Már a nap kerekedett két szemedben
míg az Éj suttog annak jöttéről.
Miután elbődülnek a tehenek... rejtett ígéretek
lángjai lobbannak álnokul.
Látom, kihúny egy csillag - mielőtt a vágyamat
kifejezhetem - és megbotlom benned:
Szád két sarka elevenen elhúzódik és ferdén ott marad lábam fölött.
Tekinteted lelkem szálait rángatja
és a páncélom mintha teljesen leolvadna rólam.
Hétköznapi dobogással kétség csapkod,
hasogat és vág - míg fel nem emelem a fehér zászlót.
Megfordulsz, amint hátat akarok fordítani.
A kabátodba csavarsz.
Szorosan a melledhez ölelsz.
Szimfóniába teljesül ki bensőd ritmusa.
A legszebb zene ez, amit valaha is hallottam.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése