Ugye a nagy titkokat nem kell
elmondani?
Még neked se.
És nem fogsz sírni miatta?
A titkokat csak az ujjaimnak
mondom el
este, amikor elém jönnek.
Múltkor ezért dugtam a kezem
a takaróm alá.
*
Tegnap egy gépgyerekkel játszottam,
a keze helyén drótok lógtak,
a szemében villanykörték égtek,
és amikor haza akarták vinni,
berregett, mint a Papa borotvája.
*
Amikor megpofozott, fájt,
az orromban furcsa ízt éreztem,
és a fülem kattogott, mint a repülőn.
De a legszörnyűbb az volt,
ahogy rám nézett.
A szeme vad volt és szégyenkező.
Már majdnem megsajnáltam,
amikor rájöttem, hogy nem lehet:
hiszen gyűlölöm.
*
Ha esik az eső,
minden bevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,
az ablak, a háztető, a fák.
Ha esik az eső,
lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.
*
Szereted nézni, ha villámlik?
Ne mondd, hogy menjek el az ablaktól!
Ilyenkor tüzes késsel
szétnyiszabolják az eget.
Ha villámlik,
éppúgy dobog a szívem,
mint amikor meglékelik a görögdinynyét.
Tudom, hogy nem fáj neki,
de mégis recseg és piros.
*
Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.
*
Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.
*
Láttam egy óriást,
nagyobb volt, mint a törpe,
innen tudtam, hogy óriás.
Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéig sem ért.
Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.
