Belefeketedett az éjszakába,
és nézte a szögekkel kivert mennyboltozatot,
a dús csillogást, a nagy árampazarlást.
Kikapcsolta a tévét - legalább az ne fogyasszon.
Ránézett a hitvesi ágyon paplanba csomagolt testre,
a szusszanás és horkanás ütemét figyelte.
Aztán leült a net mellé, csúsztatta az egeret,
kereste a holnap várhatóságát
és a tegnap elhasznált híreit.
Végül zenét hallgatott, erről eszébe jutott
egy régi emlék, Istenem, hol van az már!
Kibámult az ablakon: lám felkapaszkodott a hajnal,
nyújtózkodtak a fák, megcsikordult a reggel.
Ideje volna elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése