Kormányos Sándor: Te és én...

Én mindig rosszul tippelek, 

te mindig rosszul tippelsz, 

én úgy tudtam, hogy ismerlek már, 

azt hitted, hogy ismersz.   

Én megálmodtalak téged, 

te megálmodtál engem, 

s az álmainkat valóságnak 

hittük mind a ketten...