Kedvenc évszakom
a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.
2023. október 11., szerda
2023. október 10., kedd
Radnóti Miklós: " És szólt és beszélt vala Káin Ábellel" - Mózes I. 4:8.
G. D.-nek, bátyámnak.
Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn,
megöltem hófehér álmaidat és hajszoltam magam
kárhozottan a hiábavalóság éjjeli útján, fagyott
szomorú fáknak glédája között a reggel elébe.
Napszagú földjeim párázva sirtak utánam,
kiűzött testem lihegő éji sebekkel világitotta
arcomra a megbánás piros rózsáit és koldulón
hívtalak átokbontó, nagy találkozásra.
Te szent voltál és a fölajánlás áhitata lengett
amikor megszülettél; az én régi napomon terhesen
zengett az ég, gyilkos nehezen szakadtam le
mint első levél az átkotnyögő keserű fáról.
És lettem Káin, domború mellemen kelt fel a nap
és térdeim fáradtsága hozta az alkonyt amikor
öltem s amikor szórtad utánam kergetőszavú
fájdalmaid és elémdöntötted éji futásom őreit
a fagyott, szomorú fákat.
Megbotoltam, felhasadt a húsom a gáton és
elestem s ujra futottam feketén, bibliáson:
Káin vagyok és tegnap fölkeltett az ősi bűn,
Káin vagyok és te vagy az Ábel!
Ijjas Tamás: A világ legjobb bátyója
azt mondja, hogy megesz, és sikítozva elfutok előle,
akkor amikor elkap, nem harap belém, csak csattogtatja
a fogát, és hozzászorítja a száját a kezemhez, és azt
mondja, hogy hami-nyami, meg azt, hogy finom étel
vagyok. Meg azért is ő a legjobb, mert megengedi,
hogy szombaton meg vasárnap csak az enyém lehessen
Titok, az új kutyusunk, mert akkor nem kell oviba
menni, és egész nap szaladgálhatok Titokkal a kertben,
dobálhatok neki faágakat, és megijeszthetem, hogy
most megzabálom, mire úgy fut, hogy lobog a bundája,
persze hogy nem eszem meg, csak szeretgetem,
mert Titok az nekem, ami bátyómnak én vagyok.
2023. október 8., vasárnap
Vlagyimir Viszockij: Farkashajsza
De ma megint, akárcsak tegnap,
Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak!
A kordon felé hajtanak!
Dupla csővel a fák mögül lőnek,
A vadászok árnyékban rejtőznek,
A hóban farkasok hemperegnek,
Üvöltő-mozgó céltáblák lettek.
Farkashajsza folyik, szürke ragadozókra,
szopós kölykökre és anyafarkasokra,
Ordít a sok hajtó, tombolnak a kutyák,
Az erdő szélén vér ömlik a hóra.
Nem adnak semmi esélyt a farkasnak,
A vadászkéz még meg sem remeg!
Szabadságunk az erdőszélig tart csak,
Biztos kézzel leterítenek.
A farkas nem szeghet meg hagyományt,
Kölyökkorunkban vakok vagyunk,
Még farkasanyánk nevelte belénk:
A fákon túl mind meghalunk.
Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsövek elé űznek minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?
A farkas sem szabad, nem tehet mást,
Már én is érzem, hogy itt a vég,
Akinek én jutottam, elvigyorodik,
És csendben rám fogja fegyverét.
Rohanok, inam majd beleszakad,
Ahogyan tegnap volt, úgy lesz ma is,
Tőrbe csaltak engem, tőrbe csaltak!
De üres marad a vadász marka is!
Földes László fordítása
Károly Amy: Nélkül
Sebeim nélkül, mit csinálnék?
Tökéletes lennék, mint egy csikó,
átugrálnám az árkokat,
jó lenne a szép, és szép a jó.
Sebeim nélkül, mit csinálnék?
Porcellán lennék, nincs rajt kopás,
porcellán-unalmas, sima, hideg,
szív, miből hiányzik a dobogás.
Jékely Zoltán: Acceleratio
Egykor állt az Idő - vagy látszott állni: olyan
lassan járt le az év négy évszak tarka mezében.
