Tóth Árpád: Ki tudja...

Ki tudja, ez-é az élet, 

Ez-é az igazi élet? 

Ez a könnyes, furcsa, cudar, 

Bús csárdája könnynek és vérnek 

Vagy lesz még másik ital?     

Valahol, csillagokon túl, 

Vár-e az isten...   

1920

Szabó Lőrinc: Titkos fájdalom

Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók nélkül elhagytál: üres
szalma lett kezeimben a kalász,
lepkéim elszálltak s a hegyen is
értelmetlenül felelt s otthagyott
barátom, a szél… Ellenségesen
hallgat ég s föld… Valaki kellene…
Nincs semmi kedvem egyedűl csodálni
a várakozásteljes alkonyat
mozdulatlan szépségét, s nem tudom,
lesz-e még erőm emberek helyett
isteneknek mesélni kínomat.

A nap gondolata

" Egy szomjas világban élünk. Anyagiak soha nem elégíthetik meg a lelkedet. Nem él vele!  Hiába kínálod lelkednek az élvezeteket, a tested talán jóllakik , a lelked csak sír.  Hány ember dolgozott egy szép házért, bútorért, kocsiért.  

És a lelke nem boldog, nem örül.  

A lélek Isten szeretetére vágyik, csak az elégítheti meg."     

Trausch Liza 

Kaiser László: Születésnap

Most vagy föl, vagy elhagyod magad, 

most pincemély, vagy szolid koccanat, 

most remélsz, vagy leszel búskomor, 

most pengeagy, vagy fejed szétbomol, 

most egyben, vagy lehet szerteszéjjel, 

éjjelben a nappal, nappalban az éjjel, 

lehet minden és lehet a nagy semmi, 

ellökni szókat, vagy kezet kézbe venni. 

Lehet Istennel és Isten nélkül lenni.

Szent-Gály Kata: Nyitott ablak előtt

Az este hűvös,
csillagos,
a lomb között
a szél remeg…

magam vagyok,
s a messziség
halkan befonja
szívemet.

Élek.
Vagyok.
És elmegyek.

Csontos Márta: Jelenés Szilveszter éjszakáján

           Menjetek el és töltsétek ki a földre  

           Isten haragjának hét poharát  

           (János Jelenések 16.)     

Összemosódott már a Jó és a Rossz,  

az eredendő is elvesztette hitelét,  

nincs más csak kétes származék, nincs  

győzelem, a hatalom felhője nem mozdul,  

tények közé ásták a fikciót, megszűnt az engedelmesség.  

Hamis próféták száján ömlik a szó, nincs  

igazi választás, az alternatíva szinte mindig ugyanaz,  

a fejekben megzavarodott a bináris oppozíció.     

Az Igaz és a Hamis egy és ugyanaz, a Valóságot  

megfertőzte a Látszat, a nézőtéren nincs igazi  

közönség, a függöny mögött lehullt csillagokat  

próbálnak fénnyel feltölteni, majd a színpadra kerülés  

előtt tartós sárga festékkel kísérlik meg visszaadni  

az eredeti ragyogást. Minden csak kész átverés,  

nem lehet a Mindenség erejéből mélyet lélegezni, 

 a fekáliát arany papírba csomagolva árulják, nincs  

értékfelismerő képesség, a pusztítás éhe egyre  

nagyobb, homlokodra vésték a fenevad bélyegét.   

Boda Magdolna: (vándor)

Hányszor meghalt már 

vízbe fulladt elégett 

vagy csak 

sarokból sarokba ült 

házról házra 

városról városra 

országról országra 

ment mendegélt 

örök vándor 

szívtől szívig 

hiába 

nem ért sehová 

pedig már 

az egészet 

bejárta

Szent-Gály Kata: Mint senki más

Te ismersz engem, úgy, mint senki más:
tudod felőlem, mit én sem tudok,
hogy ki vagyok,
s mit akarok.

Mielőtt végigmondanám a szókat,
már észrevetted, hogyan alakult
az eszme bennem.
Mielőtt az utat végigjárnám,
te láttad: vissza is jöttem.

Előtted nem titok az élet,
és benne minden összefüggések
világosak és áttekinthetők.
Látod a múltban a jövőt,
magban a fát,
a szunnyadó, pöttyös tojásban
a domb jövendő kórusát.

