1
Van-e jogod
ríni egy nép helyett,
mert egy nő nem szeret,
és apád itthagyott?
Van-e jogod
szólni mindenki helyett,
ha se több, se kevesebb
nem vagy, mint azok?
Igaz, a szavakért,
úgy kapsz, mint régen ételért,
de nemcsak azért,
azért ragaszkodsz
a gondos gondolathoz,
hogy a magvasabb gondhoz
ne legyen semmi közöd?
Mert mi lennél
meztelenül és teljesen pőrén,
így egymagad?
Ha lemállnának rólad a szavak!
Maradnál-e még
érték és emberi mérték,
mi nemcsak szép, s ravasz formát
szólni jogot is ad,
s élni,
hittel, s hitellel,
mint az uradalmi kovács,
ki élt földbevetetten,
meghalt lova után kötötten,
otthon,
Keresztúron,
tizenkilencben.
2
De tudnál-e valami,
valami mást,
kaszát ragadni, kapát
és azzal vallani,
mint ők, azok
kikben csak múlás viszolyog,
s a felejtés nem is halál?
Vagy csak azért beszélsz,
hogy élj, élj,
akkor is élj,
ha a föld megzabál?
S az is mit ér?
Mit ér, boldogít-e a tudat,
hogy tán egy nép, osztály
magáénak fogad,
s kitagad
belőled mindent, ami nem ő –
szülő és születő,
nő és csecsemő,
minek is mentenéd magad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése