2023. október 29., vasárnap

Gyurkovics Tibor: Egy Dáliának








Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?

Nem tudja mit csináljon kezem,
csak ha rád várok akkor létezem,                  
csak akkor lélegzem, ha csókolok
a csókjaidból levegőt szívok.

Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
csalánként perzsel a torok,
megfulladok s te nem tudod.

Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat – s maradék életem.

Illyés Gyula: Könnyű












Kezed kezembe, 
tekintetem tekintetedbe már, 
mint folyó a mederbe, 
mint szájra a pohár. 
Alakod könnyű képe rezge 
fénnyel, színnel tömött fejembe, 
mint őszi fák 
lombjára ha csak egy madár.  

Elrendeződik a világ.

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog, 
leülnek a vándorok. 
Kamra mélyén egér rág, 
aranylik fenn a faág. 
Minden aranysárga itt, 
csapzott sárga zászlait 
eldobni még nem meri, 
hát lengeti a tengeri.  

1941

2023. október 25., szerda

Kiss Ottó: A játékban az az igazságos












A játékban az az igazságos, 
hogy bármi lehetek.  

Ha akarom, orvos, 
ha akarom, beteg, 
ha akarom, kalauz.  

A játékban csak az 
nem igazságos, ha 
Márió is éppen az akar lenni, 
ami én. Olyankor 
mindig folyó leszek, 
kilépek a medremből, 
és mindenkit elöntök: 
az orvost, a beteget 
és még a kalauzt is. 
Csak pont Máriót 
nem tudom elönteni, 
mert ő akkor mindig hajó lesz.  

És ez az, ami a játékban 
nagyon nem igazságos.

2023. október 23., hétfő

Baranyi Ferenc: Egyedül




Az a magány: aludni térni  
egyszál-pucéran olyan ágyba,  
melyben néhány nappal előbb még  
szeretőd válla volt a párna;  
mint alma-álom, rádvirult a  
lánymell, kezedbe kerekedvén,  
s most gömbölyű homályt szorongatsz  
az éj didergő, vézna testén.     

Elküldtelek – s én érzek úgy, mint  
akinek az útját kiadták,  
ujjaim teli kosarából  
elgurultak az aranyalmák,  
füled kelyhébe összegyűjtve  
elvitted felforrt suttogásom,  
formád nyomának mélyedése  
hűsen ásít a szalmazsákon.     

Voltál test-méretű valóság –  
hiányod mindenségnyi semmi,  
köröttem bizsereg a csönd már,  
mellemet kiáltás repeszti,  
kiáltozom, de visszalengő  
illatod éri felszakadt szóm,  
s csitulok, mint aki magában  
dúdol, ha kopognak az ajtón.     

Ne fordulj meg, nem lenne úgysem  
megoldás már a visszatérted,  
csak úgy maradok meg neked, ha  
nem hallod, hogy kiáltok érted,  
máskor bennem csodát csodáló  
szemed kihűlne most, ha látna,  
megfosztva gőgöm mákonyától  
visszatérésed megalázna.   

Kassák Lajos: Magam örömére

Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel 
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.     

Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam 
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.     

Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé 
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.     

A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét 
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.     

Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen 
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom 
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.

Baranyi Ferenc: Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig. 
Jövőd múltamba érkezik 
s múltadból érkezik jövőm. 
Csak tegnapig szeress, de hőn. 
Mielőtt megismertelek, 
már szakítottam rég veled, 
nem is tudtad, hogy létezem, 
és szakítottál rég velem, 
elváltunk végleg, mielőtt 
megjelentünk egymás előtt, 
én jobbra el - te balra át. 
S most jobb a ballal egybevág. 
Kiadtad utamat s utad 
kiadtam én is. Menj. Maradj. 
te érted ezt? A távozó 
nem el, de feltűnik. 
Hahó, hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj! 
Isten hozott! Isten veled! 
Isten veled! Isten hozott! 
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz, 
előlem is hozzám szaladsz - 
ki érti ezt? Ki érti azt?  
Megfoghatatlan. Képtelen. 
Szerelem ez? Alighanem.

2023. október 22., vasárnap

Kormányos Sándor: Mint az ősz...












A lélegző csendben 
hasztalan kereslek, 
magány köszön, mint 
régi ismerős, 
nyomában hiányod 
ballag át az úton 
s mellém szegődik, 
halkan mint az ősz...

Kormányos Sándor: Úgy viszlek...



Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem, 
hogy lüktet a csend s a halkuló világ 
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn 
a levele után rezzenő faág.                                                                                                       
Nem vagy sehol, csak konok némaságom 
őríz, mint álmot, mint elvesztett csodát, 
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe, 
úgy viszlek magammal emlékként tovább.

Kormányos Sándor: Te és én...




Én mindig rosszul tippelek, 
te mindig rosszul tippelsz, 
én úgy tudtam, hogy ismerlek már, 
azt hitted, hogy ismersz.   

Én megálmodtalak téged, 
te megálmodtál engem, 
s az álmainkat valóságnak 
hittük mind a ketten...  

Nagy Gáspár: A szerelem ideje

Hajnaltájban megfogtalak, 
reggelre nyakamra kötötted a rétet, 
délre a tóba húztál, 
harangkondulásra elvesztettelek, érzem.  

Tegnapelőtt és azelőtt tudom a nádba, 
holnapra fehérebb lettem a hónál, 
tegnap mindenütt kereslek, 
holnaputánra sehol se voltál.

Kányádi Sándor: Még süt a Nap…












Még süt a Nap, még sütöget, 
csak reggelente van hideg, 
csak estelente kéldegél 
újra és újra föl a szél. 
Csak az éjszakák, csak azok 
hűvösek, mint a csillagok. 
Napközben meleg van, meleg. 
Sütkéreznek a verebek. 
Duruzsolnak a darazsak. 
Napfényben fürdik a patak. 
Gúnárok, gácsérok, tojók 
élvezik még az úsztatót. 
De a reggeli hideget 
feledni többé nem lehet, 
sem az esték, sem a sötét 
éjszakák csillag-hűvösét; 
tudják mindezt a levelek, 
s a fáknak búcsút intenek.

2023. október 19., csütörtök

Szabolcsi Zsóka: Változatok a csendre





Valaki megszólalt, és a csend 
apró szilánkokra hullott.                    
Most óvatosan lépkedünk, 
Nehogy megsebezzenek 
az éles szavak.                                       

*  

Napfény, ne nézz rám, 
szellő, ne simogass, 
patak, ne dalolj nekem... 
ma néma vagyok,                          
csendem keresem...     

*  

Néma tisztaság. 
Betűk helye papíron: 
Fehéren fehér.     

*  

.... s belémhasít a némaság. 
Tört szív reccsen fagyos éjben. 
Ki nem mondott szavak szállnak 
örökké tétova égen.

Kormányos Sándor: A mi csendünk




A mi csendünk az csendesebb 
mint bárki mások csendje, 
a mi csendünk az olyan mintha                  
folyton csendesedne, 
s mennél halkabb annál jobban 
lehet hallani, 
és úgy üvölt, hogy néha már 
ki kell mondani.   

Imre Flóra: Levél a hitveshez

a fogkeféd elcsomagoltam 
kidobni nem vitt rá a lélek 
maradok hát gyógyíthatatlan 
szentimentális amíg élek    

a tusfürdődet félretettem 
törülköztem a törülköződdel 
a konyakmeggyet is megettem 
nem maradt végül semmi bűnjel                                

de hova rejthetném a testem 
titkolni hogy te átkaroltad 
a lelkem hogy fertőtlenítsem 
amely nem tud nem tudni rólad    

csak a tárgyak törékenyek 
de tömör az emlékezet