2016. október 18., kedd

Petőcz András: Zárójelvers op. 91.

((           Lehetne ima. Ahogy megállok egy oltár előtt, szinte titokban.
              Takard le jól, mit elkövettél, mondom magamban, szinte csak
              befelé suttogom, bűnöd nélküled is, mindenképpen megél,
4            mintegy saját jogon. Túlnő rajtad mindaz, amit tettél: működik
              minden, helyetted is. Takard le jól, ha van mivel letakarnod.
              Az utcában fegyveresek készülődnek valamiféle háborúra.
              Biztosan előjön mindaz, mit elkövettél. Mintegy előbújik.
8            A harcok, lelkesültségek idővel megszomorodnak: hálát adhatsz
              annak, akinek hálát adhatsz, hogy nem szárad lelkeden semmi
              visszavonhatatlan. Megtartottam a parancsolataidat, Uram,
11          nem tettem semmit, amit ne vállalhatnék,
              mondom magamban, szinte csak befelé
              suttogom: a szorongásom suttog kifelé,
14          önmagamból. És előjön a mélyből sok-sok különös lény ---  ))


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése