(Mit ígér, ki naponta jajongva kel,
s ajtót nyit az éjre, mintha értenék.)
Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.
Esik. Lábadozik a szomorúság,
a félelem törékeny ágára ül,
szívemben elhervad a szó, ború szánt,
miért maradtam ily árván, egyedül?
Míg igyekszem, szavak futnak énelém,
szürke ég oldja bennem énekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése