2024. április 19., péntek

Les Murray: Költészet és vallás




A vallások versek. Elrendezik nappali és álmodó 
elménket, érzéseinket, ösztöneinket, lélegzetünket 
és velünk született gesztusainkat 

a gondolkodás egyetlen teljességébe: a költészetbe. 
Semmi nincs kimondva, amíg szavakba nem álmodják, 
és semmi sem igaz, ami csak szavakban létezik. 

A vers, bármelyik intézményes valláshoz képest, 
olyan, mint egy baka röpke nászéjszakája, 
melyben jelen van élet és halál. Csakhogy ez vallásnak kicsi. 

A rendes vallás egy jókora, gyengéden ismétlődő vers; 
mint bármelyik vers, kimeríthetetlen és teljes, fordulatokkal, 
hol megkérdezzük, vajon mit akart ezzel a költő. 

Nem lehet imádságban hazudni, mondta Huckleberry Finn; 
mint ahogy versben sem. Ugyanaz a tükör: 
ha fürkészen pislant ide-oda, versnek hívjuk, 

ha tekintete rögzült, akkor vallásnak, 
és Isten a költészet bármelyik vallásban, 
mégsem foglya. Megragadja őt, mint egy általa 

tükrözött tükör, és úgy van jelen a világban, mint költészet 
a versben, és törvénye tiltja magába fordulását. 
Mindig létezik majd vallás, amíg lesz költészet 

vagy annak hiánya. Mindkettő adott és lüktető, 
mint azoknak a madaraknak a röpte — a kontyos galambé vagy a rozella  
                                                                                              papagájé —, 
melyek előbb csukott, aztán kitárt, majd újra zárt szárnnyal repülnek. 

Tóth Bálint fordítása

Trausch Liza: Ímé az én szolgám




" Ímé az én szolgám... Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán." 
Ézsaiás 1a, 2  

    Ez az Ige elmondja, hogy mit nem csinál Jézus. " Nem kiált és nem lármáz." Ennyi a mondanivalója: az én szolgámban csend uralkodik. Biztosan ismeritek, hogy milyen az, amikor valakiben csend uralkodik. Mi azért lármázunk, mert szívünkből hiányzik a csend. Nem kell mondanom, hogy a világ mennyire fél a csendtől. Vajon nem azért nem tudok sokszor csendességet tartani, mert belül nincs csend? Mi van a szívedben? Harag, gyűlölet? A gyűlölet mindig azt öli, aki hordozza. A másikra haragszom, de engem öl. Isten gyermeke is hordhatja magában a haragot, és akkor a Biblia szerint harag edénye. Az ember saját akarata a legnagyobb lárma. Különösen, amikor valaki nem azt akarja, amit én szeretnék. Minden érv amellett szól, amit én akarok. Aki ezzel az akarattal szembekerül, velem kerül szembe. Minden bűn lármát csinál. Utána érvelni kell, mit miért csináltam. A védekezés, az indoklás borzasztó zajjal jár. Amikor az ember dicsekszik, az is nagyon lármás. Az én szolgám nem kiált, nem lármáz, mondja az Ige. Miért? Mert nincs saját akarata. Isten akarata az Ő akarata. Nincs igaza, nincsenek jogai. Sokszor annyira mondom magamat, hogy a másikat meg sem tudom hallgatni. " Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán." Persze nem azon múlik, hogy az ember mennyit beszél. Világíthat az énje akkor is, ha egy szót sem szól. Egy fölény, hogy valamit jobban tudok, vagy a másik ember lekezelése, nem is kell mondjam, mennyire lármás. Jézushoz azért mentek az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta őket, hogy itt nyugodtan beszélhetsz, itt meghallgatnak, itt megértenek.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

2024. április 18., csütörtök

Fecske Csaba: Az élet hangjai




minden kis nesz az élet hangja 
a létezés szemérmes dicsérete 
az ahogy a harmatcsepp lepottyan a fűszálról 
ahogy a rigó elrúgja magát a juharágról 
ahogy a kisgyerek dundi talpa megérinti a földet 
ahogy a hó meglepi a fenyvest 
ahogy a fecskeszárny sebet ejt a vízen 
ahogy a feslő rügy jajdul 
ahogy a szél matat a jácint gyönge szirmán 
az önmagát próbálgató világ 
a soha véget nem érő teremtés munkazaja 

Ughy Szabina: A kereső

Itt volt, érzem a nyomát. 
Kétezer éve vagy egy perce, 
egyre megy. Jelnek elég 
a kristályrácsok rendje, 
egy lepréselt virágban a július, 
a madarak vonulása, 
a levetett ruhában maradt testmeleg, 
röntgenképen a csontok fehérsége, 
egy távoli tekintet, amely lát, igazán lát, 
és nálam is jobban tudja, 
hogy mégsem vagyok hiába, 
minden szavam hallja, 
és hogy nem mutatja magát, 
mindezt értem teszi.

2024. április 17., szerda

Mircea Cărtărescu: Az én világtalan macskám









az én világtalan macskám 
12 éves 
vak volt amikor megtaláltam 
a mezőn 
most öreg és vak 

négy kölyköt szült 
vak mind 
nehezen adtam túl rajtuk 

mert nem akárki
 szeretne egy 
tisztánlátót a családban 

évek teltek el azóta 
és én nem képzelek el 
egyetlen reggelt sem 
kávé nélkül és 
az én világtalan macskám nélkül 
az ölemben 

így ülünk egyszerűen 
szótlanul és mozdulatlanul 
a semmibe meredve 

a hiányt 
éljük 

az én világtalan macskám 
az egyetlen aki 
olyannak látja 
a világot amilyen  

Visky András fordítása

Simek Valéria: Azt hiszed

Legyen időd 
végighallgatni, 
amit mondani 
szeretne. 
Tudja, hogy sietsz, 
és kevés időd van. 
Az egyedüllét nehéz. 
Eljön az idő, hogy 
kérdeznéd is. 
Leülnél mellé. 
Ha elmész, és becsukod 
magad mögött az ajtót,
azt hiszed, hogy még 
ráérsz időt szánni rá.

Babiczky Tibor: A mennybemenetel ünnepén












Egy éjjeli nagy viharban, mikor elfogy minden,  
          a csillagos ég s az idő, 
állsz a kitárt ablakban, nézed a megtépázott  
          kertet, hallod a fügefa 
lombját vitorlaként recsegni a fel-felbukó  
          szélben, s egyszerre kitisztul 
legbelül az egész: hiába vagy már útra kész,  
          maradnod kell, amíg elül 
az égi vész és fény nem ébred vert valód fölött.

2024. április 16., kedd

Nemes Nagy Ágnes: [Magas hegyekre áhitok]




Magas hegyekre áhitok
hol megfejtődik száz titok,
hol nincsen bűn és nincs piszok,
csak fényes ég és nárciszok.

Sohonyai Attila: Zsák a foltját













*
Hány sikolyon vezet át, 
hány meghitt híd-ölelésen, 
hogy az, ami egymás, 
adjon szép térképet...  

Annyi minden lett félreszerelt, 
hány porcelánban okoztunk törést. 
Hány szög lett görbe, 
hány ígéretet vitt el a szél.  

...s hogy örültünk, hogy kész lett.  

Hány ordibálás kellett, 
s mennyi félreértés.... 
hány kőnek hitt szalma-lét, 
hogy holminkból legyen vas-egész.  

...s mily jó volt e vezeklés.  

Annyi mindent ragasztottunk, 
és varrtunk, szabtunk, méretre, 
hogy egymásra passzoljunk, 
az enyém a te, a tiéd, az én vétkem.  

...és mily kényelmes e ruha.  

Mindig kerestük, kutattunk, 
hogy jobb, hogyan elviselhetőbb, 
s mindvégig ott volt az orrunk előtt:
zsák a foltja vagyunk.

Cseh Károly: Fehér nap












Hatalmas volt a szerelem: 
májusi szirom- s decemberfehér:  

s mint egy végtelen hosszú nap, 
melybe nászágy s ravatal belefér.                                              

1996. augusztus 24.

Jánosy István: Lady Anne álma












Ablakon túl a fekete rét.
Zuhog az eső vigasztalanul.
Nem látom a fák erezetét,
csak érzem: levelük csöndbe hull.

Zúgnak a fák.
Fekete lovagvár romantika vesztve.
Penésztérkép a fal. Nyirkos kazamaták,
szúette koponyák, lábszárcsont keresztbe.
Fénylik. Égi erdőn épp így korhad az ág.

Lovagterem hodály. Pillérek, boltívek.
Pillérek, boltívek. Kandallók húnyt szene,
páncélok, sisakok pajzsok, puzdrák hideg
fények, mint kígyók ezüstgyűrűs szeme.

Fehér ruhája földig érő talár,
keze haját simítja. Alatta arcot nem talál.
Száj-, orrnélküli arc, mint akit kiharaptak.
Teste is csak álom: fehérráncú talár
selyemsuhogása. Ennyi marad csak.
Hova lett arca liliom hamva már?

Kívűl dobok monoton tamtamja: kivégzés.
Fentről vércse felel.
szíve már jeges szív, kocsonyásult vérzés.
Férje a kínzott púpos varangycsáp:
Richárd! falazta kriptába elevenen.
Éppen most suttogja titokban parancsát
fojtsák meg orvul-ölt öccse két porontyát
- merő szeszélyből. Púpos mivoltát
nem bocsátja meg. Kiirtana minden nőt, szukát,
és gyermeket...
                       Rázza a félelem: trónjára törnek...

Őt vassal döfik át...
                              A hölgy
selyem uszája lobog mint a lidérc
s a RÉM fut utána.
Lyzoform-arca széthúzva vigyorog.
Satnya teste remeg a kéjtől:
Menekülni! Szó rikolt az éjből.

Anna nem léphet hátrébb. Nincs tovább.
Hideg fém érinti a torkán,
s érzi a lópofát,
ahogy fülig ferde vigyor jár
tapír orra alatt. Szájjal közeleg.
Ott nyitva az ablak. Az asszony evet
ugrással a párkányon terem.

Zuhog az eső, suhog a sötét,
nem látni az őszi fák erezetét.
Szederjes hold kél. Köd szitál.
Az ablakon nincs senki már.

2024. április 15., hétfő

Fecske Csaba: A test maradt




hanyatt fekszem a várudvaron 
mellettem Margó a bőre süt 
körben a díszlet napszítta rom 
nyár van és mi ketten mindenütt  

velünk telt színültig a világ 
a szívünk világít vagy a nap 
testünkbe kapaszkodik a vágy  

az érzés elmúlt a test maradt   

2024. április 14., vasárnap

Bajtai András: félúton












látod, felejtek én is,
a telefonszámodat már régóta nem tudom,
és a kedvenc színedet sem,
de van, amire emlékszem még,
a lassú esőkre például, amikor ernyőd
alatt bújtunk össze,
vagy az ébredésre melletted,
a reggelekre az ágyunkban, mutasd az arcodat,
súgta a tükör a fürdőszobából
vagy amikor sétálni mentünk,
és hiába a sötét, nem féltünk semmitől,
talán mert nem hallottuk, hogyan
roppantak körülöttünk a fák,
hűvös volt, hagy ne fázzam annyira,
megszámoltam hányszor koppan
a cipőd sarka az aszfalton amíg hazaérünk,
látod, vannak ilyen emlékeim,
előkerülnek néha, akár az elveszettnek
hitt dolgok, most is ilyenek jutnak eszembe,
ahogyan ülünk itt egymás mellett a buszon,
mint az a régi, nyári éjszaka,
de hiába, te félúton leszállsz
én a végállomásig megyek

Cseri Kálmán




Isten beszélő Isten. 

Trausch Liza: A Te szemeid




" A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal." 
1Királyok 8,29a  

      Nem tudom, hogy jó-e számunkra, ha Isten szeme mindig házunkra néz? Nincsenek-e olyan dolgaink, amit szeretnénk, ha Isten szeme nem látna? Nem szeretnénk-e sokszor azt mondani, hogy Uram, most ne nézz ide! Most nézz el egy kicsit. Tudunk-e házunkban ezzel a komoly kéréssel élni, hogy " A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal "? Akkor is, amikor veszekszünk, akkor is, amikor bántjuk egymást, és igazságtalanok vagyunk, vagy olyan anyagi dolgok kerülnek be hozzánk, aminek az Úr nem örül, és nem is áldhatja meg. Nagyon sokszor nem vesszük komolyan az Igét, csak a kellemes oldalát nézzük persze, Isten vigyáz rám. De ez azt is jelenti, hogy szüntelen néz. " Ímé nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője!" (Zsolt 121,4). A Bibliának van ítéletes része is. Amit sötétben csinálsz, Isten azt is látja, amit egyedül csinálsz, azt is. Valakinek házába bekopogtattak, és mikor ajtót nyitott, az illető azt kérdezte: Tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus? " Döbbenetes kérdés volt. Ha azt kérdezte volna, hogy az Úr Jézusé vagyok-e, nyugodtan mondtam volna, hogy igen. Ha azt kérdezte volna, hogy hiszek-e Benne, arra is azt mondtam volna, hogy hiszek. De hogy itt lakik-e az Úr Jézus - csak álltam, hallgattam. Ezt nem tudom. Ezen soha nem gondolkoztam." Ha téged kérdeznének, mit válaszolnál? Nem dobbanna-e meg a szíved, hogy gondolható az, hogy Isten közöttünk lakjon? Hiszen Ő mindent lát, az érzéseinket is. Hallja azt is, amit soha ki nem mondunk. Az is elképzelhető, hogy már az első nap elköltözne tőlünk, azt mondva: nem bírom tovább.     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.