Ámde ma nyílsebesen, megveszekedve rohan!
„ Nálam 1 esztendő: 3 nap " - mint a mesében.
Weöres Sándor: Emlékező
Tiszta habbal, mint a forrás,
mikor elindultam én,
a folyókról mit se tudtam,
víz-szennyező mocsarakról,
pohár vízről szomjú szájon,
mindent nyelő tengerárról;
de tudtam a nagy hegyekről,
buzogtattak magasságból,
hasadt szikláik közül.
Most a folyót ismerem,
s a zsombékot és a berket,
ázó rétet, partokat,
helyet vályúban, pohárban,
s a tengert is láttam olykor.
Ó én zaklatott bolyongó,
forrásomra gondolok
és buzgón emlékezem ,
szinte szikla-nyomta habbal,
mint bolygásom kezdetén.
2023. október 6., péntek
Kiss Ottó: Apa dalol
lállálá, lallala,
ezt hajtogatja folyton,
olyan régóta,
hogy már nem is tudom,
miért kezdtem el a sírást,
de folytatom,
mert ő is folytatja,
hallod, neked dalol apa,
hogy megvigasztaljon,
mondja közben néha,
aztán csak dalol tovább,
lállálá, lallala,
olyan szép hamisan,
hogy hiába akarom,
nem tudom
abbahagyni a sírást.
Kiss Ottó: Szőnyegeset játszunk
én összegyűröm a szőnyeget,
apa meg kisimítja,
ezt játsszuk,
mert apa sosem akarja összegyűrni,
mindig csak kisimítani,
ezért állandóan nekem kell összegyűrni.
Kiss Ottó: A bátyám öccse
(Vonat)
az ember nem szívesen beszél.
Vagy azért, mert nem akar,
vagy azért, mert nem illik.
De van, amikor kikívánkozik
belőlünk az is, amiről
nem kellene beszélnünk.
Belőlem például most az kívánkozik ki,
hogy tavaly névnapomra a bátyám
hallókészüléket vett nekem ajándékba,
mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is,
amit egyébként nem szoktam meghallani.
Ha például el kell raknunk a játékokat,
akkor azt szerinte én sose hallom meg,
ahogy azt se hallom meg soha,
amikor össze kell hajtogatnunk a ruhákat,
mert állítólag nekem csak az jut el az agyamig,
ha új legó érkezett, vagy ha kész a süti.
Ha focizni indulunk, vagy a strandra,
és elő kéne vennem az úszószemüvegeket,
az engem nem szokott érdekelni, azt én már fel se fogom,
ahogy azt se fogom fel soha, hogy hozzam a pumpát,
mert indulás előtt fel kell fújni a labdát.
Nemhogy felfújnám, vagy ilyesmi,
de még csak oda se viszem a pumpát,
úgy csinálok, mintha nem is hallanám, miről van szó,
ahogy azt se akarom soha meghallani,
hogy a strand után legalább a saját fürdőnadrágomat
terítsem ki a szárítóra.
Szóval ilyeneket mondott nekem tavaly a bátyám,
amikor megkaptam tőle a hallókészüléket,
azt a régi fajtájút, aminek az egyik végén tölcsér van,
hogy ha ezután se hallanám, amit mond,
akkor jól beleordíthasson a fülembe.
Na de erre egyszer sem került sor,
mert nem vagyok hülye,
hogy tölcsérrel a fülemen járkáljak a lakásban,
és egyébként se hallókészüléket kértem tőle,
hanem legó mozdonyt és a hozzávaló két vasúti kocsit,
vagy legalább az egyiket.
Persze azokat nem vette meg,
inkább elköltötte a pénzt az idétlen hallókészülékre,
mert szerinte a mozdony meg a vasúti kocsik dedósoknak valók,
azokat akkor is égő lenne tologatni a szőnyegen,
ha történetesen meglenne az egész készlet.
Nem, nem kaptam meg tőle,
se akkor, se később,
a tizenegyedik születésnapomra,
mert akkor meg vonatjegyet vett nekem,
igazi vonatjegyet,
de csak egy irányba, vissza nem,
hogy jó messzire el tudjak utazni,
az a vonat ugyanis nem legóból van,
az a vonat nemcsak a szőnyegen megy összevissza,
hanem igazából is felülhetek rá,
magyarázta azzal a sunyi álszentséggel a hangjában,
mintha én teljesen ütődött lennék,
mintha nekem fogalmam se volna, mi az a vonat.
Gondoljak csak bele, mondta,
jó távol lehetek tőle,
kirándulhatok egyedül, vagy akár anyáékkal is,
neki tökmindegy,
a lényeg, hogy addig se látja a szemüveges fejemet,
vigyorgott az arcomba önelégülten,
legalább addig se okoskodok meg kötözködök itt bele mindenbe,
ami amúgy is a nagyok dolga,
tehát nem rám tartozik,
és még az is lehet, hogy közben visszaszerzi a barátnőjét,
de mondjuk ez se rám tartozik,
ez az ő dolga, csakis az övé,
ami rám tartozik az az,
hogy fogjam magam, és utazzak el,
hogy neki is legyen végre egy kis nyugalma,
hogy vonatozgassak meg kirándulgassak,
a többit meg csak bízzam rá.
Javára legyen mondva,
hogy jól kitett magáért,
hisz tényleg elég sokat áldozott arra,
hogy minél messzebbre kerüljek tőle,
igen drága vonatjegyet vett ugyanis,
amit utólag is nagyon köszönök,
mert így, amikor másnap
visszaváltottam a vasútállomáson,
majdnem annyi készpénzt kaptam érte,
mint egy legó mozdony ára,
ezért aztán a malacperselyemből
nem sokkal kellett kipótolnom,
hogy nemcsak a mozdonyt,
de még a két vasúti kocsit is megvegyem.
Persze nem magamnak,
mert vele ellentétben nekem áldott jó szívem van,
és ha magamnak veszem, egyébként se maradt volna
elég pénzem a bátyám közelgő névnapjára,
amit nem győzött elégszer hangsúlyozni,
mindennap legalább négyszer elmondta,
hogy ugye, tudod, tesó,
közeledik a névnapom,
vészesen közeledik,
nem árt tehát megszámolni,
mennyi is gyűlt össze abban a malacperselyben,
mert az ajándék pénzbe kerül,
és jó testvérhez illően biztosan
te is meglepsz majd valamivel.
És én tényleg megleptem,
a legó mozdonnyal együtt a két kocsit is
megkapta a névnapjára,
az egész készletet,
csak hát ugye nem játszhatott vele szegény,
mert az ilyesmi dedósoknak való,
így aztán kénytelen voltam felajánlani,
hogy adja csak nekem nyugodtan,
majd én tologatom a szőnyegen összevissza,
persze csak addig,
míg meg nem lesz hozzájuk a sínpár,
mert hát mégiscsak úgy az igazi,
de erre ő felkapta a vizet,
berohant a szobájába,
felrakta a kedvenc tuc-tuc zenéjét,
és olyan hangerőre tekerte,
hogy beleremegtek a falak,
ezért aztán annyira jól hallottam mindenütt,
hogy nemcsak az ajtaja előtt,
de az egész lakásban tudtam rá táncolni,
még hallókészülék nélkül is.
Barna Júlia: aki nem tud
aki nem tud másoknak megbocsátani
akinek nincsenek kedves szavai
és a tekintete kikerüli
ha az utcán jön szembe
aki gőgje tornyában ül
és nem mozdul a lelke
aki úgy néz át az embereken
mint az ablaküvegen
nem látja meg bennük a szépet
aki azt hiszi hogy mindenki más téved
aki nem sír nem nevet
nem csalódik nem szeret
idegen mind nem fontos nekem
nem gondolok róluk semmit sem
2023. október 3., kedd
Steinbach József
Milyen lélek munkál bennünk, amikor szólunk? A nyelvről azt mondja az Ige, hogy ez a parányi szerv a gonoszság egész világa: olyan „parányi tűz”, amely erdőket éget fel; olyan méreg, amely kínok között végez beszélővel és kibeszélttel egyaránt; olyan „apró piszok”, amely kárhozatosan beszennyez mindent, mint egy apró tintacsepp az egész tiszta mosást.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)