És tudod azt is, hogy mivé leszek,
ki behunyt szemmel csak megyek, megyek.

Szent-Gály Kata: Ajándék

 

Hallgató hegyekkel szívem körülvettem, 

meszelő-nagy fákkal be is kerítettem, 

senki ne találjon tengerszem-tavára, 

senki ne találjon tenger bánatára.  

Hallgató hegyeknek tetejére hágtam, 

meszelő-nagy fáknak tetejébe szálltam, 

pirosába néztem hasadó tüzeknek, 

aranyába néztem nyugvó esteleknek.  

Hallgató hegyekről fények csorgadoznak, 

meszelő-nagy fákról fények futamodnak, 

vízbe folyamodnak, fekete-nagy tóba, 

ezüsthabú vízbe, aranyhabú tóba.  

Hallgató hegyeknek hallgató vizéből, 

meszelő-nagy fákkal gyantázott vizéből, 

megkínállak ízes, harmatozott fénnyel, 

feketeség árán felviruló széppel.

Petőcz András: A pillanat töredéke

                    Egy pillanat a napfelkelte 

                    Egy pillanat a naplemente 

                    Egy pillanat az újabb kezdet 

                    Egy pillanat és végtelen lett  

                        (Elena Liliana Popescu)     

A pillanat töredéke a mozdulatod. 

Ahogy a távolodónak intesz,

ahogy jelzed az eltévedt madárnak, 

hogy otthontalan ezen a tájon.  

A pillanat töredéke a sóhajtásod. 

Ahogy utoljára dolgozik a tüdő, 

ahogy utolsót dobban a szív, 

s távozik testedből az, ami te. 

A pillanat töredéke a búcsúzás is. 

Ahogy eszünkbe jut, aki elment, 

ahogy megidézzük a gesztusait annak, 

aki nincs már miközöttünk.   

Dr. Kállai Imre: Krisztusi békesség

„ Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!” 

János 14, 25-31    

      Kedves Testvéreim!  Jézus Krisztus búcsúbeszédéből arra fókuszálunk a mai napon, hogy Ő a tanítványainak hagyatékként békességet ad. Olyan békességet, amely nem hasonlítható világi békességhez.  

A békességből mai is sok ember szükséget lát. Ez a hiánycikk a békesség. Valaki azt mondta, a békesség annyit jelent, hogy minden a helyén van az ember életében. Mi, emberek, keressük is ezt az állapotot különböző módokon. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy akkor lesz életük békés, ha minden a helyén lesz anyagilag. Szép, újonnan épített ház, szemeket gyönyörködtető autó és emellett még vastag pénztárca. Miután minden megvan, valahogy a békesség mégsem akar beköszönteni. Wass Albert egyik regénye érdekesen ragadja meg ezt a dolgot, itt egy idézet: „Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.” (Wass Albert: Magukrahagyatottak) Ez a nagyapa egy nagyon fontos igazságot fogalmazott meg, a békesség nem az anyagi jólét velejárója, sőt! Egyre inkább az történik, hogy minél nagyobb luxusban élünk, annál kevesebb a békességünk. Minél gyorsabban tudunk megtenni dolgokat, annál kevesebb az időnk.  

Vannak olyanok, akik a békesség hiányát csak egy egyszerű hazugsággal akarják kitölteni, ahogy annak idején Izráel népe, ahogyan Jeremiás fogalmaz. Kiáltják, fennhangon büszkélkednek vele: Békesség, békesség! Még sincs békesség. Érdekes emberi tulajdonság az, ha valamit nagyon sokszor elmondanak, sulykolnak belénk, azt egy idő után el is hisszük. Ilyen volt a kommunizmusban élni. Mindenütt hirdették a békességet és a békés együttélést, csak arról nem esett szó, milyen áron. Sok millió ember vérén akarták megteremteni a békét, de ez nem hozott békességet. Jeremiás is mondja: Nincs békesség!  

Ézsaiás úgy fogalmaz, hogy a hitetlen ember életében nincs békesség: „De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.” (Ézsaiás 57, 20-21) A békesség csak akkor köszönt be a ember életébe, ha beköltözik az életébe a hit. Békességet csak az Isten tud teremteni a lelkünkben, semmi és senki más!  

Nagyon érdekes módon ez a gondolat megjelenik a köszönéseinkben is. Magyar reformátusok így köszöntjük egymást: Áldás, békesség. Erdélyben pedig a Békesség Istentől a használatos. Minden bántás nélkül mégis azt kell mondanom, hogy a békességet nem elég kívánni, a békességet teremteni kell. Ezzel a teremtő erővel viszont csak az rendelkezik, aki Ura a békességnek. Pál így fogalmaz: maga a békesség Istene. Az apostol is tudta ezt. Békesség csak a Békesség fejedelme által jöhet ebbe a világba és az emberek életébe.  

Hogyan lehet ezt a békességet birtokolni? Hogyan lehet a Tied is ez a békesség?  

Az Istentől jövő békesség kulcsa a megbékélés Istennel. Ameddig nem kerülnek a helyére a dolgok, addig nincs békesség, addig csak tusakodás van. Isten előtt minden ember kárhozatra méltó bűnös. Senkinek sincs olyan élete, amelyre az Úr igent mondhatna. Miután az ember elfordult Istentől, már csak az Ő haragja maradt rajtunk. Háború és békétlenség az osztályrészünk. Hiába próbálkozunk magunktól, nem fog sikerülni. Hiába mondogatjuk, hogy békesség így vagy békesség úgy, nem lesz békesség. Nem tudjuk megszerezni a békességet Isten és közöttünk, sem jócselekedetekkel, sem példamutató élettel, se pedig példátlan adakozással. Az egyetlen, aki békességet hozhat az életünkbe, az Jézus! Az efezusi levél így ír Jézusról: „Mert Ő a mi békességünk,” (Efezus 2, 14a) Senki más! Ő a békességnek az egyetlen útja. (Lukács 1, 79) A kegyelemmel kell először találkoznunk, hogy megismerjük a békességet. Nem véletlenül hangzik Pál leveleinek köszöntésében: Kegyelem néktek és békesség. Kegyelem nélkül nincs békesség.  

Jézus, amikor megjelent a tanítványainak feltámadása után, maga mondta: Békesség néktek! A Golgotán megszereztem nektek a kegyelem által a békességet az Atyával, gyertek! Nektek már nem kell semmit tennetek! Jöjjetek!  

Az az ember, aki találkozik Jézussal és ott tudja hagyni bűneit a kereszt alatt, azt az embert betölti Krisztus békessége. Maga Jézus ígérte ezt búcsúbeszédében: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” (János 14, 27) Valóban teljes és valós ez az ígéret. Aki Krisztusban van, az már nem tudja letagadni. A Krisztus békessége jelen van az életében.  

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet.” 

2 Thesszalonika 3, 16  

Olyan biztató és olyan felemelő olvasni ebben a versben is azt, hogy ez a békesség minden körülmények között megmarad. Nem számítanak a külső dolgok változásai, az Isten által teremtett békesség az ember szívében minden helyzetben, minden életúton megmarad. Amikor a minden körülmények között megmaradó békességre gondolok, mindig egy kedves ismerősöm jut eszembe. Gyermekkorában gyermekbénulásban szenvedett. Akkor még nem volt ellene olyan hatásos védőoltás, mint napjainkban. Egész életét tolószékben töltötte és tölti ma is. A nagyrészt lebénult kezeivel két nagyon fontos szolgálatot végez. Az egyik az imádság szolgálata. Nagyon komolyan imádkozik a szolgálókért, lelkipásztorokért, ifjúságért. A másik pedig a könyvjelzőkészítés. Nagyon sok könyvjelzőt készít, és többnyire a feliratokon ez szerepel: az Isten szeretet. Akárhányszor elmegyek Sárika nénihez, mindig olyan békességgel találkozom, amelyet nem tudok szavakkal elmondani. Olyan Istentől jövő békességgel, amelyet maga a békesség Istene teremtett az életébe. Ez a békesség nem a körülményektől függ. Ez nem csupán külső nyugalom, hanem belső rend. Ebben a belső rendben Isten van a vezető helyen, én pedig követem őt.  

Teljes bizonyossággal tudom mondani, aki ráébredt arra, hogy Jézus Krisztus őérte is fizetett a kereszten betölti az egész életét a békesség. Nemcsak az életét, hanem meg tud békélni embertársaival, önmagával és sorsával is. Ez nem egy érzelemmentes beletörődést jelent, hanem egy Istentől jövő, mennyei erőt. Említettem, hogy ez a békesség nem függ a külső körülményektől. Minden helyzetben, még a legsötétebb, legkilátástalanabb állapotban is állandó. Gondoljunk csak Pál apostolra, aki a börtönből tudott örömmel és hittel levelet írni a filippieknek, amely levélben biztatta őket. A testileg rab a testileg szabadokat. Tehát az Istentől jövő békesség az ember életében nem kívülről hatol befelé, nem a külső dolgok függvénye. Ennél sokkal hatalmasabb, hiszen belülről hat kifelé. Ezért ül ki az ember arcára, kapcsolataira és életére.  

Befejezésként egy igét szeretnék olvasni és ehhez az igéhez feltenni egy kérdést. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róma 5, 1) Pál kijelentő módban, nagyon magabiztosan mondja ezt a mondatot. Engedd meg, hogy megkérdezzem: Te is el tudod mondani ilyen szilárdan állva, ahogy Pál? Békességem van az Istennel. Ha szilárd ez a hitvallás, adj érte hálát. Ha pedig nem, akkor kérd a békesség fejedelmét, hogy kegyelme által hozza el a Te szívedbe is a Tőle jövő békességet! Ámen.

Forrás: refhomokkert.hu

Nagy Gáspár: Isten költeménye

A vége felé járva 

rendelt ösvényeiden 

néha utadon  

túl ámulatokon 

és túl már hívságokon is! 

hirtelen rájössz 

vagy csöndben belátod:  

Isten hatalmas verse 

a teremtett Világ.  

De azért mind jobban érdekel 

hogy ebben a nagy versben 

akár csak egyetlen betű hurkában is 

ott van-e a te grafit-porod?  

S ha nincs?  

A Világ akkor is hatalmas 

örökkévaló és tökéletes költemény! 

Bár nap mint nap te is 

csak tökéletlen 

és felületes olvasója vagy…

Nagy Gáspár: Félelmen túli…

Hogy fényesednek az éjszakák! 

amint élesednek a kések, 

de a félelmes penge-arzenált 

kicsorbíthatja az É N E K.  

Aki a félelmen túli tartomány

dalokra elszánt kölyke, 

jól tudja miért e földi ágy 

s miért a csillagok – fölötte.

Nagy Gáspár: Öregedők s talán már öregek

Esztendők telvén 

amikor már belelátnak 

a nagybetűs vagy kisbetűs lét 

egyre szürkébb bugyraiba 

elfogja őket a pánik…  

És kicsit eljövendő haláluk 

fölé hajolnak mint hajoltak 

egykor nők és csecsemők fölé 

hajoltak asztallapon remegő 

szűzfehér lapok fölé 

hajoltak s nem fájt még a hajlás

jólesett  

Aztán jött a latolgatások 

és bölcsességek 

a fontolgató vakaródzások 

és a mindentől félések ódzkodások 

a soha semmin fel-nem-háborodások 

kora.  

És íme a mohóságok kóros ideje 

mikor már fittyet hánynak 

a látszatokra is 

mikor az érzékenység és a sértettség 

maligánfoka magasra szökken 

nekem ez jár ez a határtalan szabadság! 

hajrá most neandervölgyi 

eszközökkel is kivívni.  

Begyűjteni mindent a csűrbe 

ami még hiányzik 

mint elszánt pénzbehajtó kommandósok 

járják a várost összeesésig 

forognak szűk térben s kaszabolnak 

nem törődnek már sem jövővel 

sem a százszor megénekelt 

utókorra bízott örökléttel.  

Esztendők telvén 

szomorú mosolyukat 

és az elégedetlenség mégis-átkait 

őrizd meg Uram 

és vedd figyelembe mindenek 

egyenlő ítéleténél 

s könyörülj rajtuk ahogy majd rajtam is 

ítélkező méltatlan szolgádon.

Pilinszky János: Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.

Elég, ha hálás legbelül.

ezért-azért; egy szóval mindenért.

Valójában két szót, mit ismerek,

bűn és imádság két szavát.

Az egyik hozzám tartozik.

A másik elhelyezhetetlen.