
Azt hiszed élsz még?
Hogy részed van a nagyvilágból?
Ócska szenilis tévedés!
…és megnyílik előtted az ajtó,
de csak mert fújja a szél.
Mennyi levegő nélküli élet,
mennyi kitartás a semmiért,
s te csak hangtalan dolgozol, mert gyermeked:
három műszak óra háromszázért.
És várod a percet néha,
megcsókolni a kaszást,
de nem adatik a kegy foka,
mosolyogva kell, fojtsd a sírást!
De mint mindent, egyszer minket is eltemet:
a gyerekkor, a szülő, vagy a végzet.
És hiába jár halállal az élet,
még csak április van, még csak kedd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése