Kassák Lajos: 41

Ritkán megyek emberek közé szomoru 

vagyok néha egészen szememre huzom 

a kalapom esztendők homokot csikorognak a fo-

gaim között 

ki kergeti szét alólam egyszer az összekigyó- 

zott utakat 

a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett

itt becsukódtak a kapuk hidak ájultan le- 

szakadtak 

esténként felgyujtottam magamban a szegény- 

ség kristályait 

csak ülök a sárgaréz hold alatt ugy érzem 

nincs senki a világosságban akit meleg 

tenyeremmel megsimogathatnék 

valaki fölszedte mögöttem a sineket most egye- 

dül vagyok az uj dolgok kezdeténél 

de mégis azt mondom ime a nagy gyüjtőlencse 

is én vagyok 

én vagyok az elveszett füzfasip és a mezitelen 

állatszeliditő is én vagyok 

csak akarnom kellene és árnyékommal letakar- 

hatnám a világot 

látjátok tehát mégsem olyan mély az árok mint 

ahogy a mérnök kiszámitotta 

ismerek egy házat tele könyvekkel üveg han- 

gokkal és jó vacsorák emlékével 

egy nagy nagy asszony él a házban dróthaju 

kicsiny fiaival 

kint zokognak a megkéselt szerelmesek 

a nagy asszony kicsiny fiai járnak ide-oda 

a meleg szobákban 

jóságból vannak és müvészetet csinálnak 

szeressétek az elzárt tereken élő báránykákat.

Tornay András: Novemberi köd

Simogasd meg a vállam 

Suhanj el mellettem 

Lebbentsd meg a függönyt 

Üzenj egy madárral 

Mutass rá egy szóra 

Járjon át a forróság 

Találjak jégen virágot  

Láthatatlanul megtorpanva 

Ülj mellém a téren a padra 

Megállóban a járdát 

Szárítsd nekem szív alakra  

Teremts szemkontaktust egy tacskó által 

Rejtsd el harmóniád a novemberi ködben 

Rendezd az avart véletlen csodákba 

Suttogj, dúdolj, énekelj vagy üvölts  

Engedd, hogy akár csak egy röpke pillanatra 

Betekinthessek ragyogó fényországodba  

Mert egyre sötétebb és hidegebb van odakint

Tornay András: Mindent itt hagyok

kihullanak ragadozó fogaim 

ártatlanná és sebezhetővé válok 

átlátszó falakon túl 

nézem a felfelé emelkedő szárnyalást 

fekete voltam, most fehér vagyok 

fehér voltam, most színes vagyok 

mindent itt hagyok 

mindent itt hagyok  

angyalének támogat 

kristálygömb zárja magába a mindent 

szinte nem is ér a lábam a földhöz 

táncol és ünnepel a fátyolcsend 

nem leszek szomorú 

mindent itt hagyok 

mindent itt hagyok  

virágszirmok a homlokomon 

gyermekjátékokba feledkezve 

óvatosan de szabadon lépkedem 

drágaköveim szétszórtam már 

meztelenül ruhátlanul 

gyönyörűen hibátlanul 

mindent itt hagyok 

mindent itt hagyok  

s végül a hatalmas körtáncban 

egyszer csak egymás mellé sodor majd 

minket egy tökéletes muzsika 

te rám találsz és csodát látsz 

én rád találok és csodát látok 

miért is vártunk ennyit  

bejelentkezem mennyei lakosztályomba 

és a bejáratnál a többi csomag mellett 

mindent ott hagyok 

mindent ott hagyok  

Heltai Jenő: Kérdőív

Mikor elnémul megkínzott szived, 

Eléd teszik a nagy kérdőivet.  

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt, 

A láthatatlan jegyző jegyzi majd.  

Mit fogsz felelni — mert felelni kell! — 

Az életedet hol hibáztad el?  

Hol kanyarodtál balra jobb helyett? 

Felelj! Tudod az átkozott helyet?  

Ha menned adná isteni csoda, 

Mondd: visszamennél még egyszer oda?  

Veszett fejszének hajszolva nyelét, 

Az út robotját újra kezdenéd?  

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond, 

Megfutni mernél még egy Maratont?  

Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis, 

Végigcsinálnád, mondd, másodszor is?  

Miért? Miért? Új célokért? Avagy 

Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?  

Hogy elfelejtve minden régi kínt, 

Rimánkodhass és harcolhass megint?  

Ezért a díjul zsugorin kimért 

Keserves, édes, pici életért?

Mezey Katalin: Testemben elrejted

 

Testemben elrejted 

halálomat.

Megtalálja az orvos

és kiveszi.

De Te újra 

elrejted valahol.

Az orvos az életemért,

Te a lelkemért harcolsz.

