Mircea Cărtărescu: Az én világtalan macskám

az én világtalan macskám 

12 éves 

vak volt amikor megtaláltam 

a mezőn 

most öreg és vak 

négy kölyköt szült 

vak mind 

nehezen adtam túl rajtuk 

mert nem akárki

 szeretne egy 

tisztánlátót a családban 

évek teltek el azóta 

és én nem képzelek el 

egyetlen reggelt sem 

kávé nélkül és 

az én világtalan macskám nélkül 

az ölemben 

így ülünk egyszerűen 

szótlanul és mozdulatlanul 

a semmibe meredve 

a hiányt 

éljük 

az én világtalan macskám 

az egyetlen aki 

olyannak látja 

a világot amilyen  

Visky András fordítása

Simek Valéria: Azt hiszed

Legyen időd 

végighallgatni, 

amit mondani 

szeretne. 

Tudja, hogy sietsz, 

és kevés időd van. 

Az egyedüllét nehéz. 

Eljön az idő, hogy 

kérdeznéd is. 

Leülnél mellé. 

Ha elmész, és becsukod 

magad mögött az ajtót,

azt hiszed, hogy még 

ráérsz időt szánni rá.

Babiczky Tibor: A mennybemenetel ünnepén

Egy éjjeli nagy viharban, mikor elfogy minden,  

          a csillagos ég s az idő, 

állsz a kitárt ablakban, nézed a megtépázott  

          kertet, hallod a fügefa 

lombját vitorlaként recsegni a fel-felbukó  

          szélben, s egyszerre kitisztul 

legbelül az egész: hiába vagy már útra kész,  

          maradnod kell, amíg elül 

az égi vész és fény nem ébred vert valód fölött.

Nemes Nagy Ágnes: [Magas hegyekre áhitok]

Magas hegyekre áhitok

hol megfejtődik száz titok,

hol nincsen bűn és nincs piszok,

csak fényes ég és nárciszok.

Sohonyai Attila: Zsák a foltját

Elmondja Kautzky Armand

*

Hány sikolyon vezet át, 

hány meghitt híd-ölelésen, 

hogy az, ami egymás, 

adjon szép térképet...  

Annyi minden lett félreszerelt, 

hány porcelánban okoztunk törést. 

Hány szög lett görbe, 

hány ígéretet vitt el a szél.  

...s hogy örültünk, hogy kész lett.  

Hány ordibálás kellett, 

s mennyi félreértés.... 

hány kőnek hitt szalma-lét, 

hogy holminkból legyen vas-egész.  

...s mily jó volt e vezeklés.  

Annyi mindent ragasztottunk, 

és varrtunk, szabtunk, méretre, 

hogy egymásra passzoljunk, 

az enyém a te, a tiéd, az én vétkem.  

...és mily kényelmes e ruha.  

Mindig kerestük, kutattunk, 

hogy jobb, hogyan elviselhetőbb, 

s mindvégig ott volt az orrunk előtt:

zsák a foltja vagyunk.

Cseh Károly: Fehér nap

Hatalmas volt a szerelem: 

májusi szirom- s decemberfehér:  

s mint egy végtelen hosszú nap, 

melybe nászágy s ravatal belefér.                                              

1996. augusztus 24.

Jánosy István: Lady Anne álma

Ablakon túl a fekete rét.
Zuhog az eső vigasztalanul.

Nem látom a fák erezetét,
csak érzem: levelük csöndbe hull.

Zúgnak a fák.
Fekete lovagvár romantika vesztve.
Penésztérkép a fal. Nyirkos kazamaták,
szúette koponyák, lábszárcsont keresztbe.
Fénylik. Égi erdőn épp így korhad az ág.

Lovagterem hodály. Pillérek, boltívek.
Pillérek, boltívek. Kandallók húnyt szene,
páncélok, sisakok pajzsok, puzdrák hideg
fények, mint kígyók ezüstgyűrűs szeme.

Fehér ruhája földig érő talár,
keze haját simítja. Alatta arcot nem talál.
Száj-, orrnélküli arc, mint akit kiharaptak.
Teste is csak álom: fehérráncú talár
selyemsuhogása. Ennyi marad csak.
Hova lett arca liliom hamva már?

Kívűl dobok monoton tamtamja: kivégzés.
Fentről vércse felel.
szíve már jeges szív, kocsonyásult vérzés.
Férje a kínzott púpos varangycsáp:
Richárd! falazta kriptába elevenen.
Éppen most suttogja titokban parancsát
fojtsák meg orvul-ölt öccse két porontyát
- merő szeszélyből. Púpos mivoltát
nem bocsátja meg. Kiirtana minden nőt, szukát,
és gyermeket...
                       Rázza a félelem: trónjára törnek...

Őt vassal döfik át...
                              A hölgy
selyem uszája lobog mint a lidérc
s a RÉM fut utána.
Lyzoform-arca széthúzva vigyorog.
Satnya teste remeg a kéjtől:
Menekülni! Szó rikolt az éjből.

Anna nem léphet hátrébb. Nincs tovább.
Hideg fém érinti a torkán,
s érzi a lópofát,
ahogy fülig ferde vigyor jár
tapír orra alatt. Szájjal közeleg.
Ott nyitva az ablak. Az asszony evet
ugrással a párkányon terem.

Zuhog az eső, suhog a sötét,
nem látni az őszi fák erezetét.
Szederjes hold kél. Köd szitál.
Az ablakon nincs senki már.

Fecske Csaba: A test maradt

hanyatt fekszem a várudvaron 

mellettem Margó a bőre süt 

körben a díszlet napszítta rom 

nyár van és mi ketten mindenütt  

velünk telt színültig a világ 

a szívünk világít vagy a nap 

testünkbe kapaszkodik a vágy  

az érzés elmúlt a test maradt   

Bajtai András: félúton

látod, felejtek én is,
a telefonszámodat már régóta nem tudom,
és a kedvenc színedet sem,
de van, amire emlékszem még,
a lassú esőkre például, amikor ernyőd
alatt bújtunk össze,
vagy az ébredésre melletted,
a reggelekre az ágyunkban, mutasd az arcodat,
súgta a tükör a fürdőszobából
vagy amikor sétálni mentünk,
és hiába a sötét, nem féltünk semmitől,
talán mert nem hallottuk, hogyan
roppantak körülöttünk a fák,
hűvös volt, hagy ne fázzam annyira,
megszámoltam hányszor koppan
a cipőd sarka az aszfalton amíg hazaérünk,
látod, vannak ilyen emlékeim,
előkerülnek néha, akár az elveszettnek
hitt dolgok, most is ilyenek jutnak eszembe,
ahogyan ülünk itt egymás mellett a buszon,
mint az a régi, nyári éjszaka,
de hiába, te félúton leszállsz
én a végállomásig megyek

Cseri Kálmán

Isten beszélő Isten. 

Trausch Liza: A Te szemeid

" A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal." 

1Királyok 8,29a  

      Nem tudom, hogy jó-e számunkra, ha Isten szeme mindig házunkra néz? Nincsenek-e olyan dolgaink, amit szeretnénk, ha Isten szeme nem látna? Nem szeretnénk-e sokszor azt mondani, hogy Uram, most ne nézz ide! Most nézz el egy kicsit. Tudunk-e házunkban ezzel a komoly kéréssel élni, hogy " A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal "? Akkor is, amikor veszekszünk, akkor is, amikor bántjuk egymást, és igazságtalanok vagyunk, vagy olyan anyagi dolgok kerülnek be hozzánk, aminek az Úr nem örül, és nem is áldhatja meg. Nagyon sokszor nem vesszük komolyan az Igét, csak a kellemes oldalát nézzük persze, Isten vigyáz rám. De ez azt is jelenti, hogy szüntelen néz. " Ímé nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője!" (Zsolt 121,4). A Bibliának van ítéletes része is. Amit sötétben csinálsz, Isten azt is látja, amit egyedül csinálsz, azt is. Valakinek házába bekopogtattak, és mikor ajtót nyitott, az illető azt kérdezte: Tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus? " Döbbenetes kérdés volt. Ha azt kérdezte volna, hogy az Úr Jézusé vagyok-e, nyugodtan mondtam volna, hogy igen. Ha azt kérdezte volna, hogy hiszek-e Benne, arra is azt mondtam volna, hogy hiszek. De hogy itt lakik-e az Úr Jézus - csak álltam, hallgattam. Ezt nem tudom. Ezen soha nem gondolkoztam." Ha téged kérdeznének, mit válaszolnál? Nem dobbanna-e meg a szíved, hogy gondolható az, hogy Isten közöttünk lakjon? Hiszen Ő mindent lát, az érzéseinket is. Hallja azt is, amit soha ki nem mondunk. Az is elképzelhető, hogy már az első nap elköltözne tőlünk, azt mondva: nem bírom tovább.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Kerék Imre: Egy tengerparti levélre

elképzellek ahogy a tenger- 

parti fövenyre könyökölve 

hosszú-hosszú levelet írsz nekem  

fölötted hétágra süt a nap 

bőrödről vízgyöngyök gurulnak 

sárga szalmakalap a fejeden   

körötted madártollak kavicsok 

miket a parton szedegettél 

egész bőröndnyi gyűjtemény  

s te csak írsz írsz idegen lárma 

közepett egyszál-egyedül magyar 

mintha a Hold túlsó felén  

szálkás kis betűid sorokká 

nőnek fölnézel s arra gondolsz 

otthon ugyanígy süt a nap  

kabócák őrült cirpelése 

egyhangú kísérőzene 

kéken patakzó mondataidhoz  

hiányzol nagyon messze vagy 

  

Böröndi Lajos: Fényes jövőt álmodtunk

                             (Faludyt olvasgatva)  

Gyűlölködéssel is lehet múlatni az életet, 

lehet terveket szőni mások ellen. 

De nem szebb, amikor simogat a kéz és 

édes illat száll át a kerten?  

S az, ha ölelkezünk, s marasztaljuk a pillanatot? 

Igaz, ha körülnézünk, elfogadjuk: az ész halott, 

Hitler győzött, s Sztálin odafent mulat, 

túlélte őket a férges gondolat!  

Fényes jövőt álmodtunk: ez lett, kinek többre, 

kinek kevesebbre tellett. 

Egy bizonyos: minden összedőlt, a nemesebb rész kihalt  

belőlünk. Ha van is csoda még, mint mi ketten, 

egymásba simuló meztelen testtel: kivétel az! 

Mit maga alá temet az omló sziklapart.   

Tornai József: Féltestvérem, a természet

                           

        " Isten az ellentmondások erdeje."   

                                                 (Rilke)    

Féltestvérem, a természet 

iránti részeg szomjam nem enyhül, 

inkább erősödik, ahogy öregszem, 

hiába tartom föl a fejem: 

bőröm-húsom semmit se ér a 

bódult fák, hegyek, csillagok, 

állatok érintése nélkül.  

Bekerítenek az erdők, festett sziklák, 

vizek, nem hagynak moccanni 

egyetlen lépést sem, azt mondja az isten: 

sírjál zöld ölelésemtől még részegebben!

Peer Krisztián: Veszekedés

Szerelmem, A. bevezette a gondolatbűn intézményét. 

A legrosszabbat feltételezi. Aztán érvényesül 

az előre tudás, vagy csalódni fog. 

Felmerül például egy sok áldozatot szedő 

álom, az elérhető maximum. Egy tétlen 

estén felmerül a legnagyobb tét. 

(De csak a társalgás szintjén.) 

Említésére elrohan. Szabad 

emberként szabadkoznék, tilos, egy bűnöst 

magára hagyni gondolataival, rám vágja az ajtót. 

Feladatom eztán egy van: távollétében is 

visszafogni magam, nehogy alapot szolgáltassak. 

Feladom állásaimat, ellehetetlenülök, semmi 

leszek az éjszakában. Miért? 

Kötelességem lenne közel lenni a tűzhöz, 

de ezt felülírja egy másik. Kibukik, 

mikor mondom: kötelesség, 

pokollá teszi az együttlétet, ha ráeszmél: 

egyedül is jól érzem magam. 

Hazamegyek, a kényszer-remeteség 

az egyetlen tolerálható állapot. 

Másnap felhív, a miértet úgysem vallja be, 

kínoz. Tízig számolok, az építgetett, már tényleg legutolsó 

haragnak vége. Tízig számolok, és mondom: 

" jól éreztem magam ". És jól érzem magam. 

Túljut a krízisen, a következőt tiltással 

védi ki. Fenyegetéssel támasztja alá. 

A bizonytalankodást mintha elvágták volna; 

foglalt jelzésbe fojtja a gyengeség megannyi jelét. 

Ahogy leteszem, újra cseng. 

Érthető. Gépies. Parttalan. 

Egyszer úgyis megfogalmazom úgy, 

hogy értse, nem lesz kibúvó, 

hogy: " te mindent megideologizálsz ", 

nem lesz érvek nélküli ellenérzés. 

Nem lesznek ellenőrző telefonok, 

nem lesz vita a telefonszámlán. 

Most: van. 

Tűröm, írok.