Szabolcsi Erzsébet: Őszidő

 Langyos fuvallat: 

virágszirmok indulnak 

világot látni.

Alvó réteket 

ködlepel burkol csendbe, 

engem a bánat...

Ködbe bújt a hegy, 

aranysárga fákat rejt 

felhőtakaró.