Kányádi Sándor: Vagyunk amíg

vagyunk amíg 

lenni hagynak 

se kint se bent 

mint az ablak  

ki-kinyitnak 

be-becsuknak 

berendeznek 

kirakatnak  

hol emennek 

hol amannak 

dicsekedve 

mutogatnak  

ilyen szörnyek 

olyan szörnyek 

be-bevernek 

ki-kitörnek  

kirámolnak 

befalaznak 

világtalan 

vakablaknak  

de ha mégis 

lenni hagynak 

szolgálgatunk 

mint az ablak  

se kint se bent 

rajtunk részeg 

tekintettel 

átalnéznek

Jánosházy: György Mindig veled

Maholnap elmegyek, mert menni kell, 

de titkon mindig itt leszek veled: 

besurranok az est fényeivel, 

s míg alszol, őrködöm párnád felett,   

a könyvben leszek, melyet olvasol,                      

a tükörben, melyben nézed magad, 

az illatos ágban, mely rád hajol, 

a szélben, melytől meglibben hajad,   

szíved emlékem ütemére dobban, 

ott leszek minden kis gondolatodban, 

írás közben vezetem a kezed,   

s ha egyszer elindulsz te is utánam, 

fáradt szemedet én fogom le lágyan, 

és hantodon a fejfa én leszek.

Berde Mária: Panasz

Mi engem mardos, vajon kinek fáj még? 

Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék? 

Ki fog, ki fog még ablakomra jönni 

És halványan, szomorún beköszönni? 

Ki fogja elringatni ezt a vágyat? 

Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat? 

Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná, 

És lelki némává, világtalanná? 

Halott álmomhoz ki szakít egy rózsát 

A kertekből, hol sarjad dús valóság; 

S a mámorban élők ege tűz le kéken – 

Volt szeretőmről ki hoz hírt ma nékem?

Fecske Csaba: Jó nekem itt

ó Uram jó nekem itt 

néha még jó a rossz is 

amiről azt hittem örökkévaló 

íme máris szertefoszlik   

Uram hiszen te jól tudod 

milyen gyarló és esendő vagyok

bár törekszem nagyon a jóra 

a rossz mindig legyőzi bennem a jót   

igen nagy az én terhem 

roskadozom alatta nyögök 

bizony nagy kockázatot vállalt 

aki jóllehet nem önként idejött   

bevallom jó nekem itt 

olykor még jó a rossz is                              

ha színről színre látlak majd 

szememről a hályog lefoszlik   

mindenben téged kereslek 

éjszakánként már hallom lépteid

ne fájjon azért oly nagyon 

ó Uram akkor majd segíts   

már nem vagyok egészen itt 

áttűnök csupán mint fény a résen 

ugye nem volt hiába semmi 

nem volt hasztalan szenvedésem   

Karácsony 2025

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Gyökössy Endre: Karácsonyi ima

Karácsony ima

Ady Endre - Ennio Morricone - Karácsonyi Rege

Elmondja Szabó Gyula

Lambert Noben: A megszületett Jézus mondja

Mezítelenül születtem, hogy le tudj mondani önmagadról. 

Szegényen születtem, hogy megtalálhasd Bennem a gazdagságot. 

Kicsinek születtem, hogy te se akarj uralkodni másokon. 

Istállóban születtem, hogy megtanulj tisztelni minden helyet. 

Barlangban születtem, hogy minden jóakaratú ember közeledhessen Hozzám. 

Ijesztően gyengének születtem, hogy te soha se félj Tőlem. 

Fegyver nélkül születtem, hogy bízhass jóságomban. 

Szeretetből születtem, hogy soha ne kételkedj szeretetemben. 

Éjnek idején születtem, hogy elhidd: minden földi valóságot képes vagyok megvilágosítani. 

Emberként születtem, hogy sohase szégyelld magad azért, ami vagy. 

Mária fiaként születtem, hogy neked is legyen édesanyád. 

József fogadott fiaként születtem, hogy megértsd: az igazi apa az, aki védelmet és szeretetet ad.

Egyszerűségben születtem, hogy te se legyél bonyolult. 

Megalázottan születtem, hogy képes légy fölülmúlni magadban a kevélységet. 

Elrejtve születtem, hogy képes légy elkerülni minden önmutogatást. 

Gyermekként születtem, hogy megtanulj te is nyíltnak, bizalommal telinek lenni, mint a gyermek.

Teérted születtem, hogy mindnyájan együtt térhessünk vissza az Atya házába.

Trausch Liza: Dicsőség királya

"Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; 

hadd menjen be a dicsőség királya!" 

Zsoltár 24,7  

          A zsoltár biztató szava ez, amikor adventből karácsony estéhez érkeztünk. Más fordítás így mondja: Szélesre és magasra tárjátok fel az ajtót. Nem csak egy kis résnyire: szélesre, magasra tárd ki az ajtód, hogy bemehessen a dicsőség királya. "Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr." Nem baj, ha te nem is vagy erős. Sokszor az a bajunk, hogy túl erősek és túl okosok vagyunk. A sok törés azért van az életünkben, hogy Isten erőtelenné tegyen. ő az erőtlenekhez jön, mert ő az erős, Aki megtart. Szükséged van-e már Rá? Te nem tudod megtartani az életedet. Nem tudsz karácsonyt csinálni. Akiből Isten valakit akar formálni, előbb erőtelenné teszi. Jézus azt mondja, hogy ő a hatalmas. "Nékem adatott minden hatalom." (Mt 28,20). Neki minden lehetséges. A tieid hitre jutása, megkötözöttek szabadulása. Az erős és hadakozó Úr a kereszt győztese. Nincs olyan bilincs, ami fogva tarthatná, ha ő jön. Megérted-e, miért kellett gyermeknek lennie, egy jászolbölcsőben elférnie? Nem volt helye a vendégfogadó háznál. Nálad van helye? Nyitod a kapud, hogy bemehessen? Az angyalok énekelték: "Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek." Ha Jézust befogadod, egy téged meghaladó dicsőség ragyog át rajtad. Sze-meden, cselekvéseden valami, Valaki átragyog. Akarod-e, nyitod-e, tárod-e az ajtód, hogy Jézus bejöhessen, és elfoglalja a szíved, hogy karácsonyi életed lehessen mostantól fogva mindörökké?     

Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.

Kutasy Zsolt: Bölcsek - Részletek

          Akiket ma „háromkirályokként” ismerünk a karácsonyi evangélium lapjairól, azok az eredeti szöveg tanúsága szerint egyáltalán nem tartoztak valamilyen uralkodó rendhez. Magosz, mondja a görög, azaz mágusok, tehát az akkori világ csillagértő tudósai közül látogatott el néhány (nem tudjuk, mennyi) a Megváltó bölcsőjéhez.  

          Elég messziről jöhettek, ráadásul a csillagászat akkor nem olyan precíziós eszközökkel folyt, mint manapság – ám az az égi tünemény, amelynek megfejtésén azóta is fáradoznak a ma csillagászai, nem hagyta őket nyugodtan. Vajon honnan tudhatták, mit jelenthet a csillag feltűnte? És miért nem figyelt föl erre a király, Heródes, vagy legalább az udvarából valaki? Feltételezem, hogy ezt a csillagot nemcsak a Távol-Keletről avagy Észak-Afrikából lehetett (volna) látni, hanem Heródes palotájának valamelyik erkélyéről is, még csak ki sem kellett volna a lábát tennie az udvarra. Ám a király nem nézelődött, legalábbis nem efféle szemekkel révedt az égbe, hanem éppen üres tekintettel bámult ki az ablakon. A hatalomféltés és a harácsolás elvette még a szeme előtt álló dolgok helyes megítélését is. Heródes ugyanis trónbitorló volt, azért éri többszörösen is kellemetlenül a bölcsek bejelentése, miszerint megszületett a zsidók királya.  

          Lehet, hogy mi sem látjuk a fától az erdőt, a karácsonyi fényárban a betlehemi csillagot? A bölcsek azért voltak a helyükön, mert megértették egy pillanatban, hogy Isten mit üzen egy apró jel által. A csillag nemcsak számukra volt látható, de üzenetét ők értették meg.  

          És mi? Nincs ma sem felhő- meg tűzoszlop, égi jelek sokasága. Csak törődött, ideges, unalmas és bosszantó emberek, tárgyak, dolgok vesznek minket körül, amelyek közt annyira nehéz fölfedezni Isten vezető csillagait. Mert azok is megjelennek ám. Egy-egy mosolyban, helyrezökkent kapcsolatban, segítő kézben, elsúgott imában. Kérdés, hogy az élő Isten tud-e önmagához vezetni bennünket ezekkel az apró csillagokkal? A bölcsek hatalmas utat jártak be fáradtan, kilométerek százait megtéve, nyughatatlanul. Nyugtalanítson minket is a Lélek fénylő pontja ott benn, hogy bennünk is megszülethessen a Megváltó, mert csak akkor van értelme karácsonyt ünnepelni, ha találkozunk Vele, aki itt gyújtogatja közöttünk csillagait. És akkor bölcsek leszünk, mágusok, akik a környezetükben is a szeretet és az igazság erejét tudják felmutatni.

 Forrás: pozsonyiuti.reformatus.hu